Enyém Osamu, Övé Atsumu

13. fejezet

Mivel a Dateko ellen fogunk játszani a hétvégén, ezért az edzések nagyon nehezek és fárasztóak. A Dateko is a védekezésre specializálódót, úgy mint a Nekoma. Nagyon nehéz áttörni a védelmükön. Nem hiába hívják őket a Date Vasfalának. Viszont minket sem hiába hívnak az IsteniCsapás ikreknek. Én a stratégiákban vagyok nagyon jó, de Maiko létfontosságú a támadásokban. Nem csoda, hogy Maiko nélkül lehetetlen nyernünk. Maiko "képessége" a megfélemlítés. Megtalálja az ellenfél gyengepontját és ott támad provokációval. A meccs előtt 2 nappal edzés után, Yuki váratlan hírt közölt.

-Figyeljetek!-szólt ránk komoly tekintettel.-Holnap után lesz a meccsünk a Dateko ellen.-kezdett bele a már unalmasnak ható monológjába.-Ezért holnap tanítás alatt edzünk...-nem tudta befelyezni, mert Aikoval közbe szóltunk.
-DE KAPITÁNY! EGÉSZ HÉTEN EDZETÜNK ÉS HOLNAP DÉLUTÁN IS LENNE EDZÉSÜNK! EGY EGÉSZNAPI EDZÉST MÁR NEM BÍRNÁNK KI, NEM LEHET EGY KIS SZÜNETÜNK?!-kérdeztük egyszerre és szinte már dühösen.
-Befejezhetem a mondandóm?!-rivallt ránk gyilkos tekintettel mire csendbem maradtunk.-Köszönöm! Szóval, mivel holnap egész nap edzünk, ezért a délutáni edzés elmarad és bemegyünk a városba pihenni.

Mindenki elersztett egy megkömnyebült sóhajt. Miután összepakoltunk, és feltakarítottunk elmentünk öltözni. Az öltözőből kilépve, hullafáradtan mentünk haza. Haza érve köszönés nélkül bementünk a szobánkba, lefürödtönk, majs bedőltünk az ágyba. Amint beleestem egy jó kis meleg zuhany után az ágyamba rögtön elnyomott az álom. Másnap arra ébredtem, hogy valaki rázogat. Kinyitottam a szemem és Maikot vettem észre.

-Na végre, hogy felébredtél!-szólt rám mérgesen.
-Mi van már?-kérseztem kómásan.-És miért vagy egyen ruhában, és mennyi az idő?-néztem rá az órára és szinte elsápadtam.-MIÉRT NEM ÉBRESZTETTÉL FEL, HOGY KÉSÉBEN VAGYUNK?-ordítottam le Maiko fejét.
-SZERINTED MIT PRÓBÁLTAM VAGS 5 PERCE? CSAK A NAGYSÁGOS KISASSZOMY OLYAN MÉLYEN ALUDT, HOGY ÁGYÚT DÖRRENTHETNÉNK MELLETTE!-ordította le ő is a fejem.-De most siess! Kapsz 2 percet, hogy elkészülj különben itt hagylak!-szólt rám, mire mintha ágyúból lőttek volna ki, pattantam fel az ágyból és szedtem rendbe magam.

Pont 2 perc alatt sikerült elkészülnöm. Futva elimdultunk a suliba, és épphogy beértünk. Felsiettünk a klubbszobába és átöltöztünk, majd besiettünk a terembe. Most kicsit keményebbnek éreztem az edzést. Az edző nagyon megfárasztott minket. Miután végeztünk, elpakoltunk, átöltöztünk, majd bementünk a városba egy kávézóba. Én most is karamellás lattet ittam, míg Aiko mályvacukros-mogyorós forrócsokit.

Még kértem egy szelet Sacher tortát, Aiko lekváros piskótatekercset rendelt az italához. A többiek leginkább cappuccinot rendeltek különböző ízesítésekkel. Yuki egy mézes malange-ot rendelt szintén egy szelet Sacher tortával. A kis kiruccanás után mindenki hazaindult. Az út felénél Aiko szólt, hogy el kell mennie és, majd később jön haza. Miután közölte velem a dolgot elrohant. Amikor hazaértem rögtön elmentem tusolni. Amint végeztem felöltöztem és össze kötöttem a hajam. Olvastam egy kicsit, majd lerakva a könyvet elaludtam. Másnap kipihenten ébredtem. Elindultunk egy kiadós reggeli után, majd a sulitól mentünk busszal a verseny helyszínére. Amint odaértünk megláttam Futakuchit. Odaszaladtam hozzá és a nyakába ugorva megöleltem. Miközben visszaölelt, felemelt és megpörgetett. Adtam a szájára egy puszit, majd gyorsan el is búcsúztam tőle, mert mennem kellett bemelegíteni. A bemelegítés végeztével, felálltunk a hátsó vonalra, majd kezet fogtunk a Datekosokkal. A szememmel kerestem Kenjit, majd egy kis keresgélés után megtaláltam. Meglepett arcát látva muszály volt mosolyognom. Az első szettet nehez, de 25-23ra megnyertük. A szünetben  Futakuchi lejött.

