Enyém Osamu, Övé Atsumu

14. fejezet

Maikoval nagyon sokat veszekedtünk a meccs óta, és anyáék azon gondolkodtak, hogy az egyikünket elküldik a nagyiékhoz a hétre. Délután úgy gondoltam elmegyek a kedvenc manga boltomba, venni valami új yaoit. Mikor beértem a boltba, megláttam a kedvenc mangám legújabb részét. Odamentem, de Maikoval találtam szembe magam. Egyszerre nyúltunk a könyv kupacba, majd egy-egy példányt elvettünk. Még nem mentünk a pénztárhoz, hanem még egy kis ideig farkas szemet néztünk egymással.

-Figyelj...-szólaltam meg halkan.-Mi lenne, ha miután hazértünk együtt elolvasnánk, majd kibeszélnénk az egész storyt?-kérdeztem pozitív válasz reményében.
-Oké. Jó ötlet. És már anyáék is unják a veszekedést.
-Őszintén megvalva hiányzik a társaságod.
-Nekem is a tiéd...
-Isteni csapás ikrek?- emeltem az öklöm.
-Isteni csapás ikrek- majd öklöztünk egyet.

Hazáig beszélgettünk, és egész délután a mangáról beszéltünk. Másnap már minden ment a régiben. Másnap ki mentünk a park melletti röpi pályára gyakorolni a feladást és fogadást. Olyan 15:00 lehetett, amikor hataértünk. Mit ne mondjak egy jó 2-3 órát gyakorultunk. Be se léptünk a házba én rögtön a fürdőbe mentem egy meleg zuhany vételéért. A hajamat törölgetve egy laza itthoni szettben mentem vissza a szobámba, és pont elkaptam azt a pillanatot amikor Aiko letette a telefont.

-Mi az csak nem bírod ki a Szőke herceged nélkül?-néztem rá sokat sejtő mosollyal, amit ő egy halvány pírral az arcán díjazott, majd kinyújtotta rám a nyelvét.
-De igen eltaláltad. Atsumuval beszéltem.-felelte mosolyogva.
-Ééééés miről volt szóóó?-kérdeztem kíváncsian.-Csak nem randitok lesz?-néztem rá cinkosan.
-Nem pont randi, de találkozunk majd szombaton. Ilyen vásárlásra megyünk.-felelte teljesen nyugodtan.

-Hogy mi?-akadtam ki teljesen.-Milyen csoda folytán vetted rá, hogy elmenjen veled ismétlem VELED vásárolni?
-Ez fájt.-tette drámaian a kezét a szívére, mire én elmosolyodtam.-És kérdésedre a válaszom az, hogy segítséget kértem tőle.-felelte.
-Mégis miből?-vontam fel a szemöldököm.
-Ajándék ügy....-nem fejezte be a mondatot. Gondolom eszébe jutott valami.-Erről jut eszembe-így legyen 5-ösöm a lottón.-nem jönnél te is?
-Miért is mennék? Nem akarombelrontani a közös "shoppingolásotokat".-mutattam idézőjelet a levegőbe.
-Anyáéknak venni ajándékot. Mindjárt itt van a házassági évfordulójuk.-mondta egy 1000 wattos mosoly kiséretében.

Néha megkérdőjelezem, hogy tényleg ikrek vagyunk-e. Teltek múktak a napok és tervezgettünk, hogy mivel lepjük még meg anyáékat az évfordulójukon. A terv az, hogy készítünk nekik egy gyertyafényes vacsorát, majd odaadjuk nekik az ajándékot. Amiről elképzelésünk már van. Hamar eltelt a hét és elérkezett a szombat. Aiko azt mondta, hogy majd a téren a szobornál találkozunk Atsumuval. Mikor elindultam Aikot nem láttam sehol gondoltam lehet előre ment, így elindultam én is a térre. Egy rövid idő után meg érkeztem a térre, majd a szobor felé vettem az irányt.

-Úgy tűnik Aiko még nem ért ide.-motyogtam magammak, mikor már látótávolságon belül volt a szobor. Pár méterre lehettem a szobortól amikor megláttam Osamut.

El akartam tűnni onnan mielőtt még észre vesz, de amekkora mázlim van ez nem sierült.

