A konyhába lévő asztalnál ültem és az üres kivetítőre meredtem. A teremben rajtam kívül ott volt még Steve , Wanda, Sam, Rhodey, Vízió, Natasa Tony és a külügy miniszter is, aki egy alapos fejmosás céljából érkezett a Lagosi eset miatt.
- Nos uraim és hölgyeim - nézett körbe a terembe .- igazán felborzolták a kedéjeket , bár ezzel szerintem tisztában vannak. Egyre többen vannak akik szimpla önkényes igazságosztónak tartják magukat, és nem alaptalanul.- nyúlt a kivetítő távirányítójáért.- New York - Kezdte el sorolni a büneinket. A felvillanó képek a csituri embereit mutatták és az éppen romab dőlő központét- Washington- tért át a következő kép kockára , ahol az éppen zuhanó anyahajók kaptak helyet - Sokóvia- a kis videó , egy éppen zuhanó épületet ábrázolt , amikor a város légi pályára került.- Lagos- a következő képsorokon a félig leégett épület volt látható sok halottal.
- Elég lesz.- szólt közbe Steve.
- De úgy hisszük van megoldás.- jelentette ki a férfi.- A Sokóviai- egyezmény- csúsztatta elénk a vaskos könyvet- 117 ország hagyta jóvá , és az egyezmény kimondja , hogy a Bosszúállók ezentúl nem működhet magán szervezetként. Egy kormány felügyelné a maguk tevékenységeit és ők is irányítanák a küldetéseiket. Higyjék el kell ez a biztosíték , nem csak nekünk maguknak is. Az emberek kezdik másként látni magukat.
- És ön milyennek lát minket?- tette fel a kérdést Nat.
Eközben a vastag kötet körbe körbe járt , míg hozzám is eljutott. Hanyaguk ütöttem fel a tetejét majd egy pillantást vetettem a könyvre. Az egész lapot apró betűk fedték be , és mind valamilyen szabályról szólt. Már az elején bele zavarodtam így inkább választottam a lapok néma bámulását , az olvasás helyett.
- Veszélyesnek , ez tagadhatatlan.- jelentette ki, majd még egyszer végig hordozta a szemét rajtunk.- Ezt itt hagyom, gondolják át.- indult el az ajtó felé.
- Mi lesz ha olyan döntésre jutunk ami nem tetszik majd magának?- kérdezte Nat.
- Akkor visszavonulnak .- adta meg az egyszerű választ aminiszter úr, aztán végleg elment.
Én csak néztem utána , mintha szellemet láttam volna. Nem értettem a helyzetet , nem láttam értelmét az egésznek. Mi lennék a Z terv ? A leges legvégső döntés ? Ennyi bajt okoztunk volna ? Hiszen áldozatok mindig is voltak , vannak és lesznek majd. Nem lehet úgy csatát vívni ha nemáldozunk fel valamit, ezt a saját bőrömön tanultam meg. Nem lehet mindenkit megmenteni. Erre itt ez az egyezmény ami felmentene ez alól. Nem is az áldozatok alól , hanem a felősség alól. Én ebből nem kérek , meg tudok állni a saját lábamon is és viselem a tetteim következményét is, nem kell ahhoz fogni a kezem.
- Nagyon szótlan vagy Tony.- rángatott ki Nat hangja gondolataim legmélyérről.
- Azért , mert már döntött.- szólalt meg Steve.
- Túl jól ismersz.- biccentett a férfi , aztán felállt és a konyhába ment.- Nem , amúgy fáj a fejem.- vonta meg a vállát.
Miközben töltött magának egy pohár vizet és vett egy gyógyszert a telefonját hanyagul ledobta a pultra ahol egy fiú képe jelent meg.
- Ohh ő it Charles Spencer , informatikus diplomát szerzett , 4,5- ös átlaggal. El is helyezkedett , de mielőtt beült volna az íróasztal mögé tapasztalatot akart szerezni, így elment világot látni. De nem valami bulis helyre , nem. Sokóviába ment a nyárra, a szegényeknek házat építeni. Biztos jót akart nem tudhatjuk , mert rádobtunk egy épületet miközben zúztuk az ellent.- jelentette ki.- Kell ez a biztosíték , a felügyelet.
