The Deskmate [Namjoon ff.]

17.

A csengőre ébredtem reggel még mindenki aludt, ezért kimásztam, nagy nehezen, az óra kilencet mutatott. Csodás a fél nap elment. Lerohantam, mert rá feküdtek a csengőre. Gyors kinyitottam, meg se nézve ki az. Okos ötlet.

-Szia. - köszönt Jungwoo.

-Szia. - végig néztem rajta, egy süti volt a kezébe, szépen felöltözve, be fésült hajjal. Magamra néztem, pizsamába, kócos hajjal. Kínosan felnevettem.

-Csak hoztam sütit, az anyukám sütötte.

-Kösz, sajnálom, hogy így nyitok ajtót, még mindenki alszik.

- Sajnálom, hogy felébresztettelek. - mondta.

-Gyere be. - léptem arréb az ajtóból.

-Köszönöm. - virított egy szívdöglesztő mosolyt.

-Ülj le ahova csak szeretnél, gyors átöltözök. - rohantam fel a szobámba. Nagy gyorsasággal vettem fel a ruháim, nem foglalkozva azzal, hogy Namjoon bármikor megláthat, úgy aludt mind a bunda. Lementem, ahol Jungwoo nézelődött. - Itt vagyok. Kérsz valamit inni?

-Nem köszönöm, csak a sütit akartam elhozni. - mondta.

-Ülj le nyugodtan. - mondtam, mert álltunk egy helybe és dölöngéltünk hátra előre. Mind ketten leültünk.

-És, hogy megy a nagy pakolászás. Gondolom nem kis munka.

-Hát, egyedül nehéz, a szüleim sokat dolgoznak. - mondta.

-Akkor átmehetnék segíteni. Szívesen segítek.

-Nem, nem kell biztos van sok dolgod. - mondta szerényen.

-Tényleg szívesen segítek.

-Akkor jó, elfogadom a segitséged. Apropó holnap megyek már suliba. Tudsz mesélni az osztályról?

-Van rajtam még két japán lány és egy lány kínából, mindenki nagyon kedves, de ha nem mész oda hozzájuk nem barátkoznak, szóval ne kövesd a példám. - elkuncogta magát, ami nagyon cukin hangzott. - Mindenkitől kérhetsz akár segitséget, tőlem is, de nem biztos megérted, van mit tanulnom koreaiul.

-Pedig nincs akcentusod. - mondta.

-De sok szót nem tudok. - mondtam. - Nagyon sokat.

-Majd lesz jobb. Ha gondolod, én segítek a koreaiban, te nekem a pótlásban.

-Jó, ez jó ötlet. - mondtam. Kinyilt az ajtó és Nam lépett ki. Jungwoo lefagyott, ahogy látta kijönni a szobámból.

-Az nem a te szobád? - kérdezte.

-De, de ne érsd félre- Nam le huppant mellém, majd átölelt.

-Hogy aludtál? - simitott arcomra. Ezt direkt csinálja, nem hiszem el.

-Én azt hiszem megyek. - állt fel Jungwoo.

-Ne, ne, ne. - kaptam keze után. - Ülj vissza. Ez nem az aminek látszik. - na ez a mondat nevetésre késztett, mire Jungwoo felhúzta a fél szemöldökét és kérdően nézett. - Namjoon csak azért van itt, mert megkérték rá a szüleink, ma jönnek haza és ez egy fajta poén nálunk, tudod. - húztam vissza a kanapéra.

-Aha, azt hittem együtt vagytok és érdekesen nézett ki a helyzet. - vakarta meg tarkoját.

-Együtt vagyunk. - mondta Nam, mire ráléptem a lábára és felüvöltött.

-Ne beszélj össze vissza. - mondtam idegesen. - Nem vagyunk együtt. - fordultam a fiú felé.

-Letagadsz engem? Milyen rossz barátnő vagy, Ran. - játszotta az agyát tovább.