-Akiko várj!-kiáltott utánnam, de amint megfordtultam, indultam volna el az ellenmező irányba, de egy kéz a csuklóm köré fonódva megaladályozott ebben.
-Enegedj el!-szóltam rá ingerülten.-Mondtam már a meccsen! Nem akarlak látni! Halott vagy számomra Miya Osamu!-vágtam a fejéhez. Ki akartam rántani a kezemet a szorításából, de nem igazán hagyta.
-Beszéljük meg kérlek...-felelte szomorúan.
-Nem fogunk semmit se megbeszélni! Én hazamentem!-rántottam ki végleg a csuklóm Osamu szorításából.
-Kérlek csak pár percet adj.-nézett rám kérlelően.
-Jó kapsz 2 percet!-adtam be a derekam.

-Köszi.-vett egy mély levegőt, majd belekezdett a mondandójába.-Gondolom a "barátnős" incidensről tudod már, hogy hazugság.-erre egy bólintással válaszoltam.-Utánna tudtam meg Atsumutól, hogy Futakuchival jársz...-itt egy picit elhalkult, majd folytatta.-Hallottam, hogy lesz egy meccsetek a Dateko ellen. Mondtam Atsumunak, hogy menjünk el, mert biztos voltam benne, hogy ott tudok veled beszélni.-itt újra elhalkult és nyelt egy nagyot.-Amikor Maikot megláttam a kulacsával a kezében. Azt hittem te vagy az ezért leszólítottam, hogy bezséljük meg utánna derült ki, hogy ő Maiko. Gondoltam beszélek vele, majd átadja neked az üzenetem, de amikor megfordult nem bírtam uralkodni magamon, mert téged láttalak meg Maikoban. Nem gondolkoztam csak cselekedtem és amikor feleszméltem már Atsumu elrántott tőle... a többit meg már tudod.-sütötte le a szemét.

-Ez még nem mentség arra amit tettél!-próbáltam erős maradni, de a szememet szúró könnyektől ez nehezen ment.
-Hadd próbáljam jóvá tenni. Kérlek...-hátra pillantottam. Kérlelő tekintettel nézett rám.
-Húzz a fenébe!-mondtam szinte suttogva mégis meghallotta. Szembe fordultam vele, és ezzel a lendülettel mevöleltem könnyeimnek utat engedve. Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai a meglepettségtől, de ezt leküzdve hamar visszaölelt. Egy kis idő után elhúzódott, majd hüvelykujjával letörölte a könnyeim. Óvatosan közelebb hajolt, de hirtelen megállt. Lehelletét éreztem az ajkaimon.
-Hiányoztál Kiko.-suttogta ajkaimra, majd megszüntette az ajkaink közti távolságot. Csókunknak a levegőhiány vetett véget.
-Te is hiányoztál nekem Samu.-adtam egy utolsó puszit szájára.

Az egész napot egyútt töltöttük. A park mellett haladtunk el, amikor behúzott az egyik mellékutcába. Hirtelen a falhoz nyomott, majd a letámadta ajkaim. Egy kicsit lesokkoltam a hirtelen történésektől, de felocsúdva átkaroltam a nyakát és viszonoztam csókját. Most is a levegő hiány vetett véget heves csatánknak.

-Sa...Samu...-néztem rá kérdőn.
-Bocsi. Csak annyira örülök, hogy adtál még egy esélyt.-hajolt oda nyakamhoz.-Nem tudtam visszafogni magam. Sőt, nem is tudom már visszafogni magam.-csókolt bele nyakamba, majd elkezdte szívni. Több helyen is megjelölt, mire egy meglepett sóhaj szaladt ki a számból, közben gyengéden markoltam bele hajába.
-Samuh...-próbáltam elfolytani egy sóhajt, de próbálkozásom sikertelennek bizonyult. Egy rövid idő után elhajolt és levegőt kapkodva nézett bele a szemembe.
-Ki...Kiko...-szürke szemeiben örömöt fedeztem fel. Néhány tincs a szemébe lógót, amit eltűrtem onnét.

Miközben elvettem a kezem végig simítottam arcán, mire ő szinte belebújt az érintésembe. Halványan elmosolyodtam, majd adtam egy puszit az arcára. Megfogtam a kezét és kihúztam a kis utcából, mire ő összekulcsolta kezeinket. Egész nap mosolyogtam. Őszintén, és boldog voltam. Egészen hazáig kísért. A kapuban váltottunk egy búcsúcsókot, majd bementem a házba. Felmentem tusolni, majd boldogan hunytam le szemeim. Gondolatban visszapörgettem a mai nap eseményeit, majd elnyelt az álmok világa. Az nap őszinte boldogsággal aludtam el.