-Gratálok Kiko!-ölelt meg Kenji.-Ügyesek voltatok.
-Köszi.
-Elég szoros volt a meccs. Szóóóval ellenünk játszotok.-mosolyodott el.
-Kiderült a titok.
-Ahogy látom még kindig az IsteniCsapás ikrek vagytok. Jók vagytok.-mondta mire én csak elmosolyodtam.-Viszont Kiko...-nézett rám picit aggódva.

-Mi a baj Kenji?-kezdtem el én is aggódni.
-Nem tudok itt lenni a második szettnél.
-Mi történt?-kérdeztem szomorkásan.
-Ha nem baj erről nem szeretnék beszélni, csak annyi, hogy be kell mennem a kórházba.-látszott rajta, hogy nagyon fél attól ami történhet.
-Persze semmi baj. De akkor menj, ha szeretnél róla beszélni akkor szól és kibeszéljük.-küldtem felé egy halvány és biztató mosolyt.
-Köszi, hogy megérted. Akkor én most elmegyek.-csókolt meg, majd elhagyta az épületet. Amint elment odamentem a kulacstartóhoz kiemeltem a kulacsom, majd elkezdtem inni.

-Kiko! Kimegyek megtölteni a kulacsom.-szólt oda Aiko. Bólintottam egyet mire elhagyta a termet. Egy pár perc múlva megláttam, hogy Atsumu belép a terembe.

-Maiko, vagy Akiko vagy?-kérdezte amikor meglátott. Megmutattam a nyakláncom ami egy A betűt formált, mire csak egy értetlen tekintetek kaptam válaszul.
-Maiko kiment kulacsot tölteni, de már régóta kint van.-feleltem.
-Köszi. Akkor megnézem kint.-felelte és indult már, de megállítottam.
-Várj! Veled tartok. Nekem is megkéne töltenem a kulacsom.-bevárt, majd együtt hagytuk el a termet. De amit a folyosón láttunk eléggé meglepett. Atsumu dühösen ment oda Osamuhoz és választotta el Maikotól, majd behúzott neki egyet. Ezt Osamu nem hagyta tétlenül és elkezdtek verekedni. Amint megláttam visszaszaladtam a terembe.
-EDZŐ! HARUKA! LÁNYOK! SEGÍTSETEK! AZ INARIZAKIBÓL A MIYA IKREK ELKEZDTEK VEREKEDNI!-kiáltottam el magam kétségbe esve.
-Mit keresnek itt?
-Nem tudom, de menjünk még mielőtt valakinek nagyobb baja esik!-kimentünk majd Haruka és az edző szétválasztotta a fiúkat. Ezután mérgesen oda mentem Maikohóz, majd lekevertem neki egyet.
-Hogy tehetted ezt Atsumu és az én hátam mögöt?-kérdeztem ingerülten.
-Kiko ő csókolt meg engem! Nem pedig én őt!-szólt vissza mire megint lekevertem neki egyet. Ezt már nem hagyta "szó nélkül", visszatámadt mire  mi is elkezdtünk verekedni. Yukiéknak kellett szétválasztani minket.  Miután sikerült szétválasztaniuk, engem még mindig lefogtak, hogy ne támadjak újra. Atsumu karon ragatta Maikot és elhagyták a csarnokot. Csak ezek után engedtek el Yukiék.

-Lányok menjünk a meccsnek még nincs vége.-emlékeztetett azbedző. A lányok visszamentek a terembe. Követtem volna őket, de egy túl jól ismert hang megállított.
-Akiko én...-nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam.
-Ha nem jötettek volna ide ez nem történt volna meg! Soha többet ne gyere a közelembe és Maikot is hagyd békén.-feleltem mérgesen.
-Aki...
-TŰNJ EL! A SZÁMOMRA TE MÁR HALOTT VAGY!-mondtam a könnyeimmel küszködve a lefagyott fiúnak, majd vissza szaladtam a terembe. A meccs maradék részében nem tudtunk koncentrálni, és a második szettet ők nyerték 25-0ra. A harmadik szettet is ők nyerték 25-3ra. Vesztettünk megint. És megint miattam.