Csend. Hatalmas a csend. A lehető legtávolabb ülök , mindenkitől , és csak hátulról szemlélem a koporsót és a köré rakott tárgyakat.
Senki nem szólal meg , csak várják , hogy leteljen a kötelező egy perc. Milyen gyomorforgató , hogy mindezt csak illemből teszik. Persze vannak kivételek , Steve valahol az első sorban ül , mint valami jó gyerek, vele együtt Sam is ott van.Aztán a hozzá tartozók is jelen vannak, tőlük is hallatszik némi szipogás. Valahol Nat is itt van , láttam a tömegben a vörös fürtjeit.
Lassan a csendnek is vége , következik egy szépen megírt , takaros kis szöveg , amit majd valaki elmond. Ha szerencsénk van olyan mondja el aki ismerte és tesz bele személyes emlékeket . Ha nincs szerencsénk akkor egy vad idegen fog ódákat zengeni róla , úgy hogy nem is ismerte, de akkor egészen biztosan lelépek.
Meglepettségemre , Sharon lép fel az elmelvényre beszédet mondani. Biztosan megindító, és szép szöveget mond , hiszen mindenki arra felé néz , de az én tekintetem csak a koporsót vizslatja, azt remélve , hogy Peggy lelöki a tetejét , és mosolyogva előbújik , azért hogy elmondja mekkora szamarak vagyunk amiért bevettük, mint akárcsak régen.
De ez nem fog megtörténni , akármennyire is fohászkodom az úrhoz. Peggy tényleg elment , most már örökre és visszafordíthatatlanul.
Amint újra észbe kapok , addigra a vége a temetésnek , és mindenki az ajtó felé indul. Csak Steve marad elöl akihez Natasa csatlakozik. Gondolom , próbálja rávenni , hogy írjon alá. Vagy csak részvétét fejezi ki. Nem nagyon érdekel , mégis feléjük veszem az irányt.
- Sziasztok.- szólítom meg őket.
- Szia. - köszön vissza Steve , megviselt arccal.
- Gondoltam , hogy te is itt vagy.- kezdett bele Natasa- és kérlek fogadd őszinte....
- Nem kell Nat! Köszönöm, hogy gondoltál rám ,de kérlek , most ne.- néztem rá könyörögve.
- Ahogy gondolod .- eresztett meg felém egy szomorú mosolyt.
- Mikor indul a gépet?- kérdezte Steve.
- Két óra múlva.- adta meg a rövid választ Nat.- Van még hely rajta.- nézett ránk jelentőség teljesen .
- Nem írom alá és ezt te is tudod.- mondta Steve.
- Igen , tudom.- biccentett Nat.
- Akkor miért vagy itt?- nézett rá Steve.
- Nem akartam , hogy egyedül legyetek.- vonta meg a vállát, majd rám nézett , hisz én még nem adtam választ.
Egy pillanatra elgondolkodtam, az meg sem fordult a fejemben , hogy alá írom. Az kitzárt. De ha már kihúzom a gyufát tegyem meg rendesen.
- Én veled tartok.- jelentettem ki , mire Steve csak megrázta a fejét , Nat arca pedig felragyogott, de ez nem tartott sokáig.- De nem írom alá. Látni akarom, hogy kik ítélnek el , és az ő szemszögüket is. Valamint ha letartóztatnak, csak tudd lelépek.- egészítettem ki magam.
- Balhét akarsz?- kérdezte Natasa egy kicsit indulatosan.
- Nem , de ha kihúzom a gyufát akkor azt rendesen fogom megtenni.- vontam meg a vállam.- Mikor indulunk?
- Kint vár egy taxi, de akkor először a bázisra visz , hogy elhozd pár cuccod , mert ez nem egy napos kirándulás lesz.- nézett rám szigorúan.
- Felesleges oda mennünk , van nálam pár cucc.
- Akkor indulás.- mondta Nat majd, nyomatékot adva a szavainak elindult .
