Enyém Osamu, Övé Atsumu

22. fejezet

-Már értem miért nem válaszoltál nekem semmire. Megcsalsz!
-Megcsallak? Tudtommal szakítottál velem!
-Nem gondoltam volna, hogy te egyből mész és szerzel valaki mást!
-Tehát te ilyennek látsz? Tudod te, hogy mennyit sírtam miattad!? Tudod te, hogy mennyire össze voltam törve a te hülye szavaid miatta!? Tudod te, hogy hányan próbáltak a lábamon tartani, mert nem volt bennem lélekerő a szakítás miatt!? Mikor már sikerült túllépnem rajtad sokkal jobban éreztem magam! Melletted a fejem mindenfélével tele volt és, csak visszatartottam a csapatot! Most meg én vittem őket a nyerésbe! Ha nem léptél volna be az életembe, akkor talán sokkal jobb lettem volna az elejétől fogva! Te vagy az oka annak, hogy nem tudtam jól játszani, mert folyton azon aggódtam, hogy mi van veled, hogy vagy, éppen melyik kurva mászik rád és te nem is ellenkezel! Te csak visszatartassz engem! Mikor meg találok végre valakit magam mellé, akkor meg ismét felbukkansz!
-Aiko- raktam a vállára a kezem.
-Rövidre fogva feleslegesen jöttél ide, mert nem akarlak téged látni.

-Ahogy gondolod.- mondta, majd kisétált a házból egyedül hagyva minket.
-Ti ketten csináljatok amit akartok. Én a szobámban leszek és felhívom Yujit
-Az előbb jöttél vissza a randidról vele.
-És?- nézett rám gyilkos tekintettel amik lelkemig hatoltak.
-Huh! S-semmi...
-Én is így gondoltam- ment fel a szobájába.

Aiko egyre többször volt a szobánkban. Gondolom Terushimával beszélt. Teltek a napok és eljött a Tavaszi. Első nap elmentünk a szálláshoz ami közel volt a csarnokhoz. Az első meccsünkön látszott, hogy Maiko most bármire képes.

-Maiko- hallottuk meg Kita hangját mire oda kapta a fejét és én is odanézten
-Kita...- mondta tesóm de én inkább a lányokkal mentem nyújtani

A csarnok hatalmas volt és görcsberándult a gyomrom mikor megláttam a sok embert.

-Nyugi, ennél már csak kissebb közönség előtt fogunk majd játszani.- mondta Tamana nyújtózva.
-Ez akkor is hatalmas tömeg...
-Majd hozzászoksz.
-AKIKO?!- hallottam meg egy ismerős hangot.
-AKENASHITA!?- kaptam fejem az ellenfelünk csapatára. Ott állt egykori legjobb barátunk aki benne volt minden rosszban velünk. Odarohantam és átöleltem.
-Istenem de rég nem láttalak!
-Nekem mondod? Nagyon sok mindenről lemaradtunk! Várj. Te nem az Aoba Johsai suliba jársz?
-De igen csak mivel a családom nem a Miyagi prefektúrában lakott így kolis voltam szóval sokkal kevesebbet láttam a családom ezért inkább az Inarizkiba átiratkoztam.
-Ez a mez jobban illik hozzád.- néztem végig rajta. A fekete szépen kiemeli a világos barna szemét és a vörös hajához egyszerűen csak dögösen áll. Igaz, hogy festett vörös de nekem nagyon tetszik. Olyan, mint egy ördög egy kicsit.
-Rajtad is jól áll ez a mez ha még nem mondtam.
-Pedig már mondtad.
-Akkor most még egyszer mondtam!- mondta mire nevetni kezdtem.
-Akenashita! Gyere! Bemelegítünk!- szólt az egyik csapattársa.
-Akkor a pályán találkozunk de Aikonak azért köszönj vagy bedurcizik.- kuncogtam majd visszasétáltam a csapatomhoz.

