Fuss | Marvel |

14. rész

- Bekerültél ugye? - kérdezte Wan reménykedve.

- Asszem , igen.- válaszoltam a barátnőmre sandítva ,  mint aki nem tudja mi lesz a reakciója.

- Ezazz , perkáljatok  srácok nyertem- ujjongott. - Persze neked meg gratulálok Nyms.

- Áhh tuti csaltál vagy a kapitány hagyta magát.- mormogta Sam miközben átadta  Wandának  a pénzt.

- Hát csalni nem csaltam , de  nem tudok arról nyilatkozni , hogy a kapitány hagyott-e vagy nem. De amennyire mi kijövünk egymással , tuti nem hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget arra , hogy legálisan péppé verjen.

- Steve nem olyan .- mondta Rhodey.

- Viszont nekünk tényleg edzeni kéne úgyhogy nyomás emberek egy kettő- tapsolt Natasa.

- Jó edzést- kiáltottam utánuk. 

Erre csak mind fájdalmas arcot vágták visszafordulva felém.

- Láttam ám.- hallottam meg Nat  hangját aki továbbra is rendületlenül lépdelt előre.

Persze én már a folytatást nem hallottam , mert elindultam letusolni.

Elindultam a szobám felé abban reménykedve hogy megszáradt. Most az egyszer szerencsém volt ha állíthatok ilyet.

Amint beértem láttam , hogy bizony minden vissza lett rendezve. Vagyis valaki járt itt.

- Jarvis  ki járt itt?- kérdeztem.

- Nyugodjon meg Miss Prescott csak a takarító volt itt.

- Értem.- mondtam megkönnyebbülve.- Jarvis egy jó tanácsot adhatok?

- Természetesen hölgyem.

- Soha ne mondd egy nőnek , hogy nyugodjon le , attól úgyse fog vagy csak rosszabb lesz.

- Akkor mit mondjak?- kérdezte a mesterséges intelligencia.

- Inkább maradj csöndben és válaszolj minden kérdésére.

- Értettem hölgyem , köszönöm a tanácsot .

- És Jarvis.

-Igen hölgyem.

- Nyugodtan hívj Nymeriának , a hölgyem olyan hivatalos és tudtommal mostantól itt fogok lakni és nem akarom , hogy az otthonom akár egyik része is emlékeztessen egy munkahelyre.

- De hát itt dolgozik hölgyem , vagyis Nymeria.

- Igen a szobámon kívül nem benne .

- Értettem hölgyem , akarom mondani Nymeria .

- Köszi Jarvis.

Miután lefolytattam ezt a roppant elmés beszélgetést a fallal , elmentem ténylegesen tusolni.

Hihetetlenül jól  esett most a meleg víz . Igazán jó volt lemosni magamról a délelőtt fáradalmait.

Mikor kiléptem a kabinból úgy véltem senki nem fog zavarni így csupán csak egy törölközőt tekertem magam köré és így léptem ki az erkélyre elszívni egy szál cigarettát.

Üdítő volt most az a kis hideg szél ami fújt és idő közben a nap is elővette melegebb sugarait és csak úgy hétágra sütött.

Az arcomat felé fordítottam és hagytam , hogy a sugarak lágyan simogassák. Rá rátámaszkodtam a korlátra és néztem a bagóm hosszú kacskaringós füstjét ami egy idő után csak úgy elveszett a semmibe.

Hosszú percekig csak ezzel voltam elfoglalva miközben nem gondoltam semmire. Majd a nyugodt csendet egy kopogás zavarta meg.

Nem igazán akaródzott oda mennem így úgy gondoltam , hogy ha fontos a dolog akkor úgyse megy el addig amíg el nem szívom a szálat. Hát rosszul gondoltam.

- Nymeria itt vagy - hallottam meg egy túlságosan is ismert hangot.

- Igen , de ne gyere ide.- mondtam még mindig lustán bagózva .

- Miért .- kérdezte Steve már a hátam mögül.- Óh bocsáss meg nem tudtam , hogy így vagy  felöltözve.- pirult el és fordított rögtön hátat.

- Épp ezt próbáltam elmondani.- fordultam felé teljes testtel és akarva akaratlanul megfogtam a törölközőt. Az kéne még nekem , hogy itt leessen. Amilyen béna vagyok még azt is össze hoznám. 

- Na és mi volt olyan fontos , hogy így rám törtél? - kérdeztem.

- Ja semmi khm...- köszörülte meg a torkát.- majd ha felöltöztél megbeszéljük. - Indult el az ajtó felé és előtte megállt.

- Rendben -mondtam.

Csak járatta a tekintetét hol rám nézve hol másra a szobában , de nem indult meg kifelé.

- Nos ahhoz , hogy felöltözzek ki kéne menj , nem vagyunk mi olyan jóba hogy láss meztelenül.- mondtam neki értetlenül , hisz még mindig nem mozdult meg.

- Ja persze igen , megyek már bocsi.- majd gyorsan kilépett az ajtón.

- Végre - fordultam el majd megtörölköztem és felöltöztem.

                                   ...
- Mondd mit szeretnél.- léptem ki az ajtó elött várakozó Stevehez.

- Csak annyit , hogy akkor holnaptól te is teljes értékű csapat tag vagy ami azt jelenti , hogy minden edzésen , megbeszélésen és küldetésen részt veszel. Holnap reggel nyolckor edzés utána pedig négykor találkozunk és edzzünk . A megbeszélések általában minden naposak és hétkor kezdődnek , és ami azt illeti most van is melónk. Bár ezt majd a holnapi ülésén úgyis megtudod. A fennmaradó idő szabad idő , ilyenkor lehet kimenni a városba vagy akárhová. Szabadnap nincs kivétel ha beteg vagy
Azt hiszem ennyi a többit majd a megbeszélésen.- mondta majd sarkon fordult és elment. Tuti zavarban volt.

- Hát kössz az infókat, de már a felét elfelejtettem.- kiabáltam utána.

- Az nem az én gondom.- kiáltott vissza majd eltűnt a fordulóban.

Hát remek. Akkor most mit csináljak? Hisz végülis ma még szabad vagyok . Vagy nem? Na jó inkább feladom mára ezt a gondolkodás témát fáradt vagyok én ehhez. Inkább elmentem kaja után nézni.

A konyhába érve amíg a szendvicsemet készítettem szintén azon tűnődtem , hogy mit is csináljak. Hát nem jutottam egyről a kettőre.

Végül le mentem és elkezdtem nézni az edzést. Nagyon úgy festett , hogy ők is a közelharcot gyakorolták.

Párokat alakítva álltak   és az éppen a ringben küzdő felek harcát nézték . Most épp Rhody és Sam volt soron.

Mindketten fürgén kerülgették egymást , de csak egyenlőre kostolgatták a másikat. Majd Sam előrelépett és támadott. Innen vette kezdetét a valódi harc. A két fél egymásnak feszülve küzdött de nem jutottak dűlőre . Hol az egyik állt nyerésre hol a másik.

Sokáig ez se kötött le így további tíz perc után , inkább ismét vissza tértem a szobámba. Majd mindegy mindegy alapon írtam egy cetlit és átmentem Wan szobájába. Mivel tudtam , hogy edzés után úgyis az lesz az első dolga , hogy fürdik így a fürdő ajtóra ragasztotta majd elhagytam a szobát.

A cetlin egy igazán egyszerű üzenet állt.  A városba mentem , lehet csak későn jövök . Nem kell aggódni nem nyírok ki senkit. Nyms.

Kár , hogy ekkor még nem tudtam , hogy mi is fog történni ott velem...