Enyém Osamu, Övé Atsumu

20. fejezet

2 hét telt el a Nekoma elleni meccsünk óta. Aiko már jobban figyel magára aminek nagyon örülök.

-Lányok. Van egy nagy hírem-lépett be mosolyogva Yuki a terembe.
-Ha így kezdi akkor edzésről van szó-vágta rá Amaya.
-Nos igen. Ugye tudjátok, hogy megyünk a Tavaszi döntőbe, mint a Karasuno férficsapata!
-Yuki! Azt ne mond, hogy- mondtuk egyszerre Aikoval.
-Szereztem egy edzőmeccset a Karasuno férfi csapatával-felelte mosolyogva.
-MIÉRT AKARSZ MINKET MEGÖLNI!?-akadtunk ki mindnyájan. Elkezdtünk bemelegíteni. Kivéve Toshikot.

-Yuki! Ide figyelj!-hallottuk meg Toshiko hangját.
-Mit akarsz már megint?
-Az lehet, hogy te vagy a csapat kapitánya, de én vagyok az ász! Nekem te nem tudsz parancsolni!
-Ezt meg, hogy értsem?
-Úgy ahogy mondom! Te nem parancsolsz nekem! A te szavad nem számít! Ha azt mondod, hogy fussak én nem fogok futni! Ezt fogd fel végre!

-Az edzővel beszélek, hogy ne te legyél az ász. Omini jobban megérdemli, mint te.
-Meg ne merd! Az a csaj egy elsős! Semmi tapasztalata sincs!
-Az lehet, hogy elsős, de akkor is tiszteletben tart mindenkit nem úgy, mint te!
-Mikor veszik észre, hogy mi is itt vagyunk mind?- nézett rám ikrem, mire csak egy vállrándítással válaszoltam.

Egy ideig veszekedtek, majd Toshiko fogta magát és lelépett az edzésről. Aztán elérkezett az edzőmeccs napja. A Karasuno attól tartott, hogy hogyan fogják kivédeni a Maikovval való közös támadásunkat, magyarán az IsteniCsapás Ikrek támadását, de pechükre, nem. Inkább szerencséjükre sosem voltunk fent egyútt a pályán Aikoval.

Játszottunk és erős csapat, bár nem sikerült utolérniük minket. Mindig volt pár pont előnyünk volt. Nem tudtam sehogy sem megtörni a szőke blokkolót de mindíg áttörtem a blokkját. A Karasuno kért egy időt és én csak figyeltem őket.

-Hinata, mire figyeltél fel?
-Nos ugye a Nohebi 7ese egy nagyon nagyon erős közép blokkoló, mivel képes volt Tsukishimán túl jutni, de nagyon jó feladónak is viszont a 11es egy jó feladó és képes ő is leütni.
-Ez miért olyan fontos?
-Ők ketten az IsteniCsapás Ikrek tehát képesnek kéne lenniük együtt dolgozni, viszont mindíg mikor az egyikük fent van akkor a másik lemegy... mintha valami miatt muszáj lenne nekik kerülni a közös játékot.
-Lehet történt valami?
-Nem tudom, de valamit muszáj megtudnom!- mondta a narancs, majd Aikora nézett és odajött hozzánk.
-Öhm... szia?
-Mikor a labdát ütöd!
-Mire célzol?
-Mikor olyan erősen ütöd a labdát, hogy Tsukishimán is átjut akkor mire gondolsz?
-Mi?- pislogott rá.
-Azt kérdi mit képzelsz el, hogy olyan erőset ütsz!- szólt oda tesómnak Amaya.
-Oh! Nos azt képzelem el amit a legjobban utálok!- mosolyogott rá.
-És mi lenne az?
-A kisöcsém feje-felelte egy őrülten pszichopata mosollyal és tekintettel.
-Ér-értem-felelte félve a narancs, majd visszament a csapatához. Aiko vissza fordult felénk.

-Maiko.
-Igen kapitány?
-Te és Akiko együtt lesztek pályán és ő ad fel neked.
-MIVAN!? NEM!!!
-Azt állítja normálisan fog neked is adni mostmár-felelte, mire Aiko a legkomolyabb tekintetével illetett engem.
-Ha megint egy olyat adsz, mint legutób esküszöm kitépem a hajad!
-Oké oké, felfogtam- forgattam meg a szemeim. Felmentünk a pályára, majd Aiko elkezdte kiropogtatni magát.

-Ez most gyilkolni készül?-kérdezte Amaya.
-Mondhatod így is-felelt Yuki.
-NOYA!- kiáltott oda a másik oldalra.
-Mond csak!- kapta rá tekintetét, mire egy fekete aura jelent meg körülötte és csak őrülten mosolygott.
-Ha nem akarod, hogy a karod leszakadjon akkor jobb, ha nem próbálsz menteni.
-HAVER EZ A CSAJ ROSSZABB, MINT TSUKKI!- kiabált az 5ösük.
-ITT ÁLLOK!!!- kiabált rá egy magas szemüveges srác.
-Noya! Akkor délután átjössz? Apa szivesen hallana felőled!-mondtam a liberonak.
-Naná, hogy megyek! Ki nem hagynék még egy olyan sár csatát!
-Most én fogok nyerni! Meglásd!- mondta Aiko.
-Köztetek mi van?-kérdezte egy fekete hajú srác.
-Noya az unokatesónk- mosolygott rá kedvesen Aiko.

