Az öregek otthonából kiérve , nem tudtam mihez kezdeni magammal. Visszamenni nem volt még kedvem a bázisra , ugyanakkor már a saját szülő városomat sem ismertem. Nem tudtam hova menni már az idegen utcákon. Ismét rám tört a kirekesztés gyötrelmes érzése. Már nem éreztem magam otthon az otthonomban.
Utolsó reménysugárként élt bennem egy hely . Remegve mentem a motoromhoz majd indultam el a halványan pislákoló fény felé.
Kimondhatatlanul nagy kő esett le a szivemről mikor lefékeztem az ismerős épület előtt. Semmit sem változott az elmúlt időben. Ugyan olyan fenségesen és tiszteletparancsolóan áll mint akkor. Boldogan szálltam le a motorról . Még azon se lepődnék meg , ha ugyanaz az ember állna a pultban mint akkor.
Igazán nagy erő kell ahhoz , hogy be tudd lökni a régi könyvtár ódon ajtaját. Emlékszem kis koromban sose tudtam megmozdítani a két szárnyú kaput. Mindig kopognom kellet és a könyvtáros bácsi , mindig nevetve nyitott ajtót. Régen nagyon sokat jártam ide , hisz jobb dolgom sose volt. Mindig mindenhonnan csak kiközösítettek mert , katona akartam lenni. Ezért a könyvekbe temetkeztem és ott is maradtam a szolgálatom kezdetéig.
Ma már persze könnyen löktem be az ajtókat , és ugyanúgy mint régen most is megcsapott a könyvek régi illata. Megkönnyebbültem , hisz belülről se változott sokat a hely. Ugyanaz a régi könyvtár maradt mint volt , és a látogatási számban sem volt különbség.
Csak egy ember volt a hatalmas épületben. Az is a könyvtáros volt , de lefogadom , hogy őt se a könyvek érdekelték. Egy tipik pláza cica állt a pultban folyamatosan a mobiljához beszélve.
- Ja én se szívesen vagyok itt.- nyávogta.- Csak kell a pénz és ez az állás még mindig jobb , mint a takarító nőé. Meg amúgy is itt nem kell semmit csinálnom meg még ingyen wifi is van.- folytatta az igazán érdekfeszítő beszélgetést , feltehetőleg ugyanazon kategóriába tartozó barátnőjével a vonal túlsó végén.
Csak biccentettem neki , de ő még ennyire se méltatott . Végig mért és csak egy fintor jelent meg az arcán.
Én erre már csak egy fáradt fejrázzásal reagáltam és elvesztem a sorok között.
Ki kellet szellőztessem a fejem. Nem mehetek így vissza a bázisra , mert még a végén leordítok valakit a semmiért. Már csak az kéne nekem , hogy megfigyeltessenek elmedili gyanújával. Na , az még szép lenne.
A sorok között bolyongva elvettem egy könyvet és a sarok felé vettem az irányt. Bizony ebben se kellett csalódnom. Ugyanott voltak a párnás székek mint régen és ott volt az én saját jelölésű helyem is.
Levetettem magam oda és fellapoztam a kötetet. Igazából nem mintha olvasni akartam volna de kell az álca , nehogy még kiküldjön a kedves hölgy az épületből.
A könyvre merdve merültem el elmém viharos sűrűjében. Mit mondhatnék igen magam alatt voltam. Na de miért is ? Az első számú ok , hogy minden barátom halott akit valaha ismertem kivéve persze Peggyt. A várost már rég nem ismerem , hisz össze se lehet hasonlítani a régi képével. Már semmi sincs ami ide köt. Egyedül vagyok ebben az elcseszlszett szituációban és nem tudok lépni. Mellesleg a lelkem , igen ilyenen is van még ha nem is látszik, darabokban és nem tudom összerakni újra , mert nincs aki segítsen. Peggynek meg van elég baja nem fogom ezzel terhelni , Rogers pedig Rogers , neki akkor se mondanám meg ha ő lenne az utolsó ember a földön. A többi bosszúállóban nem bízok még , talán egy kicsit Wandában , pszichológushoz pedig nem megyek az fix. A legegyszerűbb út az öngyilkosság pedig nem járható mert az előbb ígértem meg Peggynek , hogy azt nem fogom alkalmazni. Komolyan elvagyok nagyon baszva . Rosszab vagyok , mint egy kamasz...
Summázva az őrület szélén állok , nem mellesleg egyedül vagyis rohadtul a padlón maradok vagy valami csoda folytán kimászok a gödör legaljából. Szép kis jövő kép mondhatom. Legszívesebben üvöltenék , és feladnám. Feladnám a fenébe hisz úgyse nyúlna utánam senki. Már nem számítok , és egyszerűen elmúlnék , mint egy derűs gondolat az ember elméjéből hétfő reggel. De sajnos megígértem Peggynek. Nem fogom cserben hagyni , még utoljára...
