2 hét telt el a Nekoma elleni meccsünk óta. Aiko már jobban figyel magára aminek nagyon örülök.
-Lányok. Van egy nagy hírem-lépett be mosolyogva Yuki a terembe.
-Ha így kezdi akkor edzésről van szó-vágta rá Amaya.
-Nos igen. Ugye tudjátok, hogy megyünk a Tavaszi döntőbe, mint a Karasuno férficsapata!
-Yuki! Azt ne mond, hogy- mondtuk egyszerre Aikoval.
-Szereztem egy edzőmeccset a Karasuno férfi csapatával-felelte mosolyogva.
-MIÉRT AKARSZ MINKET MEGÖLNI!?-akadtunk ki mindnyájan. Elkezdtünk bemelegíteni. Kivéve Toshikot.-Yuki! Ide figyelj!-hallottuk meg Toshiko hangját.
-Mit akarsz már megint?
-Az lehet, hogy te vagy a csapat kapitánya, de én vagyok az ász! Nekem te nem tudsz parancsolni!
-Ezt meg, hogy értsem?
-Úgy ahogy mondom! Te nem parancsolsz nekem! A te szavad nem számít! Ha azt mondod, hogy fussak én nem fogok futni! Ezt fogd fel végre!-Az edzővel beszélek, hogy ne te legyél az ász. Omini jobban megérdemli, mint te.
-Meg ne merd! Az a csaj egy elsős! Semmi tapasztalata sincs!
-Az lehet, hogy elsős, de akkor is tiszteletben tart mindenkit nem úgy, mint te!
-Mikor veszik észre, hogy mi is itt vagyunk mind?- nézett rám ikrem, mire csak egy vállrándítással válaszoltam.Egy ideig veszekedtek, majd Toshiko fogta magát és lelépett az edzésről. Aztán elérkezett az edzőmeccs napja. A Karasuno attól tartott, hogy hogyan fogják kivédeni a Maikovval való közös támadásunkat, magyarán az IsteniCsapás Ikrek támadását, de pechükre, nem. Inkább szerencséjükre sosem voltunk fent egyútt a pályán Aikoval.
Játszottunk és erős csapat, bár nem sikerült utolérniük minket. Mindig volt pár pont előnyünk volt. Nem tudtam sehogy sem megtörni a szőke blokkolót de mindíg áttörtem a blokkját. A Karasuno kért egy időt és én csak figyeltem őket.
-Hinata, mire figyeltél fel?
-Nos ugye a Nohebi 7ese egy nagyon nagyon erős közép blokkoló, mivel képes volt Tsukishimán túl jutni, de nagyon jó feladónak is viszont a 11es egy jó feladó és képes ő is leütni.
-Ez miért olyan fontos?
-Ők ketten az IsteniCsapás Ikrek tehát képesnek kéne lenniük együtt dolgozni, viszont mindíg mikor az egyikük fent van akkor a másik lemegy... mintha valami miatt muszáj lenne nekik kerülni a közös játékot.
-Lehet történt valami?
-Nem tudom, de valamit muszáj megtudnom!- mondta a narancs, majd Aikora nézett és odajött hozzánk.
-Öhm... szia?
-Mikor a labdát ütöd!
-Mire célzol?
-Mikor olyan erősen ütöd a labdát, hogy Tsukishimán is átjut akkor mire gondolsz?
-Mi?- pislogott rá.
-Azt kérdi mit képzelsz el, hogy olyan erőset ütsz!- szólt oda tesómnak Amaya.
-Oh! Nos azt képzelem el amit a legjobban utálok!- mosolyogott rá.
-És mi lenne az?
-A kisöcsém feje-felelte egy őrülten pszichopata mosollyal és tekintettel.
-Ér-értem-felelte félve a narancs, majd visszament a csapatához. Aiko vissza fordult felénk.-Maiko.
-Igen kapitány?
-Te és Akiko együtt lesztek pályán és ő ad fel neked.
-MIVAN!? NEM!!!
-Azt állítja normálisan fog neked is adni mostmár-felelte, mire Aiko a legkomolyabb tekintetével illetett engem.
-Ha megint egy olyat adsz, mint legutób esküszöm kitépem a hajad!
-Oké oké, felfogtam- forgattam meg a szemeim. Felmentünk a pályára, majd Aiko elkezdte kiropogtatni magát.-Ez most gyilkolni készül?-kérdezte Amaya.
-Mondhatod így is-felelt Yuki.
-NOYA!- kiáltott oda a másik oldalra.
-Mond csak!- kapta rá tekintetét, mire egy fekete aura jelent meg körülötte és csak őrülten mosolygott.
-Ha nem akarod, hogy a karod leszakadjon akkor jobb, ha nem próbálsz menteni.
-HAVER EZ A CSAJ ROSSZABB, MINT TSUKKI!- kiabált az 5ösük.
-ITT ÁLLOK!!!- kiabált rá egy magas szemüveges srác.
-Noya! Akkor délután átjössz? Apa szivesen hallana felőled!-mondtam a liberonak.
-Naná, hogy megyek! Ki nem hagynék még egy olyan sár csatát!
-Most én fogok nyerni! Meglásd!- mondta Aiko.
-Köztetek mi van?-kérdezte egy fekete hajú srác.
-Noya az unokatesónk- mosolygott rá kedvesen Aiko.-Magyarázza a magasságot- kuncogott a szemüveges, mire Aiko kibuktatta és Noya a kopasszal elkezdett rajta nevetni.
-Ne szólj le egy Nohebis lányt, mert te járod meg!- mondta, majd felkötötte a haját.