- Valóban ? - kérdezte Steve .- Mivan ha akcióba indulnánk de nem engedik? Vagy ha mennünk kell de, nem értünk egyet.
- Szerintem is alá kéne írnunk.- mondta Nat.
Erre Rhodey elégedetten rámutatott , Sam pedig csak a fejét rázva elfordult. Ahogy hallottam Vízió is az aláírást támogatta , Wanda pedig bizonytalan volt.
- Várjunk csak , te nekem adtál igazat-kérdezte Tony.
- Oh nem , már vissza is szívom- kapott észbe Nat.
- Nem teheted- vigyorgott Tony.
Majd mindenki elhallgatott és rám nézett várakozóan. Egy ideig nem esett le , aztán nagyot koppant.
- Szóval már az én véleményem is számít - kérdeztem semleges hangon , hogy ne tudják kikövetkeztetni mi lesz a válaszom.
- A csapat tagja vagy már egy ideje , szóval igen.- adta meg az egyszerű választ Sam.
- Hát akkor, - csúsztam feljebb a széken.- áldozatok voltak , vannak és mindig is lesznek ,ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg. Nem tudunk ellene mit tenni , és ez sem megoldás.- mutattam rá a könyvre.- Pontosan ahogy Steve mondta felelősséget hárítanánk amit utálok. Tehát én nem írom alá ezt a vackot.- jelentettem ki.
- Mondd te itt voltál fejben az elmúlt fél órában ?- tette fel a kérdést dühösen Tony.
- Igen , miért ?- néztem rá.
- Mert akkor nem így döntöttél volna.- magyarázta meg kicsit megemelve a hangját.
- Sajnálom , ha csalódást okoztam.- kezdtem bele monológomba amit a telefonom csippanása zavart meg ,gyorsan megnéztem az üzenetet, ami rövid volt és tömör. Peggy meghalt... Egy pillanatra lefagytam , majd észbe kaptam , hogy hol is vagyok , és mibe is kezdtem bele.- De én azt mondom , hogy amit csinálunk azt csináljuk rendesen , amibe nem fér bele ha mások irányítanak.- néztem körbe.- és most ha megbocsájtotok.- álltam fel és a szobám teraszáig meg sem álltam.
Peggy meghalt...
Két szó. Két rohadt szó és mégis milyen nagy fájdalmat tud okozni. Nem tudod , hogy hogyan írányísd , egyszerűen mindent elsöpör , maga után semmit sem hagyva , csak az ürességet és a magányt .
Fájdalom. Azt hittem volt már részem benne , de még most is tud ujjat mutatni. Minden elveszett , és valahol a nagy forgatagba én is elvesztem. Csak annyit érzek , hogy süllyedek és nincs már senki aki megálljt tudna parancsolni a káosznak.
Iszonyatos erővel tört rám és én nem voltam felkészülve rá. Hittem benne , hogy Peggy nem hal meg, még nem. Gyereksen ragaszkodtam hozzá, megragadtam abban a hitben , hogy marad ez az állapot, de most pofára estem , és nem volt ott senki , hogy felsegítsen, de most már véglegesen. Az utolsó személy is meghalt akit akkorról ismertem, és ezzel a lényem egy része is vele halt , akarva akaratlanul.
Fájt , kibaszottul fájt...
Persze kívülről csak annyi látszik , hogy ismét a szánalmasan elnyűtt cigarettás dobozomért nyúlok ahonnan remegve kiveszek egy szálat és meggyújtom. Az arcomon némán csorognak le a könnyek , és attól sem lesz jobb , hogy a rudat a számhoz emelem és beleszívok .
Sokáig nem fújom ki a füstöt csak várok. Hogy mire ? Azt magam sem tudom. Majd miután meggyőződtem , hogy semmi értelme bent tartani a füstöt, mert attól sem lesz jobb, egy hosszú artikulálatlan üvöltés keretében szabadultam meg a felesleges levegőtöl.
