Enyém Osamu, Övé Atsumu

11. fejezet

A randi úgy kezdődött, hogy a fiúkkal találkozunk aztán egy kicsit elmendtünk sétálni. Séta közben elhaladtunk Osamuék mellett, de ez nem érdekelt engem.

-Maiko! Azonnal gyere ide. Ha már elrángattál ide akkor legyél mellettem!- hallittam meg Suguru hangját mire, Aiko visszarohant hozzánk.
-S-Sajnálom, hogy megvárakoztattalak titeket.- mondta lehajtott fejjel. Suguru derekánál átkarolta és közelebb húzta magához, majd egy puszit nyomott hajába. Később beültünk egy kávézóba, és elkezdtünk beszélgetni. Pntosabban én Futakuchival beszélgettem. Észre vettem, hogy Maiko kényelmetlenül érzi magát.

-Maiko? Minden rendben?- kérdeztem aggódva.
-Igen, minden a legnagyobb rendben.-felelte mosolyogva. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Maiko hirtelen felállt az asztalstól.

-Minden rendben?-kérdeztem, egyre inkább Sugurure gyanakodva.
-Igh-igen csak meg kell mosnom az arcom.- mondta, majd gyorsan kiment a mosdóba. Amint kiért a látókörünkből gyilkos tekintettel néztem rá Sugurure.

-Mit csináltál Maikoval te álnok kígyó?-kérdeztem kicsitsem kedvesen.
-Ez vicces.-mosolyodott el sunyin.-Ugyanolyan kígyó vagy mint én.
-Válaszolj!-szóltam rá ingerülten.
-Semmi olyat ami ne tetszene neki.-mosolyodott el perverzen. Ezekután kínos csend telepedett ránk, amit később Suguru tört meg.

-Akkor ti most együtt vagytok?-nézett ránk felvátva, mire én enyhén elpirultam.-Akkor ezt vehetem egy igennek?-kérdezett sokat sejtő mosollyal.
-Háát úgy tűnik.-felelte Futakuchi, majd óvatosan megpuszilta a fülem mögötti részt, mire paradicsomszínűre változott az arcom. Újra egy kínos csend telepedett ránk. Olyan 5 perc után megláttam Aikot és Atsumut, hogy elhagyják a kávezót. Ezt a fiúk is észre vették. Suguru enyhén sokkos állapotba került.

-Otthon találkozunk Akiko.- mosolygott rám, őszintén.
-MAIKO AZONNAL IDE JÖSSZ!- mondta idegesen Suguru, mire kinyújtotta rá a nyelvét. Ezután még maradtunk egy kicsit, majd Futakuchival fizettünk és elhagytuk a kávézót. Elmentünk sétálni, majd az egyik parkban leültünk egy padra.

-Láttad Suguru arcát amikor Aikoék elmentek mellettünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Lehet nem szabad ilyet mondanom, de vicces volt.-nevette el magát.-De ki volt az a srác akivel Aiko lelépett.-érdeklődött.
-Ez egy nagyon hosszú történet.-feleltem.
-Időm mint a tenger.-látszott rajta, hogy érdekli ezért töviről hegyire elmeséltem nekinmindent.
-Oh... értem...-felelte halkan, lesütött szemekkel, mire átöleltem.
-Akkor mi most...-kezdtem el puhatolózni.
-Igen... mármint lersze ha szeretnéd.
-Igen!-mondtam talán túl izgatottan is, mire elnevette magát.
-Akkor mostantól, "hivatalosan" is együtt vagyunk.-mondta mosolyogva, majd gyengéden mwgcsókolt. Teljesen más mint Osamu. Osamu sokkal vágyakozóbb, és jobban szeret irányítani. De Futakuchi gyengédebb, és érzelmesebb. Csókunknak a levegőhiány vetett véget. Megölelt, majd egy kis idő elteltével hazakísért.

-Köszönöm a mai napot, nagyon jól éreztem magam veled.-mondtam őszínte mosollyal.
-Én is jól éreztem magam. Megismételjük, majd még valamikor?-kérdezte a tarkóját vakargatva.
-Ezer örömmel.-feleltem. Adtam neki egy búcsúcsókot, majd bementem a házba. Anya rögtön kikérdezett, de csak annyit feleltem, hogy fáradt vagyok. Felmentem a fürdőbe elvégeztem az esti rutinom, majd lefeküdtem aludni, majd Kenjire, és Osamura gondolva nyomott el az álom.