Fuss | Marvel |

21. rész

Amikor felszálltam a gépre , csak a hatalmas csend fogadott. Sam középen feküdt a kis vizsgálóágyon , Nat most nem ült a pilóta ülésben, próbálta Sam vérzését  csillapítani . Steve komoran nézett ki a fejéből , és érkezésemre sem reagált. Wanda pedig már útra készen becsatolva  volt a helyén.

- Sziasztok.- szólaltam meg , hátha kapok valamilyen választ. De a reményem rögtön szerte foszlott  mikor még Wandának is csak egy elmotyogott  mondatra futotta.

- Hogy vagy haver?- kérdeztem Samet.

-Megvagyok , csak egy kis karcolás , hamar elmúlik. -mondta.

- Sőt ha nem mozognál  akkor akár  gyorsabban menne , az ellátásod is.- fűzte hozzá Nat. Azért ő sem úszta meg sérülésmentesen.  Jobb szeme alatt egy szép ki monokli  kezdett növekedni , nem mellesleg a bal szemöldöke is felrepedt.

Wanda már kicsit jobban nézett ki, az ő arcán csak egy kis vágás volt, inkább az a hír súlytotta  le , hogy megint még megmenekült  az a görény. Steve már vihar verte vertebb  volt. Több helyen is szúrás nyomok voltak rajta , az ő szemöldöke felől is elindult egy kis vérpatakocska , egészen az álláig.

- Nyms, te vérzel!- hallottam meg Wanda  hangját.

- Hát, nem nagyon örült nekem Decker és a srácai.- néztem rá.- Nat ha gondolod haza vezetek , értek nagyjából hozzá, de ha valamit rosszul is fogok csinálni , akkor tuti rám szól a gép.

-Így ?- vonta fel a szemöldökét.

-Elszorítom, és a bázisig csak kibírja.- indultam meg a kis orvosi részlegre.

-Felőlem , de ha lezuhanunk akkor nem én adtam rá engedélyt.- tette fel a kezét,ami úgy látszik hiba volt mert ezzel ismét kezdhette  előröl  a nyomó kötést.

-Okés.- biccentettem,  majd ismét a gyógyszereknek szenteltem figyelmem. Igaz fájt mindenem , de nem mertem többet bevenni egy szimpla fájdalomcsillapítónál . Az elszorítást pedig megoldatlam az övemmel.

A repülő elejébe mentem , majd leültem a pilóta székbe. Na akkor lássuk- gondoltam. Majd megnyomtam egy kapcsolót.  Minden egyszerre villant fel ,majd meghallottam a hajtóművek , duruzsoló  hangját. Ráhibáztam. Majd egy újabb kapcsoló felpattintásával már a bal oldal hajtóművei is kapcsolódtak társaikhoz.

- Hé , Nymeria!

- Mondd Sam - mondtam , miközben megfogtam a kormányt.

- Csak szólnék ha meghalunk örökké foglak szivatni ezzel.- jelentette ki.

- Hálás vagyok amiért ennyire bíztok  bennem!- húztam fel a kormányt mire megemelkedtünk , és egy kis további unszolás után el is indultunk.- Igazán megnyugtató.-mormogtam.

Majd felvillant egy kis térkép,  ami jelezte ,hogy bizony rossz felé indultam el. Vettem egy gyors  száznyolcvan fokos fordulatot és immáron a helyes irányba haladtunk tovább.

-Sam hallottam ahogy levegőt veszel, egy szót se vagy kihajintalak .- fordultam hátra.

- Nem akartam szólni , de ezt most nem hagyhatom ki.-momdta , mire felvontam  a szemöldököm.

- Az utat nézd.- vigyorgott a képémbe .

- Hasznos tanács , talán fontolóra veszem.- fordultam vissza szemforgatva.

Fél órája voltunk úton és szó szerint néma csend volt, amit csak néha szakított meg Nat egy egy elmormolt káromkodás vagy épp Sam fájdalmas felszisszenése.
Aztán egyszercsak Wandat láttam meg ahogy mellém áll.