Enyém Osamu, Övé Atsumu

29. fejezet

-Ez volna az Iwaki Lányiskola röplabda csapata?- kérdezte testvérem mire odanéztem. Francba.
-Remek! Óriások ellen versenyzünk!- nyavajgott Amaya
-Gyerünk! Meglesz ez!- mondta Natsuko próbálván tartani a kedvet.
-Itt sincs esélyünk de jól kell magunkat érezni!- mondta Chiharu.
-Hogy érezzük magunkat jól miközben legyőznek!?- kérdeztem már lassan parázva.
-A pasid erről sokat tudna mesélni.- nevetett Toshiko. Le akartam neki keverni egyet de Maiko visszafogott.
-Őt ebből hagyd ki!- szólt rá
-Attól még, hogy kapitány vagy ugyan úgy csak 1.első éves vagy.- kócolta össze haját.
-Vegyétek komolyan a meccset!- mondta Tamara.
-Minek? Úgy is vesztünk tehát inkább élvezzük jól magunkat- mondtam mire egy hatalmas taslit kaptam.-Úgy volt a tavaszi végéiiiii...- rémültem meg mikor megláttam.
-CSAJOK! MAIKO GYILKOLNI AKAR ISMÉT!- kiáltott Oimi.
-Remek! Akkor gyilkolja az ellenfelet ne a csapatot.- mondta Yuki mire megropogtatta ujjaimat.
-Zúzzuk le ezek!- mondta.
-Értettük!- mondtuk félve de mégis magabiztisan.
-MARJ!
-MARJ!

Felálltunk a pályára és tesóm ment kezet fogni de a másik csk a közelébe sem mert menni amin majdnem felnevettem.

Mi kezdjük a nyitás pontosabban Maiko és ismét védeni kezdtem fejem hátulját.

-A labda ne durranjon ki- nevettem mire egy gugoló gánccsal a földre küldött. Ez most tényleg fájt.
-Vedd komolyan vagy végzek veled.- nézett le rám miközben felállt. Annyi szerencséd, hogy védtem a fejem.

A hátsó vonalhoz mente és megkapta a labdát még én csak figyeltem a másik csapatot és védtem a fejem.
A tömeg elcsendesült és a síp megszólalt.
A labda átment a háló felett és csak néztem ahogy suhan.
Néhány centivel a hátsó vonal előtt landolt és senki nem tudott érte mozdulni.

-Bumm az első pont.- mondtam.
-Pofa be! Legalább miénk a pont!

5 pontot szerezett és ismét a hátsó vonalnál volt.

-Még egy lyukas labdát.- nevettem. Sípoltak és hallottam ahogy a labdába beleüt olyan erőt vitt bele.
-HUH! AKIKO! VIGYÁZZ!- kiáltott mire felé akartam fordulni de csak annyit éreztem, hogy valami hatalmas erővel találja el arcom így oldalra is estem.

Minden sötét volt néhány pillanatig és hallottam ahogy fújolnak. Be akartam mutatni mindegyiknek amiért nem bírják befogni.

-Fené... ne... NE! A FENÉBE!- rohanthozzám testvéremhez- AKIKO SZÓLALJ MEG!- emelte megfejem
-Ez... erős volt...- mondtam eléggé gyengén.
-FASZOMÉRT KELLETT NEKED ENGEM IDEGESÍTENI TE ROHADÉK!- hajtotta homlokát homlokomra.
-Bocs...- mondtam.
-Minden rendben?- rohant hozzánk az edző.
-Nem... nem tudom...- mondta remegő hangon.
-Maiko, kísérd el a testvéred. Jobb ha egy kis ideig lemész a pályáról.- mondta az edző mire felsegített testvérem.

Elkísért de ő volt az aki sírt egész végig pedig engen találta el a labda.

