The Deskmate [Namjoon ff.]

2.

Egész jól keltem, és hamar oda is értünk az iskolába, ahol a mi osztályunkból nagy hangzavar áradt. A lányok össze vissza tiktokoztak vagy selfie-ztek. A fiúk futkorásztak, vagy direkt félre érthető hangokat adtak ki. Én csak leültem Sana és Mina mellé, komolyan ők az egyik legnormálisabbak az osztályba.

-Hogy vagytok? - kérdeztem.

-Engem Jimin elhívott egy randira. - mondta Mina pirosan.

-Téged esetleg Namjoon, nem hívott el? - kérdezte Sana, mire öklendezni kezdtem. Nem játszottam meg, tényleg öklendeztem.

-Fúj kizárt. Elképzeltem, ahogy megcsókolna. - ezután kirázott a hideg, ahogy mégegyszer belegondoltam.

-De azért biztos helyesnek találod. - mondta Mina.

-Igen, helyes, de nem teteszik a viselkedése, olyan cukinak tűnik, de nem az, egy ördög. - mondtam össze-vissza mutogatva, mire mind a ketten nevetni kezdtek. Később becsengedtek és mehettem Namjoon mellé. Ő is sóhajtott és ciccegett.

-Ne ciccegjél, én sem örülök, hogy melléd kell ülnöm. - az osztályfönök lépett be, azzal az okkal, hogy ültetés lesz.

-Jó, akkor te ülsz mellé, te pedig egyedül... - sorolgatta.

-Tanárnő, ülhetek Mina mellé? Kérem. - vetette be Jimin a csábos mosolyát amitől a fiatal tanárnőnk, majdnem elájult. Természetesen belegyezett.

-Ranjoon. Ti maradtok egymás mellett. - mondta a tanárnő, majdnem fangörcsöt kapva. Igen, ez a shipnevünk a tanárok találták ki, ez arra jó, hogy azt mondják: "Ne csak Ranjoon jelentkezzen" vagy "Ranjoonék teljesítettek a legjobban a teszten" meg minden ilyenre használják.

-Mi olyan vicces? - kérdeztem, a nevető Namjoontól órán.

-Csak a koncentráló fejed. - mondta. - Még most sem érted a feladatot. - nevetett ki még jobban.

-Mondtam, hogy értem, csak most fáradt vagyok. - teljesen felém fordult és magyarázni kezdte a feladatot. Nagyon jól magyarázta, de becsületemet sértette, hogy pont ő magyaráz nekem. - Hagyál, firkálj a saját füzetedbe. - firkáltam bele az övébe.

-Ezt most megkapod. - húzott ki egy tollat a tolltartojából és írta oda, hogy "my love Namjoon".

-Ne! Ez undorító és ezt nem is lehet kitörölni. Ezen volt az egész órai munkám, a végén be kell adni. - csesztem le. Namjoon lazán vállat vont. - Idegesítő. - suttogtam.

-Ez van. - mondta. Ilyenkor megjelent a villany körte a fejem felett.

-Sana! - suttogtam, mire hátra fordult hozzám. - Adsz hiba javítot? - kérdeztem nekem nincs mindig vagy tönkre megy vagy elvesztem, ezért nem értem értelmét venni. Gyorsan eltűntettem a feliratot, majd kinyújtottam a nyelvem Namjoon felé.

-Vigyázz, mert leharapom. - dőlt előre, mire én majd leestem a székről.

-Ranjoon mit csináltok? - szólt ránk a tanár.

-Elmagya- rátapasztottam a kezem a szájára és én válaszoltam.

-Csak belém rúgott véletlen és azt vitatjuk, hogy kinek a hibája. - mondtam, majd a tanár rosszalóan megrázta a fejét és javította a másik osztály dolgozatát. Hirtelen azt éreztem, hogy Namjoon megnyalja a kezem, ezért levettem szájáról. - Fúj! - töröltem belé. - Undorító vagy.

-Te pedig olyan mint egy kisgyerek. - mondta.

-Pont te mondod, aki az előbb nyalta meg a tenyerem, mint ahogy az óvodában szokták. - oktattam ki. Épp kicsengettek, én pedig mentem volna ki mikor szinte az egész Bangtan engem nézett, hogy mikor lépek ki az ajtón. - Mi van? Mit terveztek?