The Deskmate [Namjoon ff.]

10.

-Itt vagyunk. - mondta.

-Mi? Ilyen hamar? De csak most indultunk. - kérdeztem értetlenül.

-Ha valakivel jó érzed magad hamar megy az idő. - mondta egy halvány mosollyal, majd lerakott és át sétált az ő házuk felé.

-N-Namjoon! - szóltam utána, megfordult. Mióta lettem szégyellős? - Van kedved egy kicsit bejönni?

-Hogy-hogy, be hívsz? - jött vissza.

-Hát csak úgy. Tegnap csúnyán elküldtelek. - nyitottam ki az ajtót. Az üres volt még, ezért rögtön felmentünk a szobámba és tanultunk.

-Ez gáz, de nem értem, segítesz? - kérdeztem, mire kiröhögött.

-Hol van a kitűnő tanuló, szerep? - nevett tovább. Mire is számítottam?

-Jó, akkor megoldom egyedül. - fordultam el. Felállt és mellém sétált és elkezdte magyarázni. Egy fél óra múlva kész lettem és ledőltem az ágyamba.

-És én mit csináljak, míg te alszol?

-Nem tudom. - vontam vállat. Felállt, mand elsőtétedtek szemei.

*Namjoon szemszöge*

Ránéztem a fekvő lányra és nem bírtam, csak egy dologra gondolni. Szinte már elképzeltem, ahogy felé mászok és megcsókolom, majd egyre csak lejjebb haladok míg...

-Mi van veled? - ébresztett ki gondolataimból.

-Mennem kell. - rohantam ki még mielőtt nem birnák magammal.

-Namjoon. - kapta el csuklóm az ajtóba. - Mi a baj? Esetleg tudok segíteni? - kérdezte.

-Engedj el. - téptem ki apró kezéből a csuklóm. - Nem, nem tudsz. - mentem el. Gyorsan átmentem, kinyitottam az ajtót és felmentem a szobámba. Ledőltem és a párnába furtam az arcom. Előkaptam a telefonom és felhivtam Taehyungot.

-Szia, mizu? - kérdezte.

-Elmegyünk, ma bulizni? - kérdeztem.

-Most? Hétköznap van. - mondta.

-Akkor megyek egyedül.

-Ran írt kakaotalkon. - szólalt meg.

-Mit? - kérdeztem felülve.

-Azt, hogy "Mi a baja Namjoonak, olyan hirtelen ideges lett és elment. Meg tudod kérdezni?"

-Írd neki hogy nem tudod. - mondtam sietősen. - Pedig kezdett minden jó lenni. - fogtam a fejem.

-Ja, láttuk. - kezdett el nevetni.

-Mi? Mikor? Csak láttuk pont a sulinál, nem követtünk titeket vagy ilyesmi. - mondta gyanús hangszinen.

-Én mentem úgy is mindárt nyitnak a bárok. - mondtam. -Szia. - köszöntem el.

-Szia. - tette le.

*Ran szemszöge*

Namjoon elment és megint egyedül maradtam az üres házban. Viszont volt egy okom, ami miatt átugorhatok Namjoonhoz. Itt hagyta a táskáját, így fogtam és át pattogtam hozzá. Nem tudom miért lettem ilyen Namjoon mániás, de most egy kicsit unatkozok, mert jelenleg nincs semmi dolgom.

Bekopogtam, de nem jött semmilyen válasz, ezért lenyomtam a kilicset és nyitva volt. Bementem és Namjoon egy nagyon menő szerelésben jött ki a szobájából.

-Szia, nálam hagytad a táskád. - mondtam.

-Kösz. - vette el.

-Miért viselkedsz annyira ilyen furán? Az előbb tök kedves voltál, most pedig így viselkedsz. - mondtam.