-Ezt most megkaptad Tsukki!- mondta Noya nevetve.
-Hé! Hinata!- mondta, mire a vörös rémülten pillantott rá.
-Ig-igen?
-Tanulj a mestertől és figyeld az én leütésem. Lesz ilyennel dolgotok- mondta egy mosollyal.
-Miért emlékeztetsz engem Miya Atsumura?- nézett rá gyanakodva a feketehajú.
-Kire?
-ÉJJEN!- kiáltottunk fel.
-Mit Éjjen? Szerinten Haljon!- mondta szemeit forgatva.
-EZAZ MAIKO!- kialtottuk egyszerre. A meccs újra elkezdődött. Aiko becsukta a szemét, majd újra kinyitotta. Látszott a szemüvegesen, hogy elbizonytalanodott.-Kageyama!
Az áfonya feladta Hinatának, aki leütötte pontosan Aiko kezébe, aki feladta nekem. Leütés helyett inkább én is feladtam Aikonak. Tökéletes magasság. Aiko ugrott, majd leütni készült.
-ITT JÖN A CSAPÁS!- kiáltotta Noya.
-Készüljetek!Aiko erre csak egy szimpla cselt csinált.
-NOYA!- kiáltott Hinata, mire Noya megpróbálta elérni, de nem sikerült.
-Ezaz!- mondta Amaya.Bizonytalanul nézett rám. Nem bízik a feladásaimban.
-Maiko! Bízz!- szólt rá Omini.
Miért nem tud bízni bennem? Annyi együtt töltött év után! Ez idióta!
-Kiko! Alsó!- mondta, mire csak bólintottam. Feladó vagyok és a feladatom, hogy feladjam a labdát.
Ha a csapattársaim nem bíznak a feladásban akkor oda az egész. Yuki nyitott és a kapitány fogadta.
-Kageyama! Ne a gyorsat!- kiáltott az edzőjük a 9esre.
-A gyors nálunk nem fog soha földet érni- vigyorgott rá tesóm.
-Azt majd meglátjuk! HINATA!
-Shiomi! Készülj!- szólt hátra.
-Értettem!A 10es ugrott a labdáért. Aiko megtalálta a legmanipulatívabb csapattagot a fiúknál. Maiko kedvencei a könnyen manipulálható játékosok.
-Shiomi! Most!- mondta a liberonkra nézve.
Hinata leütötte, de egyenesen Shiomi alkarjára érkezett.
-Kiko! Alsó Magas!-mondta ikrem, mire pár lépést hátrált.
-Készülj!-feleltem a labdát várva. Feladtam a labdát, majd figyeltem, hogy Aiko nekifut elrugaszkodik és ugrott a labdáért. Magasabbra ugrott, mint általában.Ahogy a földre ért a tenyerét nézte. Biztos bizsergett még, miután lecsapta a labdát.
-HOGY A FENÉBE UGROTTÁL EKKORÁT!?-kiabáltunk rá egyszerre.
Elkezdtük kifaggatni, de nem tudott semmire sem válaszolni. Még játszottunk pár szettet, de mi nyertünk.
-Gyerünk srácok. Egy kör vetődés-mondta Yuki.
-Maiko! Neked 30kör a pálya körül!- mondta az edző.
-MIVAN!? MIÉRT!?
-A döntőn elájultál tehát kicsit többet kéne edzened. Na nyomás!
-Igen is- forgatta meg a szemeit, majd elekezdett futni.15.körnél megbotlott, de egy bukfenc után felállt és tovább futott. Mikor megvolt kicsit lenyújtott, majd hazamentúnk Noyával.
-Te Noya! Emlékszel még arra a fesztivál utcára?
-Naná! Ott voltak azok a nagyon nagyon nagyon finom karamellás almák!
-És te Kiko?
-Persze, hogy emlékszem! Ott futottunk a legtöbbet.-mosolyodtam el a kedves enlékre.
-Az eladók mindíg próbáltak elcsípni minket- nevetett Noya.
-Voltam ott 2-3hónapja.
-Tényleg?
-Ugyan olyan, mint emlékeimben.
-Majd egyszer menjünk már el oda így hárman, mint régen!-vetette fel az ötletet Noya.-Nekem tetszik az ötlet-feleltem mosolyogva.
-Nekem is-mondta Aiko is szintén mosolyogva.
-Csoda történt! Aiko megtanult újra mosolygni!-jelentettem ki realizálva tesóm mosolygását.
-Ezt meg, hogy érted? Sokat szokott mosolyogni-felelte értetlenkedve Noya.
-Amióta volt a nyári edzőtábor azóta rohadt keveset mosolyog. Olyan lett mint valami feszes lufi, ami akármikor ki tud durranni.-magyaráztam el Noyának a tórténteket.-Mondja az, aki teljesen elengedte magát.-felelte mire kinyújtottam rá a nyelvem.
-Olyanok vagytok lassan, mint Hinata és Kageyama! Azok is folyton versengenek!
-A veszekedés és a versengés nem ugyan az-helyesbítettem Noya kijelentését.
-Valaki elkezdett tanulni- vigyorgitt rám ikrem.Végig nevettük az utat, majd hazaérve jól éreztük magunkat.
YOU ARE READING
Enyém Osamu, Övé Atsumu
FanfictionKét ikerpár szerelméről szól. Két különböző csapat, viszont hasonló személyiségek. Egy kis ikres tréfával, és egy gonosz kisöcsivel. Ahogy az ikrek is ketten vannak, így az írók is. Egyik írónál az egyik iker élete, míg a másiknál a másik iker élete...