-Sajnálom! Annyira sajnálom!Hibáztam! Ha előbb ütök bele akkor nem történik ez! Későn ütöttem! Nagyon sajnálom! Mind ez az én hibám!
-Nem csak a tiéd... tudtam, hogy stresszes vagy mégis csak jobban piszkáltalak... sajnálom...
-Mond, hogy semmi bajod.
-Hazt mondanám hazudnék! Tudod te mekkorát vagy képes ütni mikor dühös vagy?- kérdeztem kuncogva.
-Nagyon sajnálom...
-Fogd már be a sajnálommal! Kezd idegesítő lenni.

Elkísért az orvosiba és azt mondták kisebb agyrázkódást kaptam mire egyre jobban zokogni kezdett.

-És ez még nem is a teljes ereje volt.- nevettem.
-HOGY VAGY KÉPES EZEN NEVETNI!? BÁNTOTTALAK! SÚLYOSAN BÁNTOTTALAK!
-Nem súlyosan, higgadj le.
-HOGY!? KISEBB AGYRÁZKÓDÁSOD VAN MIATTA! EZT NEM TUDOM MAGAMNAK MEGBOCSÁJTANI!!!
-Nézzük úgy, hogy kvittek vagyunk.
-Hogy?- pillantott fel rám.
-Emlékszel mikor azt mondtam Kaito törte el a laptopod? Igazából én voltam mikor véletlen lelöktem az ágyamról.
-HOGY ÜTÖTTEM VOLNA ERŐSEBBET ARRA A HÜLYE FEJEDRE A LABDÁVAL!!!- kiabált rám majd mindketten elkezdtünk nevetni.

Egy ideig ott volt amég teljesen kivizsgáltak.
Ahogy mentem visszafelé valakivel szemben találtam magam.

-Te mégis mit keresel itt?
-A testvéred.
-Mi van vele?- kérdeztem gyanakodva.
-Hallgasd.- mondta mire csendben maradtam.
-HIGGADJ LE! HIGGADJ LE! HIGGADJ LE!- kezdte el a csapat kiabálni mire a közönség csatlakozott hozzájuk
-HIGGADJ LE! HIGGADJ LE! HIGGADJ LE!- kiabálták mind mire bementem.
-MAIKO!- kiáltottam mire rámnézett.- MÉLY LEVEGŐ!

Lehajtotta fejét és remegett. Próbált megnyugodni.

-MARJ!- kiáltott
-MARJ!- kiáltották a lányok egy nagy vigyorral.

Mind 2 szettet megnyertük és ezzel a játékot is megnyerük ellenük

-Ki lesz holnap az ellenfelünk?- kérdeztem.
-Holnap a... kikkel is?- nézett a menedzserre az edző aki egy lapot kezdett pásztázni.
-Omoyama de úgy is veszteni fogtok.- lépett elénk néhány lány.
-Miből gondoljátok?- kérdezte Toshiko az egyik csaj arcába mászva.
-Fékezd magad.- mondta Maiko mire visszaaétált mellénk.
-Mi vagyunk az Omoyama Akadémia lány röplabda csapata.- mondta ez egyik egy önelégült vigyorral.
-Mi pedig a Nohebi Középiskola lány röplabda csapata.- mondta tesóm.
-Ahogy látom a pletykák igazak. A kígyók újra marnak.
-Eddig is martunk de csak titokban mert nem akartunk pánikot kelteni.- vigyorgott Tamara.
-Tch! Na persze!- mondta mire a lányok lassan körbevették az idegen csapatot.
-A Nohebi nem egy olyan iskola amit le lehet nézni. Lehet, hogy volt néhány rossz éve a csapatnak de akkor sem adtuk fel és élesítettük a fogainkat, hogy mikor eljön az idő akkor úgy marjunk, hogy az jobban fájjon a halálnál is.- mondta tesómm egyszer sem levéve róluk a szemét.
-Ezek ilyesztőbbek a varjú srácoknál!- mondták egyszerre teljesen egymáshoz bújva. Csak vigyorogtam ahogy az egyik előttem remegni kezdett.