The Deskmate [Namjoon ff.]

24.

-Hát az úgy volt.. - kezdtem el mesélni igazából anya nem haragudott, mert míg nem állok bukásra addig béke van és tudja mennyire imádom Baekhyunt és az Exo többi tagját.

-És a végén adott egy puszit nekem. - fejezte be Namjoon.

-Ezt muszáj volt elmondanod? - kérdeztem miközbe épp befejeztem levesem.

-Igen, ezt nem fogom elfelejteni. - mondta.

-Jó, jó. Hangoztasd csak. - vettem elő telefonom, mikor az megrezzent, hogy ne felejtsem el beállitottam az ébresztőt, hogy Kagome és Ayame áthívtak magukhoz. Bár ezen a napon nem szeretek elmenni bárhova is, vagy beszélni valakivel a családomon kivül, de ők annyira közel állnak hozzám, hogy szívesen átmegyek bármikor vagy hívom én át őket. Nagyon örülök, amiért ide költöztek.

-Mennem kell, Kagome és Ayamehoz. - mondtam és kezdtem készülödni, anya már tudta még a hét elején.

-Namjoon elkisérnéd Rant, ha nem túl nagy kérés? - kérdezte anya, igazán fura hangszínnel.

-Persze, tudom, hogy egy ilyen kis csinos hölgynek veszélyes így járkálni. - ütött rá popsimra.

-Anya, Namjoon rá ütött a popsimra. - mondtam.

-Hú, azt de utálom én is. - mondta anya és ment el a nappaliba.

-Na szép, anya elenged egy ilyen perverz kanos fiúval. Mit csináltál, hogy így bíznak benned? - kérdeztem.

-Üzleti titok. - mondta.

-Na jó, menjünk. - léptem ki az ajtón.

-Menjünk, my lady. - mondta, mire csak megforgattam a szemem. Csöndben sétáltunk egymás mellett. - Szóval most, hogy álltok Jungwooval?

-Sehogy. Én nem tudom. Olyan furán érzem magam mellette, de olyan rossz furán. - mondtam.

-Szóval elijesztett magától? - bólintottam.

-Azt hittem cuki és aranyos, de nem gondoltam volna, hogy csak azért mert egy kicsit össze veszünk felfogad egy kurvát. Tőle nem ezt szoktam meg. - mondtam.

-Olyan cuki, amikor magyarázol. - mondta mosolyogva.

-Most miért? - kérdeztem.

-Mert mintha kis madár csicsergés lenne és alacsony vagy. - mondta.

-Te vagy túl nagy. - mondtam.

-Ne szemtelenkedj. - csípte meg orcám.

-Te pedig ne csipkedj. - mondtam ugyan úgy.

-Te akartad. - kezdett el csikizni.

-Ne! Kérlek! A ruhám koszos lesz! - mondtam már földön fekve. - Jó, nem fogok szemtelenkedni! Sajnálom! - kezdtem el könyörögni röhögés közbe, mikor már folytak a könyeim a röhögéstől abba hagyta. - Kegyetlen vagy. - kezdtem el leporolni magam.

-Várj segítek. - kezdte el a hátam, majd természetesen a seggemre fogott, ahogy haladt lejjebb, hogy leporolja.

-Fejezd már be. - löktem le kezét. Erre csak nevetett és ment tovább. Gyors mentem utána és bele karoltam. - Várj meg. - mondtam.

-Amúgy jó helyen vagyunk? - kérdezte, mikor oda értünk. - Ez egy romos ház.

-Igen és nem. Belül már felvan újítva, de még a külsejére nem tudtak sokat mindent költeni. - mondtam. Csak bólintott, majd jött velem tovább. - Mostmár, amúgy mehetsz. Nem kell bejönnöd, unnád a témát.

-Csak megvárom míg bemész.

-Hát jó. - csöngettem be. Lucas nyitott ajtót amin eléggé meglepődtem.