Fuss | Marvel |

10. rész

Meg fulladok. Nem kapok levegőt. A gáz már belülről marja így is meggyötört tüdőmet. Ismét megfogadom , nem dohányzom többet. Futnom kell de hova? Merre?
Elvesztem. Négykézlábra ereszkedve keresem a gépfegyverem.
Gépfegyver...
Lövések szelik át a levegőt, majd egy egy halálhörgés.
A barátaim! Ne ne ne ...
Meg fulladok...
Levegőt...
Elkap a köhögés.
Most meghalok...
Ekkor egy kar nyúl értem a füstből.
Felránt , húz.
Köhögök...
Beszél hozzám. Nem hallom. Képtelen vagyok... Csak a lövések hangja visszhangzik a fejembe.
Elesik a megmentőm.
Mellé térdepelek.
Már látom az arcát. Egy bajtársam.
Ő is meghal. Vértköp...
Nem hagyhatom... Meg kell mentenem. Segítő kezeim odébb löki.
Újabb véradag kíséretében csak annyit hörög, fuss, majd elhal.

Sikítva ülök fel , az ágyamba. Körül nézek , keresem a háború nyomait. Semmi.  Majd beugranak az egyforma  sírok. Biztos ő is ott fekszik egyben . Még a nevét se tudom. Szégyen.
Ekkor tudatosul bennem. Otthagytam. Otthagytam meghalni. Csak azért , hogy én éljek. Szörnyeteg vagyok...

Igen bizonytalan léptekkel indulok meg a fürdő felé. Nem is mosakszom csak átvedlem a ruhám. Automatikusan indulok el az edző terem felé.

Tony a konyhában van , biztos még le se feküdt. Vagy csak én aludtam sokáig. Vajon mennyi lehet az idő? Nem érdekel. Mint egy robot úgy lépkedek az edzőterem irányába. Mindössze annyi a különbség köztem és a gép között , hogy én érzek . Nem is akárhogy. Vihar dúl bennem amit csillapítani kell.

Le érve négy embert találok a terembe. Steve és Natasa küzd egymás ellen. Clint meg Wandat tanítja.

Nem is foglalkozom velük , köszönésük süket fülekre talál. Csak egy eldugotabb helyre megyek ahol nem látnak. Meg is találom a megfelelő zsákot. Szembe állok vele és rögtön neki is esek. Csak úgy kesztyű nélkül , kötés nélkül. Tudom , hogy ennek lesznek következményei , de jelenleg magasról teszek rá.

Jobb, bal , jobb , jobb. Csak úgy csattan az öklöm a homokkal töltött zsákon. Elmém újabb vérlöketet kap. Elszabadul.

Csak a barátaimat látom. Akik halottak , akik nekem segítettek és még én hisztiztem  , hogy itt hagytak. Nem csodálom , én magam vagyok a méreg. A puszta létezésem ölte meg őket. Rajtuk át gázolva vagyok most itt. És még nekem állt feljebb. Jajj a szegény kis árva egyedül maradt...
De miért is?
James segített nekem most mi is van vele? Ja persze , hogy meghalt miattad mert nem cselekdtél.
A bajtársad aki segített rajtam mondd ő hol is van?   Megmondom én valamelyik tömegsírban rohad amíg te itt élsz és virulsz.
Hisz te is tudod azok a sírok a temetőben csak díszek ,csak a tiszteletet jelképezik. Te magad is tudod , hogy a halottakat egy tömegsírba behányva temettétek. Meszet rá és indul a menet tovább!
Nincs megállás.
A háborúba nincs helye gyengéknek. Neked is szerencséd volt . Mindig volt aki helyetted meghalt. Na most vajon ki lesz. Most is megmentik majd a mocskos kis életed?
Nem vagy más mint csak egy nehezék amit csak cipelni kell, ami súlya alatt már oly sok ember meghalt.
Ez vagy te a nagy harcos. Aki mások életével védi a sajátját!!
Szánalmas...

- Nymeria- valaki rám üvöltött. Vagy csak képzelgek. Nem... Úgy látszik utolért a lelki ismeret. Nem baj majd a pokolban lesz időm foglalkozni vele. Nézzenek oda. Már megint nyakig benne vagyok az önsajnálatban. Egyszerűen undorító amit művelek. Valaki megint a nevem szólít. Nem érdekel éppen azon vagyok , hogy szétverjek egy bokszzsákot . Nem látja ?? Hagyjon. Még van egy két dolog amite meg kell vitatnom magammal.