The Deskmate [Namjoon ff.]

21.

Lassan le megy ez a hét is és aztán szünet és karácsony. Anya már mindent feldekorált, de be kell vallanom engem is kezd beszippantani ez a díszítősdi.

De most egy könyv bemutatáson kell végig esnem, vagyis szerda van. Most jövök én. Namjoon és YiMin tökéletesre csinálták.

Az egészet végig mondtam néhol sajnos belekavarodva a mondani valomba és látszott rajtam a remegés. Súlyos lámpaláz.

-Valaki véleményt szeretne mondani? - kérdezte a tanár. Szépen lassan a helyemre sunyogtam, majd levágodtam Nam mellé és kifújtam a levegőt. YiMint szólították fel.

-Szerintem nem volt rossz, de túl rövid volt, érthetetlen és túl izgulta. Szóval a tízből pontból olyan négyet adnék. - mondta, mire csalodottságot, düht és szomorúságot éreztem.

-Szerintem nagyon jól beszéltél és azt hittem sosem lesz vége. - suttogta felém Namjoon. Elmosolyodtam, majd egy kicsivel jobban is éreztem magam.

-Köszi. - mondtam.

-Szóval én egy nyolcast adok a testbeszéd miatt. - mondta a tanár.

-Látod? - mondta Nam, mire elhümmögtem egy igent. Az orának lassacskán vége lett, ahogy a sulinak is. Eszméletlen sok házit kaptunk ami miatt le lesz foglalva az egész délutánom.

-Namjoon, a tanárok miért adnak ennyi házit? - nyavajogtam a haza út közben.

-Mert halandoknak mint nektek még sokat kell tanulnia. - mondta.

-Fáradt vagyok. - nyavajogtam.

-Ebben a hétben nem hallottalak mást csinálni csak nyavajogni. Mi van veled? - kérdezte.

-Fáradt vagyok. - mondtam.

-Na jó gyere. - vett fel a hátára.

-Jejj. - öleltem át nyakát, ügyelve, hogy ne folytsam meg. Hamar haza értünk én pedig elköszöntem és bementem, ahogy köszöntem a szüleimnek és felmentem a szobámba tanulni a fülhallgatommal együtt.

Olyan ötig tanultam, mikor valaki levette rólam a fülest.

-Szia. - ült le Jungwoo az ágyamra.

-Szia, hogy-hogy itt? - kérdeztem.

-Nem jöttél el a randinkra, ezért gondoltam átnézek. - mondta, de semmit nem értettem.

-Milyen randi? - kérdeztem.

-Tegnap megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova. - tenyerembe temettem arcom.

-Úgy sajnálom. Nem is tudom, hogy felejthettem el. - mondtam.

-Semmi gond, látom sok a tanulni való. - nézett a halom könyv kupacra.

-Igen, még a fele hátra van. Nagyon nehéz és nem értem néha. - mondtam, mire felállt és megnézte.

-Nézzük csak hátha tudok segíteni. - ránézett, majd el is fordult. -Inkább hagyom. - mondta, mire elnevettem magam. - Viszont akkor megyek. - kezdett el az ajtó felé haladni.

-Várj. Találkozzunk holnap, ugyan úgy, ahogy mára beszéltük meg. - elmosolydott, majd kiment. Az asztalom felé fordultam és belevertem a fejem. Hogy tudtam elfelejteni? Na jó nincs időm buslakodni, csinálnom kell. Vissza raktam a fülhallgatót és csináltam a tovább, de annyira nem volt kedvem az egészhez, hogy koncentrálni se tudtam, így leszarva az egészet elmentem aludni.

Másnap reggel, úgy kelltem akár egy hulla. Nem meglepő. Gyorsan felöltöztem, majd egy kis korrektort tettem fel és lementem reggelizni. Akashi is már ott ült, majd ahogy meglátott felállt és megölelt.