The Deskmate [Namjoon ff.]

18.

Egy hét volt a karácsonyi szünetig és a tanárok elhalmoztak presentáciokkal és hasonlókkal. Ilyenkor tudom, hogy úgy fogok kinézni mint egy hulla. Jungwoo azt mondta, hogy lehet végül nem fog ezen a héten bejönni, mert nagyon rosszul állnak még a házzal.

Épp egy könyvet kellett olvasnom amiről majd beszámolok. Szörnyen lámpa lázas vagyok, leginkább Namjoontól és a barátaitól félek.

-Akashi. - üvöltöttem át a szobájáig.

-Mi az? - üvöltött vissza.

-Gyere ide, mit jelent ez a szó? - kérdeztem.

-Gyere ide te, vagy nem mondom. - a lusta mindenünket. Felálltam és átmentem. - Ez? Ezt nem tudod? A harmadik útelágazáson jobbra, azt írja.

-Ez nem is egy szó? - kérdeztem, mire bólintott. - Hogy érted ilyen jól ezt a nyelvet? Számomra olyan bonyolult. - döltem az ágyába. - Ráadásul nem is látlak soha se tanulni.

-Bazdmeg, menjél már, mit állsz ott. - üvöltötte a karaktereknek.

-Vigyázz a szádra.

-Bocs. Szóval én többet beszélek koreaiakkal mint te. Te csak Sanaval és Minával akkor is legtöbbször japánul. - mondta.

-Amúgy tök érdekes, hogy japánok vagyunk, koreába és koreaiul beszélünk egymással otthon is. - mondtam.

-Mert sok embernek át áll az agya egy másik nyelvre, ha sokat kell használni vagy sokat van anya nyelvi környezetbe. - kattingatott tovább. - Amúgy ma beszéltél Namjoonnal?

-Nem nagyon, inkább az órára figyeltem, ahogy ő is. Szünetbe pedig Kagomet és Ayamet hívtam fel.

-Jól van. Ne hajtsd magad túl. - mondta. Felálltam és vissza mentem a szobámba. Mikor meguntam a könyv olvasását és áttértem a földrajzra, ahol a PowerPointon kellett csinálom Japánról egy előadást. Én direkt azt választottam. Az is egy vagy két órába telhetett, míg mindent megcsináltam rajta. Alig vettem észre, hogy lassan beesteledik, de még a házi így is hiányzott, de a kémiából egy szót se értettem. Átpillantottam Namjoonhoz, aki ugyan úgy ült az asztalánál. Ő is oda pillantott és pont ki szúrt, intettem neki, hogy jöjjön ide, kinyitotta az ablakot.

-Mi van? - kérdezte.

-Segíts, nem értem a kémiát. - mondtam.

-Fordítsd le. - mondta.

-Úgy se értettem. - biggyesztettem le ajkaim.

-Gyere át. - csukta be az ablakot. Gyorsan felkaptam a cuccom és a cipőm.

-Hova mész? - jött ki anya a konyhából.

-Namjoonhoz, mindjárt jövök vissza. - mondtam, majd átrohantam. Mrs.Kim nyitott ajtót.

-Hogy-hogy itt? - kérdezte.

-Csak Namhoz jöttem, nem zavarok sokáig. - mosolyogtam, rosszalóan megrázta a fejét és beengedett, Namjoon már a nappaliba várt.

-Szia. - köszöntem neki. - Hol tanuljunk? Itt vagy fent a szobámba? - kérdezte.

-Mindegy. - ránéztem, a szigorúan figyelő anyukára és elpillantottam a szobája felé, majd vissza rá.

-Akkor a szobámba, ott több a hely tanulásra. - mondta, bólogattam majd felmentünk leültünk és kinyitottam a könyvet.

-Ezek a szavak mind idegenek. - mutattam a könyvbe. Magyarázni kezdte, amit az anyukája zavart meg.

-Ugye minden rendben? Namjoon nem sértett meg, ugye? Ha igen csak szólj és emelek a szobafogságán. - mondta egy fakanállal a kezébe.

-Ne aggódjon, majd én elverem őt vagy csak megcsörrentem Akashit. De mostanába egész kedves. - mondtam. Ez egy nagy baromság. Semmit nem változott.