Elmélkedésemnek egy rózsaszín magassarkú orra vetett véget.
- Bocsi - mondta - de zárunk úgyhogy ha csak nem veszed ki akkor kérlek távozz.- mondta unottan a telefonja képernyőén pötyögve.
- Rendben.- álltam fel a székből.- Nos hát akkor viszlát .- nyomtam a kezébe a könyvet és sietős léptekkel hagytam el az ódon polc sorokat.
Kint megcsapott az esti friss levegő .
Ránéztem az órára ami nem kevesebb mint kilencet mutatott. Az egész napot elbasztam a semmivel. Már tuti , hogy keresnek ha így folytatom akkor tuti kihúzom a gyufát a S.H.I.E.L.D.-nél.
Gyorsan felpattantam a motorra és elhajtottam a városból.
Mikor a bázisra értem már kint fogadtak. Vagyis csak Wanda várt már , de nagyon.
- Mégis hol a fenébe voltál- kérdezte idegesen.- Azt se tudtuk , hogy hol vagy! Fury már ki volt akadva. Nem tűnhetsz csak úgy el egy egész napra!
- Miért - torpantam meg.
- Hát...
- Ó be se fejezd! Tudom már!- nevettem fel szarkasztikusan.- Szuper katona vagyok igazán veszélyes képességekkel , akit nem lehet csak úgy szabadon hagyni. Most komolyan chipet nem akartok rám rakni vagy valami címkét a homlokomra nagy betűkkel , hogy S.H.I.E.L.D.!!- akadtam ki.
Ezek után csak úgy szó nélkül otthagytam a lesokkolt szuperhőst. Fúriaként rontottam be az épületbe és siettem a szobám felé. Sajnos el kellett mennem a tárgyaló mellet ahonnan beszélgetés szűrődött ki. Persze miért is sikerült volna elmennem anélkül , hogy szólnának. Miért is???
- Miss Prescott , egy szóra.- hallottam Fury hangját.
Fújtatva léptem be a terembe , ahol egy akció tervezése volt a kivetítőn.
- Megosztaná velünk , hogy hol tartózkodott egész nap!?- mondta nyájasn.
- Van más választásom - kérdeztem gúnyosan. Erre csak egy gyilkos pillantással válaszolt.
- A városban voltam .- válaszoltam szárazon.
- Remek . Csak , hogy, imertessem magával a tervet. Rumlow után kutatunk és el kell fognunk. Jelenleg feltehetőleg jó nyomon vagyunk. Mivel maga nemrég érkezett ezért ezen az akción nem vesz részt. De a következő edzésen és akción szeretettel várjuk , vagyis kötelező megjelennie . Nincs semmilyen kibúvó és kifogás , megértettem ?- kérdezte szigorú hangon.
- Persze.- vágtam magam haptákba.
- Ja és még valami. A kapitány vezeti a küldetéseket én csak dísz vagyok itt. Leléphet. - fordult vissza a csapathoz és a kapitányhoz , aki furcsán méregetett.
Közben mögöttem Wanda osont be a terembe és ült le a helyére .
Én meg fortyogva léptem ki a folyosóra és mentem a szobámba.
De mielőtt bezárkóztam volna a pulton lévő pizzából csórtam pár szeletet. Mikor beléptem a szobámba eszembe jutott , hogy ma még nem is gyújtottam rá. Ki is léptem az erkélyre és rágyujtottam. Ki nem találjátok , hogy mit csináltam. Csak a változatosság kedvéért , megint gondolkodtam . Hogy , min. Az akción . Azt mondta Fury , hogy nekem is részt kell vennem mostantól az edzéseken mert a következő bevetésen nekem is részt kell vennem.
Hallottam már a nevét valahol. Rumlow , Rumlow ...
Ő is Hydrás volt ,de amikor a S.H.I.E.L.D. elbukott ő is bukott. Most azon van , hogy újra felállítsa a Hydrás birodalmát.
Veszélyes fickó az biztos. Szórakozottan nyomtam el a csikket és célirányosan a fürdőbe indultam , hogy gyorsan lemossam magamról a nap fáradalmait. Miután kiléptem a kabinból rögtön a szobámba indultam. Nem érdekelt ki lát be vagy nem ott törölköztem meg és ott vettem fel a pizsamámat is.
- Jarvis kérlek hangszigetelj.- mondtam fáradtam.
- Igen is asszonyom.- de a válaszát már nem hallottam mert mély álomba merültem. De persze ez a nyugalmam se tartott sokáig. Mert a kedves rémálmok újra meglátogatták , hogy színesebbé tegyék az éjszakám. Milyen jó nekem!