-Magyarázza a magasságot- kuncogott a szemüveges, mire Aiko kibuktatta és Noya a kopasszal elkezdett rajta nevetni.
-Ne szólj le egy Nohebis lányt, mert te járod meg!- mondta, majd felkötötte a haját.
-Ezt most megkaptad Tsukki!- mondta Noya nevetve.
-Hé! Hinata!- mondta, mire a vörös rémülten pillantott rá.
-Ig-igen?
-Tanulj a mestertől és figyeld az én leütésem. Lesz ilyennel dolgotok- mondta egy mosollyal.
-Miért emlékeztetsz engem Miya Atsumura?- nézett rá gyanakodva a feketehajú.
-Kire?
-ÉJJEN!- kiáltottunk fel.
-Mit Éjjen? Szerinten Haljon!- mondta szemeit forgatva.
-EZAZ MAIKO!- kialtottuk egyszerre. A meccs újra elkezdődött. Aiko becsukta a szemét, majd újra kinyitotta. Látszott a szemüvegesen, hogy elbizonytalanodott.

-Kageyama!

Az áfonya feladta Hinatának, aki leütötte pontosan Aiko kezébe, aki feladta nekem. Leütés helyett inkább én is feladtam Aikonak. Tökéletes magasság. Aiko ugrott, majd leütni készült.

-ITT JÖN A CSAPÁS!- kiáltotta Noya.
-Készüljetek!

Aiko erre csak egy szimpla cselt csinált.

-NOYA!- kiáltott Hinata, mire Noya megpróbálta elérni, de nem sikerült.
-Ezaz!- mondta Amaya.

Bizonytalanul nézett rám. Nem bízik a feladásaimban.

-Maiko! Bízz!- szólt rá Omini.

Miért nem tud bízni bennem? Annyi együtt töltött év után! Ez idióta!

-Kiko! Alsó!- mondta, mire csak bólintottam. Feladó vagyok és a feladatom, hogy feladjam a labdát.

Ha a csapattársaim nem bíznak a feladásban akkor oda az egész. Yuki nyitott és a kapitány fogadta.

-Kageyama! Ne a gyorsat!- kiáltott az edzőjük a 9esre.
-A gyors nálunk nem fog soha földet érni- vigyorgott rá tesóm.
-Azt majd meglátjuk! HINATA!
-Shiomi! Készülj!- szólt hátra.
-Értettem!

A 10es ugrott a labdáért. Aiko megtalálta a legmanipulatívabb csapattagot a fiúknál. Maiko kedvencei a könnyen manipulálható játékosok.

-Shiomi! Most!- mondta a liberonkra nézve.

Hinata leütötte, de egyenesen Shiomi alkarjára érkezett.

-Kiko! Alsó Magas!-mondta ikrem, mire pár lépést hátrált.
-Készülj!-feleltem a labdát várva. Feladtam a labdát, majd figyeltem, hogy Aiko nekifut elrugaszkodik és ugrott a labdáért. Magasabbra ugrott, mint általában.

Ahogy a földre ért a tenyerét nézte. Biztos bizsergett még, miután lecsapta a labdát.

-HOGY A FENÉBE UGROTTÁL EKKORÁT!?-kiabáltunk rá egyszerre.

Elkezdtük kifaggatni, de nem tudott semmire sem válaszolni. Még játszottunk pár szettet, de mi nyertünk.

-Gyerünk srácok. Egy kör vetődés-mondta Yuki.
-Maiko! Neked 30kör a pálya körül!- mondta az edző.
-MIVAN!? MIÉRT!?
-A döntőn elájultál tehát kicsit többet kéne edzened. Na nyomás!
-Igen is- forgatta meg a szemeit, majd elekezdett futni.

15.körnél megbotlott, de egy bukfenc után felállt és tovább futott. Mikor megvolt kicsit lenyújtott, majd hazamentúnk Noyával.

-Te Noya! Emlékszel még arra a fesztivál utcára?
-Naná! Ott voltak azok a nagyon nagyon nagyon finom karamellás almák!
-És te Kiko?
-Persze, hogy emlékszem! Ott futottunk a legtöbbet.-mosolyodtam el a kedves enlékre.
-Az eladók mindíg próbáltak elcsípni minket- nevetett Noya.
-Voltam ott 2-3hónapja.
-Tényleg?
-Ugyan olyan, mint emlékeimben.
-Majd egyszer menjünk már el oda így hárman, mint régen!-vetette fel az ötletet Noya.

-Nekem tetszik az ötlet-feleltem mosolyogva.
-Nekem is-mondta Aiko is szintén mosolyogva.
-Csoda történt! Aiko megtanult újra mosolygni!-jelentettem ki realizálva tesóm mosolygását.
-Ezt meg, hogy érted? Sokat szokott mosolyogni-felelte értetlenkedve Noya.
-Amióta volt a nyári edzőtábor azóta rohadt keveset mosolyog. Olyan lett mint valami feszes lufi, ami akármikor ki tud durranni.-magyaráztam el Noyának a tórténteket.

-Mondja az, aki teljesen elengedte magát.-felelte mire kinyújtottam rá a nyelvem.
-Olyanok vagytok lassan, mint Hinata és Kageyama! Azok is folyton versengenek!
-A veszekedés és a versengés nem ugyan az-helyesbítettem Noya kijelentését.
-Valaki elkezdett tanulni- vigyorgitt rám ikrem.

Végig nevettük az utat, majd hazaérve jól éreztük magunkat.