Fuss | Marvel |

7. rész

Wanda az egész utat végig magyarázta, mintha muszáj lett volna. Igaz én kértem meg , hogy vezessen körbe , na de azért nem gondoltam volna , hogy ennyit tud beszélni erről a helyről. Mégis igazán hálás voltam neki , hogy megmutatott mindent. Legalább nem fogok eltévedni.

- Nos akkor innen indultunk.- mondta amint a nappaliba értünk.

- Köszönöm , hogy körbevezettél.- eresztettem el egy halvány mosolyt.

- Igazán nincs mit , ha beszélgetni akarsz tudod hol találsz.- intett majd elment , és én egyedül maradtam a hatalmas helységben.

Mivel jobb ötletem nem volt így úgy határoztam , hogy meglátogatom az edzőtermet. Elindultam a szobám felé átöltözni. Mikor kiértem egy hang szólalt meg.

- Jó napot hölgyem.

Nagyot ugrottam hisz sehol nem láttam senkit. Elkezdtem körbe körbe forgolódni mint egy idióta.

- Elnézést ha megijesztettem ,  Péntek vagyok .

- Ja persze - csaptam a homlokomra - Wanda említett.

- Segíthetek valamiben? Látom készül valahová.- mondta a gép.

- Nem köszönöm csak edzeni megyek- mondtam és már indultam volna is el amikor eszembe jutott pár dolog , aminek magam nem akart utána nézni , de ha már itt voltam miért ne.

- Péntek?

- Igen hölgyem?

Szokásom szerint a kellemesebbel kezdtem.

- Lehet hangszigetelni a szobákat - kérdeztem reménykedve .

- Természetesen hölgyem.

- Akkor tudnád az enyémet..

- Mi sem egyszerűbb... Már kész is .- jelentette ki.

- Köszönöm.- nagyot sóhajtottam. Most akkor jöhet a fekete leves.- Péntek  még lenne pár dolog.

- Igen hölgyem?

- Utána tudnál nézni , hogy él e még  , Frank Winslo,  Stan McCartni , James Barnes ? Meg él e még a 101-es század bármely tagja?

- Természetesen hölgyem.

- Köszönöm az edzés utánra meglesz?

- Igen-  mondta Péntek.

- Mégegyszer köszönöm!- mondtam . Már nagyon vártam az eredményeket , bár nem sok esélyt láttam rá , hogy valaki is él.

Lassan indultam el az edzőterem felé miközben a fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Lehet , hogy élnek! De már biztosan öregek, lehet fel sem ismernénk. Vagy már rég halottak és feleslegesen töröm magam. Lehet , hogy már a háborúban meghaltak. Vagy miután vége lett azután történt velük valami. Vagy már nagyon öregek és a halálukon  vannak. Nem bírom ezeket a kétségeket . Túl sok ez nekem most így egyszerre. Majd megtámadom valamelyik boksz zsákot és majd tiszta fejjel fogom megnézni az iratokat.

Annyira belemerültem a gondolataimba , hogy   azt se tudtam mikor érkeztem meg az uticélomhoz. A fekete ajtó előtt álltam még egy darabig majd egy nagy sóhajtás után benyitottam. A terem szinte üres volt csak egy alak püfölt egy zsákot. Mozgása szabályos volt ahogyan légzése is. Minden egyes ütés után egyre nagyobbat vágott bele a zsákba. Még néztem egy darabig , hiszen ő még nem vett észre mivel háttal volt. Majd miután meguntam az ácsorgást beraktam a lejátszóm a zsebembe és elindítottam rajta egy számot.

Gyorsan felkötöttem a fáslit a kezemre és én is egy boksz zsák elé álltam.

Ütemesen vittem be az ütéseket. Majd elmémben felvillantak az első képek.

A tűz mindent felemészt.

Ez már elmúlt ne figyelj rá! Feldolgoztad!

Az ajtó elött állok . Hallom a családom halálsikolyait.

Ennek már vége! Nincs többé!
Majd jön a következő kép.

A csatatéren állok körülöttem mind holtak fekszenek. Ott vannak köztük a barátaim is.

Elég ez a múlt! Most bosszúálló vagy!

Majd jött a kegyelem döfés . A Hydrás éveim.

Elöttem térdel egy  bajtársam. Sír , de tudja , hogy nem mondhatok semmit , tudja , hogy meghal.
Majd jön a lövés és én tehetetlenül nézem ahogy elvérzik.

Abban a pillanatban olyat vágtam a boksz zsákba , hogy az leesett a tartójáról. Ekkor estem ki a transzból. A zene csak úgy üvöltött a fülembe ami most már zavart. Idegesen téptem ki a fülemből és mentem a zsákért ami egy jó három méterre volt tőlem.

- Gyötör a múlt? - kérdezte egy ismerős hang.

- Csak amennyire kell .- válaszoltam szárazon.

- Ez nem megoldás.- mondta. Erre csak horkantottam egyett.- Beszélje meg valakivel az segít.

- Amerika nagy hőse tanácsot ad nekem!- játszottam el a megtisztelt hülyét.- El sem hiszem!

- Ne parodizáljon inkább fogadja meg!- váltott át ő is egy keményebb hangnembe.- Mit véttetem én magának , hogy ennyire ellenséges velem.

- Az ég világon semmit. Csak annyit tett , hogy él.- néztem a szemébe . Ekkor megértette ő is. Megérttette , hogy miért nem kedvelem.Steve felett  nem itélkezem. Tudom milyen ez az élet és , hogy ő se akarta ezt. De sajnos zavar. Nem tudom miért de zavar.  Ezért gyűlölöm magamat is. Folyton az jár fejemben , hogy nem nekem kéne itt lennem , nem érdemlem meg. Sok más ember lenne a helyemben , hogy még együtt lehessen a családjával. De nekem nincs senkim mégis itt vagyok. Hát mi ez ha nem igazságtalanság?

- Maga felett nem itélkezem. De sajnos zavar. Nem tudom miért de zavar. Sajnálom.- hajtottam le a fejem.

- Beszélnie kéne valakivel.- nyúlt az állam alá , hogy felemelje a kobakom. Erre csak fáradtan mosolyogtam.

- Persze , mert semelyik pszichológus nem nézne hülyének.- ráztam a fejem. - Nos számomra az edzés véget ért. Viszlát kapitány.

Kikerültem majd felmentem a szobámba. A fürdőben sokáig időztem, csak áztattam magam a forró vízben. Egyszerűen kikapcsoltam az agyam. Mikor kiléptem a tusolóból immár tisztán , megtörölköztem majd kiléptem az ágyamhoz. Gondoltam rá gyújtok de  amikor oldalra néztem megakadt a szemem a laptopon. Minden információ ott volt amit kértem. Szívemmel a torkomban  ültem le a gép elé és kezdtem olvasni.

Hi!
Nos itt egy újabb rész ami rekord nagyságú lett! Fejlődök , fejlődök! Nos nagyon úgy néz ki , hogy a részek eltolódnak  a hétvégére. Sajnos a suli közbe szólt...
Nektek milyen a suli?
Hagyjatok magatok után nyomot! A következő részig legyetek jók ha tudtok! Addig is béke! ✌