Fuss | Marvel |

Epilógus

  Az író szemszöge

A teremben csak két ember állt, egy vörös hajú nő ,és egy férfi. Nem szóltak egymáshoz csak vártak , az érkező orvost , hogy beszélni tudjanak.

Mindkettőjük arca meggyötört volt , és a fáradság jelei is jelen voltak. Nem szóltak egymáshoz , csak némán tűrtek az idegörlő perceket.

Majd nyílt a lengőajtó és megjelent a doki , maga előtt egy kocsit tolva, amin láthatóan valaki feküdt , egy fehér paplannal letakarva.

A nő a kocsit látva megremegett,  de nem szólt semmit.

- Mr. Strak , és Ms. Romanoff?- kérdezte őket a doki.

- Igen.- válaszolt rekedtes hangján a férfi.

- Ha jól tudom azért vannak itt , hogy azonosítsák az elhunytat,  nem tévedek?- nyúlt a mappájáért a fehér köpenyes férfi.

- Nem.- mondta ezúttal a nő.

- Nos akkor hát,  nézzük.- lépett a doki az áldozat feje mellé és lehúzás róla a takarót.

Egy hamuszürke arc nézett vissza a társaságra. A szemei csukva voltak , a szája belilut,  de már nem volt ott a vékony vércsík.  A haja szét terült és a fekete tincsek között ott volt a jellegzetes fehér is.

A nő és a férfi közelebb léppet azt remélve , hogy az asztalon fekvő fiatal hölgy, majd kinyitja a szemét , és egy csípős megjegyzést tesz majd rájuk , de nem történt ilyesmi.

- Nos az áldozat Nymeria Prescott  ?- ragadott tollat a doki.

- Igen.- hangzott el egyszerre a felelet.

- Született 1925. február 16.-án , szülei Amanda Light Prescott és Eric Prescott?- folytatta a doki.

- Igen.- mondták ismét egyszerre.

- Meg tudnák nevezni a legközelebb hozzátartozóit?- nézett a két emberre a doki.

- A Bosszúállók. - hangzott az egyhangú válasz.

- Akkor önök temetik is majd el?- jegyzetelt a doki.

- Igen.- felelték ismét egyszerre.

- Tudják , hogy mikor, fogják eltemetni?- nézett fel a doki a lapokból,  és amint látta , hogy a két ember csak a halottat kémleli , így folytatta- Azt hiszem jobb ha átmegyünk a másik szobába.- jelentette ki , majd lassan kiterelte a két embert az ajtón, és mielőtt ő is kilépett volna  , lekapcsolta a villanyokat, ezzel homályba borítva a termet.

Üdvözletem ismét mindenkinek....
Nah jó bevallom félek , hogy mit fogtok szólni a végéhez , de  ez majd csak kiderül, no de addig is...
Óriási köszönet illeti minden kedves olvasómat akik várták a történetem minden egyes részét , sőt vote-olta  , és kommentelt is. Persze azoknak is hálás vagyok akik csak úgy elolvasták mert nem volt jobb dolguk és ráfanyalodtak erre itt. Szóval köszönöm!
Hihetetlen jól esett minden vote és komment és sokszor nagy lendületet is adott. Bár a határidőket ugyan nem tartottam be ( amiért szintén bocsi) , de mégis csak a vége lett ennek a kis irománynak. Szóval most nem is igazán tudom , hogy mit  írhatnék ....
Végső soron köszönök mindent nektek,  köszönöm   hogy velem voltatok és kitartottatok eddig , köszönök minden kis apró megnyilvánulást a sztori iránt , és csak úgy köszönök mindent.  Szintén ez az első köszönet nyílvánításom is , szóval kérlek nézzétek el ha nem jó...
De , hogy ne raboljam drága időtöket tovább ( most már sajnos nem a következő részig,  hanem ebben a könyvben már nem ): Legyetek jók! Auf wieder sehen ! és az elmaradhatatlan Béke!