Aiko és Yuki bejöttek mikor az Inarizaki végzett és az első dolog amit Aiko észre vettem az egy ismerős arc.

-Akenashita!- kiáltott.
-Maiko!- kiáltott vissza mire odarohant és átölelte.
-Maiko! Gyere!- kiáltott Amaya.
-Akenashita! Gyere!

Felmentünk a pályára és kézfogás után elhelyezkedtünk.

Én voltam a feladó.
Nem voltam biztos, hogy jó ötlet-e ez de nem ellenkeztem.

-Csodálkozom, hogy nem te vagy a feladó.- mondta Maikoval szemben egy lány.
-Csodálkozom, hogy még mindíg próbálkoztok azok után, hogy láttátok a képességeim.
-Próbálkozni lehet, nem igaz?
-Sok sikert.

Maikon látszott hogy felkészült a meccsre és bíztam benne, hogy ez azt is jelenti, hogy nyerünk.

Ők kezdtek.
Amaya fogadott és Maiko adott fel Natsukonak.

Az lehet, hogy blokkolni nem tud de akkor is erősen üt le.

Leütötte de nem a parkettát érte el.
Akenashita mentett.

-Szép volt ujjonc!- mondta egy másik lány.
-Figyelj!

A labda jött és Maiko, hogy blokkolja.
A labda kezének ütközött aztán a föld felé tartott de ismét Akenashita mentett.
Eléggé idegesíteni kezdett.

Ismét jött de most hagyta, hogy át jöjjön

-Kiko! Felső magas!
-Vettem!- mondtam majd elhelyezkedtem hogy tudjak neki adni.

Feladtam a labdát és elindult ám fél méterrel a háló előtt megállt. Az Inarizaki nem álltak hátrébb pedig én azt tettem volna.

Urott a lábát maga után kapva és a háló teteje a derekánál volt.
Ilyenkor olyan szívesen lennék ő. Ő egy tehetséges lány aki tele van rejtélyekkel és még a saját ikre sem tud róluk mert így mindenkit lenyűgöz.
Leütötte és senki nem tudta menteni.
Lábamra értem de láttam valami nincs rendben.

-Maiko! Minden rendben?- kérdeztem mire bólintott.

Yuki nyitott és náluk nem esett le hanem vissza jött és én feladta testvéremnek.
Leütötte de amint a lábára érkezett elkiáltotta magam.

-MAIKO!- kiáltottuk a csapattal és az Inarizakiból néhányan.
-Nincs bajom!- erösködött.
-EGY FENÉT NINCS!- kiabáltam le fejét.
-Maiko! Gyere le!- szólt az edző.
-Nincs bajom!- ismételte meg.
-Ne légy kemény a saját károdra.- mondta Yuki majd levitte a pályáról és az edző mellé ült a kispadra.
-Ez nem igaz! Nincs bajom! Minek kellett lejönnöm?!- kérdezte és láttam, hogy miért csinálja ezt. Nem akar minket itt hagyni. Azt gondolja cserbenhagy minket ha elmegy innen és valahol lehet igaza van ebben. Nélküle az egész csapat rosszul teljesít. Láttam rajta, hogy sírni akar mert gyengének érzi magát de nem tehettem semmit.

-Kicsit neked is pihenned kell.
-Edző. Elviszem Maikot az orvoshiba!- mondta Omini mire az edző bólintott
-Nincs bajom! Nem kell oda mennem!
-Ha tényleg nincs bajod akkor az orvos enged tovább játszani- karolta át Omini majd felsegítette és elindultak

Elkezdtünk újra játszani és a csapat sokkal gyengébb volt.

Ominivel visszajött a tesómmel és mondott valamit az edző neki

Figyelte a játékot és éreztem ahogy szeme mindenkit végigmér. Ilyenkor olyan ilyesztő még ha nem is veszi észre.
Az első szettet mi nyertük és pont szünet volt mikor tesóm megszólalt.

-Rin...