Fuss | Marvel |

12. rész

Hihetetlen milyen hosszú az éjszaka , ha nem alszol. Amikor pihensz és kikapcsolod magad akkor fel sem tűnnek az órák. De ha ébren vagy akkor csak úgy vánszorog az idő.

Már vagy a tizedik szálat szívom el igencsak megfogyatkozott cigarettás dobozomból , de még virradni sem virrad. Az ég még mindig szén fekete.

A többiek még az igazak álmát alusszák , és ők teszik jól. Ki az a hülye aki úgy dönt , hogy inkább céltalanul ébren van , csak azért mert fél. Hát persze , hogy én.

A televízió halkan szól a nappaliban , furcsa , hogy még hajnal kettőkor is nyomatják az étert.

Most valami természet film megy , már azt se tudom miről. De hát nem is nagyon érdekel.

Jobbnak kéne lennie nem? Végre elmondtam valaki külső embernek is . Miért nem jobb? Vagy csak nálam nem működik ez? Tényleg ilyen elbaszott lennék? Nem érzek mást csak félelmet és viszolygást még mindig az alvástól. Nem is igazán attól , hanem a múltamtól. Olyan mintha egy rémtörténet megsárgult lapjait forgatnám amibe belemerültem és nem tudok kiszabadulni belőle , mert nem enged.
A rabja vagyok és képtelen vagyok becsukni. Vajon az életem végéig az orrom előtt lesz a könyv?

Ilyen gondolatokkal telve nyomtam el a szálat és dobtam a többi közé.

Visszalépve a nappaliba nem ültem le a tévé elé. Inkább a konyhába vettem az irányt és úgy gondoltam elütöm az időt.

Az óra , mintha szövetkezett volna ellenem ,  kettő óra tízet mutatott. Szemforgatva fordultam el majd megakadt a szemem a receptes könyveken . Már vagy hatvan éve nem főztem. Sosem mertem bevállalni amióta felolvasztottak így maradtam a mirelitnél . Na , de most megtöröm a jeget gondoltam jó hiszeműen.

Felmentem a szobámba az mp3-mam ért. Igen tudom fura , hogy van , de ő volt az egyedüli barátom addig amíg nem tudtam , hogy Peggy él és nem találkoztam Wandával.

Igazán vicces volt megismerni. Legalább húszszor vittem vissza mondván , hogy nem jó . Persze csak pár gomb nyomás volt " megjavítani". Az eladó srác annyira megsajnált mikor panaszkodtam neki , hogy nem tudok rá zenét rakni , hogy felajánlotta , hogy majd ő megcsinálja csak adjam oda a zenék címét. Természetesen lecaptam az alkalomra és rábólintottam. Boldog voltam amikor megkaptam a kis szerkentyűm
és szerintem a srác is , hogy megszabadulhat tőlem.

Visszatérve a konyhába benyomtam a zenét és nekiálltam receptet keresni. Nem is igazán az volt a lényeg ,hogy valami finomat csináljak. Hanem , hogy végre újra kezdjek valamit , ami a régi énemhez tartozott. Persze a háború előttihez amikor Peggyvel voltam .

A zene ritmusára kezdtem előpakolni mindent. Úgy döntöttem , hogy valami európai ételt készítek. Valami finomat.
Amint benéztem a hűtőbe el is dőlt mi lesz az.

Miközben a marhát vágtam fel azon gondolkodtam , hogy hány féleképpen  lehet elrontani a pörköltet. Miután realizáltam , hogy igen sok féleképpen gyorsan lekapcsoltam a gázt a tészta alatt. Befejeztem a marhát és már öntöttem  is bele a kuktába. Ráöntöttem még a többi hozzávalót ami még hiányzott majd rácsuktam a fedőt.

Ezek után már minden figyelmemet a tésztára öszpontosítottam, amit szerencsésen ismét elrontottam.  Úgyhogy újra a mosogató felé fordultam és az újabb adag tészta a kukában landolt.

Miután elmostam az edényt , ismét feltettem a vizet forrni , és megint  a pörkölthöz fordulhattam , amihez nem is ártott , mert majdnem leégett az alja.

Mindeközben a zene csak úgy üvöltött a fülemben.

Újra fordulhattam a tészta vízhez amibe immár az utolsó adag tésztát öntöttem.

Tudom , kicsit meredek reggelire a pörkölt , de majd ebédre jó lesz és végre eszünk rendes kaját is. Jó tudom kb.  ha itt vagyok három napja , de eddig a pizzán kívül nem sok minden mást ettem.

Ekkor kész lett a tészta és leszűrehttem, büszkén konstantáltam , hogy ezt most nem csesztem el. Így boldogan fordultam vissza megkostolni a körethez való főételt ami nem is lett olyan rossz.

Vidáman zártam le mindent és pakoltam el. Ugyan a szakácskönyv szerint elég lett volna az elkészítéséhez másfél óra én mindezt összehoztam négy és fél óra alatt. Király vagyok!

Fáradtan döltem neki a pultnak és kapcsoltam ki a lejátszóm. Autómatikusan a kávé főzőhöz nyúltam és benyomtam.

- Ú , én is kérek .- mondta Natasa.

- Ilyenkor fent? - kérdeztem.

- Aha , edzettem .- mondta leengedev a haját . - de ahogy látom te le sem feküdtél.

- Hát nem nagyon.- mosolyodtam el.

- Mit főztél- szagolt bele az edénybe.

- Pörköltet . Nem tudom , hogy ismered , ez egy magyar étel.

- Ja ismerem ettem már. Végre jó lesz valami normális kaját is enni , nem valami gyorsat.- mormogta.

Eközben lejött a kávé , én töltöttem magamnak és Natasának is.

- Kösz .- mondta bele kortyolva az életet adó folyadékba.

- Nincs mit.- válaszoltam , majd követtem a példáját.- Figyelj ma bemennék a városba , ha lehet

- Á ma nem lesz esélyed. Majd talán holnap.- mondta.

- Miért?

- Mert ma délelőtt Steve felméri a képességeid és délután pedig edzés.
Este meg egy kis kutatás Rumlow után. Most már te is teljes értékű tagja vagy a csapatnak  szokj , hozzá , hogy ez egy egész napos meló.-  ivott bele ismét a kávéjába

- Remek ez az ember sosem pihen.- kérdeztem a fejem a pultra hajtva.

- De szoktam .- jött a válasz a hátam mögül.- Viszont csak akkor ha kész a meló. Munka után édes a pihenés.- jött be Rogers.

- Hogy te mennyire hiányoztál - fordultam hátra negédesen mosolyogva.

- Reméltem is . Azt tanácsolom , hogy inkább ne reggelizz. Fél óra múlva találkozunk lent az edző teremben. Addig kapard össze magad.- vetette oda és már ment is kifelé.

- Ezt jól hallottam?- ámulkodott Natasa .- Beszólt neked Steve Rogers.

- Látod én kihozom belőle a legrosszabbat.- könyököltem még mindig a pulton- Na megyek és összekaparom magam .- mormogtam.

- Ügyes légy - kiáltott utánam Natasa , de én már csak intettem neki.

Felementem a szobámba átöltöztem majd lementem a terembe. Hát akkor kezdődjön életem egyik legrosszabb edzése.