The Deskmate [Namjoon ff.]

9.

Ahogy átléptem a sulink ajtaját, eszembe jutott tegnap, amit Tae mondott. Most kedvesen kéne vele viselkednem? Nem tudom, de akkor viselkedjünk vele kedvesen. Beléptem az osztályba és megcsapott a fiúk izadt szaga és a lányok büdös parfüme. Hátra sétáltam a padunkhoz és leraktam a székre a táskám. Namjoon látta, hogy megjöttem, de úgy nézett ki mint aki félt volna rám nézni.

-Szia. - köszöntem, de csak nyelt egyet és firkálta tovább füzetét. Taehyungra néztem aki csak vállat vont egy érthetetlen fejjel, hogy ő se tudja mi van. Elmosolyodtam, majd megragadtam fülét és felhúztam.

-Áu! Áu! Áu! - kiáltozta.

-Szia. - súgtam bele fülébe. Elengedtem, majd nagy szemekkel meredt rám. - Túlságosan elvoltál foglalva, de illik megadni mindenkinek az alapvető tiszteletet. - ültem le mellé.

-É-én csak azt hittem látni se akarsz. Nem haragszol? - kérdezte lepődötten.

-Azért, mert megcsókoltál nem, de különben utállak. - mondtam egy mosollyal.

-Örülök. - mondta. A Bangtan mögötte fejbe csapták magukat.

-Miért ilyen hülye a vezetőnk? - kérdezte Jungkook. Nem tudtam miről beszélnek, ezért elfoglaltam magam valamivel az óra kezdéséig. Viszont Namjoonak ez túl békés
volt így kivette a kezemből.

-Nézzük csak mit nézel. - kezdte el lapozgatni a képeim.

-Add vissza. - mondtam már unott hangon.

-Minden hol csak Baekhyun, uncsi. Legyen benne egy kis változás. - kezdett el szelfiket csinálni.

-Nem már. - probáltam ki venni a kezéből. Ráestem és le estünk a székről, ami nagyot csapódott - Mosolyogj. - lött egy képet rólunk.

-Vissza adnád? - kérdeztem. Megtámasztva magam feje mellett.

-Ne mozduljatok. - mondta Jin majd lefotozott minket.

-Megvan? - kérdezte Namjoon.

-Mi? - kérdeztem ilyedten. Leszálltam róla. - Miről beszéltek?

-Erről a képről. - mutatta Jin, a képen úgy tűnik, mintha épp letámadnám Namjoont.

-Ti komolyan ezzel akartok fenyegetni? - kérdeztem mikor egyre és egyre apró lépéseket tettem.

-Igen. - mondta Jin, egy öntelet mosollyal. Arra viszont nem számított, hogy kikapom a kezéből, majd rohanni kezdtem vele az osztályba. Namjoon felpattant és utánam jött. Kirohantam a folyosóra, ahol zsák utcába kerültem.

-Ennyi volt cicám. - kezdett el közelebb lépkedni. Egy megoldás volt, az ablak. Kinyitottam, majd kilogattam a telefont.

-Ha közelebb lépsz leejtem, tudod, hogy megmerem csinálni. - mondtam.

-Tudom, hogy nem teszed. - sétált tovább.

-Pedig szép új. - néztem meg. - Egy. - engedtem el egyik ujjammal.

-Figyelj, anyukám nem lenne túlboldog és miután Mrs. Iseki is megtudná ő se lenne az. - mondta.

-Kettő. - ereszettem el még egy kezemmel. - Ha most elmész vissza adom. - megforgatta szemét, majd közelebb jött így csak pár méter volt köztünk.

-Három. - engedtem el. Becsuktam szemem, mert nem akartam látni, ahogy zuhany szegény telefon.

-Ne! - nézett utána. - Te komlyan leejtetted?! - lökött a falhoz. Nagyot csapodtam, amitől fájt is a hátam. Idegességében fejem mellé csapott, amitől össze húztam magam.