Fuss | Marvel |

16. rész

Dühösen löktem be a szobámba vezető ajtót , és dühömet nyomatékosítva be is csaptam.

Nem tudom , hogy mi húzott fel ennyire : az ,hogy Steve kihúzott a pácból , vagy az , hogy rájöttem kibaszottul alá vagyok rendelve és ez ellen nem tehetek semmit.

A fejemben lévő gondolatok éppen polgárháborút akartak szítani , és a gyomrom is jelezte , hogy bizony kéne enni valamit. Nem mellesleg a kezemből még mindig lustán csordogált a vér , és a levegő vétel sem volt valami kellemes mutatvány .

Fittyet hányva valamennyi vészjelzésre , kiléptem az erkélyre ismét azzal a céllal , hogy sanyargassam  így is megviselt tüdőm.

Lehet , hogy a kapitányt legyőztem közel harcban de ez a mai művem szánalmas volt.  Azt csinált velem az a faszi amit akart. Igaz legalább két fejjel magasabb volt nálam ami nagy szó a magam 180 cm-jével.

Időközben a cigarettám vészesen fogyott, így kénytelen voltam megbontani egy újabb dobozt.

A füstöt kifújva támasztottam a fejem a kellemesen hideg korlátnak. Ahogy előre hajoltam a hajamból pár szilánk potyogott ki. Biztos a pultból vannak ezek a csodás szuvenírek.

Hátranyúlva tapogattam meg a fejem , de szerencsére nem vérzett. Ezek szerint csak a gerincemet érte károsodás az eset után.

Lassan emeltem fel tekintetemet a tájra. Alkonyodott , a napnak már csak igazán kis része látszódott ki a fák mögül , de még így is vörösre festette az eget.

Csak bámult ki a fejemből , meg se próbálva uralni azt a káoszt ami a kobakomba volt. Tudtam , hogy úgy is elbuknék ebben a csatában , így sóhajtva nyomtam el a kis rudat majd beléptem a szobába.

A sebeimet már tényleg el kellett volna látni , de a szobámba nem sok orvosi felszerelést találtam.

Hát kénytelen voltam útnak indulni a bázison , az orvosi részleg után kutatva.

Az ember azt hinné , hogy egy szuper katona mindenre emlékszik. Akinek ezt mondták annak innen is üzenem , hogy átvágták. Még mikor Wandával jártam be ezt a helyet akkor emlékszem el mentünk mellette , de halvány lila főzöm sincs , hogy merre van.

Körülbelül már vagy fél órája bolyongtam a különböző szintek között , de még mindig nem találtam , sőt helyzetemet tetőztem azzal is , hogy eltévedtem . Na jó én vagyok maga a kész szerencsétlenség .

Egy fordulóban leültem és hátamat a falnak támasztottam , de hamar beláttam , hogy nem ez a helyes pozíció , így az ablak elé kúsztam törökülésbe. Kint már korom sötét volt.Egy utolsó mentő ötletként néztem fel a plafonra reménykedve .

- Jarvis?- szólaltam meg félve.

- Igen hölgyem?- válaszolt a robot hang.

Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, ezek szerint nem kell a folyosón éjszakázzak.

- Valakit ide hívnál .- kérdeztem fáradtan.- Mondjuk Wandat?

- Hölgyem tisztában van vele mennyi az idő- kérdezett vissza.

- Nem??

- Fél egy van.

Akkor ezek szerint rohadtul nem fél órája bolyongok.

- Jarvis mennyi ideje mászkálok?

- Azt nem tudom , de azt igen , hogy amíg ön elvolt a kapitány kétszer Wanda négyszer, Natasa pedig egyszer kereste.

- Áhh , remek.- forgattam meg a szemeim.- Van még valaki ébren?

- Igen.

- Na és kicsoda?