The Deskmate [Namjoon ff.]

26.

-Biztos nem akartál semmit se kérdezni? - kérdezte.

-Hát.. Nem. - mondtam bizonytalanul.
-Miért hívtál el randira? - kérdeztem.

-Hagy gondolkozzak. - mondta és ide hallottam agytekervényeit. - Hát... Csak úgy. - bökte ki percek után.

-Szóval, csak úgy játszadozol velem? - kérdeztem. - Namjoon-ah ez nem szép dolog. - fordultam az ablak felé.

-Nem, nem. Nem úgy értettem. - kezdett el magyarázkodni. - Csak észre vettem mennyire oda vagy értem így gondoltam adok neked egy esélyt. - mondta, mire a szemöldököm az egekig szaladt.

-Te ezt nem gondolod komolyan? - akadtam ki.

-Úgy nézek ki? Tudom, hogy mennyire oda vagy a mosolyomért. - vágott fel. Lenyeltem beszolásom és inkább vissza fordultam az ablak felé. - A hallgatás igent jelent. Szóval oda vagy értem?

-Álmodozz csak. Amúgy pedig itt kell leszálnunk, indulj. - mondtam szigorúan.

-De kis szigorú vagy. - szálltunk le. - Tudod mit csináltam régen? - lökött a buszmegálló oldalához.

-Igen. Tapogattál meg, még hasonló dolgok, amit kihagynék. - mondtam, pokerarccal.

-Amúgy mi is a vita tárgya? - kérdezte. Elgondolkodtam.

-Nem tudom. - nevettünk fel.

-Klassz, én se. - hajolt le hozzám.

-Ran? - jelent meg Jungwoo. Rossz időzítés.

-Szia, Jungwoo. Hát te? - kérdeztem.

-Itt száll le a nővérem nem sokára, gondoltam itt várom őt, de ti? - kérdezte végig mérve minket, amiért olyan közel voltunk egymáshoz.

-Épp egy randit probálok befejezni sikeresre. - mondta Nam.

-Hát ja. Lényegében ennyi. - vakartam meg tarkóm.

-Te elmentél vele egy randira? Pont vele? - akadt ki.

-Igen, problémád? - kérdeztük egyszerre.

-Komolyan őt választod helyettem? - váltott át lágy hangszíntre és boci szemekre, mire megszakadt a szívem. Ellöktem Namjoont és elmentem volna, de elkapta a csuklóm.

-Egyszer úgy is választanod kell. - mondta Nam. - Miért nem döntesz most? - kérdezte.

-Nem akarok. - mondtam. - Jungwoo, te tényleg kedvelsz engem? - a fiú bólintott egyet, mire még jobban össze szorult a szívem, mert nem tudom viszonozni az érzéseit. Egy busz állt és egy lány állt meg Jungwoo mögött majd ölelgette meg.

-Öcsike. - ölelgette meg.

-Hyuna. - ölelte vissza. A lány felém fordult.

-Te vagy Ran? - kérdezte.

-Igen, Ran Iseki vagyok. - mondtam. - Te vagy a nővére ugye? - kérdeztem.

-Igen. Sokat mesélt rólad, Jungwoo. - mondta, majd belém karolt és elkezdtünk haza felé sétálni.

-Komolyan? - nevettem fel kínosan.

-De csak jót. - nevetett. - Viszont mesélt, hogy össze vesztetek. Ne légy rá dühös néha elmegy az esze és csinál hülyeségeket, de szerintem nagyon kedvel téged. - mondta, mire sóhajtottam egyet. - Mi a baj? Talán te valaki mást kedvelsz?

-Attól félek. Tudod, az öcséd valóban aranyos, helyes és kedves, de van egy fiú, aki teljesen eltér tőle és felé húzz a szívem, de nem akarom megbántani az öcséd. - mondtam.