Hi!
Nos először is tartozom egy bocsánat kéréssel, hisz ezt a részt nem kis késéssel rakom ki. Szóval mindenki elnézését kérem aki olvassa ezt az irományt és várta is ezt a részt.
Az indokok pedig elég szerte ágazóak , de tömören annyi , hogy nekem lassan kezd kevés lenni egy napban a 24 óra. ( Majd indítok petíciót , hogy hosszabítsák meg a napokat :) .
Nah , de itt van a rész , viszont előtte még figyelmeztetnélek titeket pár dologra:
1. Aki nem látta az Amerika kapitány : Polgárháború című filmet az mielőtt elkezdené olvasni ezt a részt nézze meg , mert SPOILEREKET tartalmaz ez a kis szösszenet.
2. Csak a cselekmény ugyan az a párbeszédek mások lesznek.
3. Innentől kapcsolódik majd a történet a filmhez ( a többi részről is elmondható lesz , hogy csak a cselekmény fog egyezni a párbeszédek nem)
4. Közel sem lesz olyan jó ez az iromány , mint a film !
Csak ennyit akartam , mielőtt neki kezdenél az olvasásnak. Nem is rabolom tovább az időd, jó szórakozást!
...
- Héj Nyms indulunk.- szólt be a szobámba Sam.
- Okés.- biccentettem majd elnyomtam a cigarettám. Már régen készen voltam, hiszen egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni egész éjszaka.
A táskámat felkapva hagytam el a szobám , és csuktam be magam mögött az ajtót. A nappaliba érve a többi csapattársam már ott volt , és az utolsó simításokat végezték.
Natasa a fegyvereit töltötte meg , Sam éppen a szárnyait ellenőrizte le , Wanda pedig a ruháját igazította meg. Egyedül Steve állt útra készen és az ajtóból szemlélte a kis csapatot. Mivel én is kész voltam így mellé álltam és megszólaltam.
- Kemény lesz a mai nap , nem de ?- kérdeztem.
- A háborúnál nem lehet keményebb.- jelentette ki feszülten.
- Ez jogos, annál nehéz keményebbnek lenni.- feleltem , miközben kinéztem az ablakon.
- Mi mégis itt vagyunk.- vonta meg a vállát.
- Ott a pont.- biccentettem ,majd egy igen furcsa gondolat született meg a fejemben.- Figyelj , kössünk fegyver szünetet!- jelentettem ki határozottan.
- Miért , ne tán eddig hadban álltunk?- nézett le rám.
- Nem mondhatni háborúnak , de voltak csatáink.- néztem rá. Nem válaszolt, csak ismét előre nézett , ahol még mindig készülődtek a srácok.
- Akkor ez most egy igen vagy egy nem?- fordultam teljes testtel felé.
- Mit gondolsz?- pillantott ismét rám.
- Nem tudom , a válaszodat várom.
- Már mondtam, találd ki!
- Nem lenne egyszerűbb , ha elmondanád?- kérdeztem.
- Van még öt perced kitalálni.- húzta tovább az agyamat.
- Mondd te direkt csinálod ezt?
- Hát valamivel el kell terelnem a figyelmemet.
