The Deskmate [Namjoon ff.]

4.

Végre hétvége, azt hittem sosem lesz már vége a hétnek, mondjuk még mindig a koreai elött ülök és fordítom a bonyolultabnál bonyolultabba szavakat. Egy pillanatra kinézek az ablakon, de pont Namjoon szobájába látok, ahogy háttal öltözik és kivakitja Namjoon két zsemléje a szemem. Már alig lepődők meg ezen, de már úgy voltam vele átkiáltok hozzá. Szerencsére nyitva volt az ablaka így hallani fog.

-Namjoon, vegyél fel valamit, mert elegem van a segged nézéséből, ne pont az előtt a rohadt ablak előtt öltözz!! - észre vette magát majd gyorsan maga elé rakott valamit.

-Mióta látod? - kérdezte.

-Mióta ide költöztünk és kezd nagyon idegesíteni. - ezután becsuktam az ablakot és elhuztam a függönyt. Sóhajtva lefeküdtem az ágyba és mikor aludtam volna megcsörrent a telefon, feltápászkodtam. - Ki a franc hív este nyolckor? - megnéztem és Yuta volt. Felvett és közbe vissza feküdtem. - Szia, Mizu? - kérdeztem komásan.

-Bocsi, hogy későn hívlak, csak nem bírtam várni, hogy beszéljek veled.

-Ez de édes. - mondtam ki a gondolataim hangosan. Nevetni kezdett, ekkor realizáltam, hogy hangosan gondolkodtam. - Hangosan gondolkodtam?

-Igen. De nem baj. Legalább tudom, hogy édes vagyok. - felkuncogtam.

-Van valami ok, hogy hívtál, vagy csak úgy?

-Gondolom elfelejtetted a randi kérelmem, szóval, ha neked jó akkor elmennénk holnap valahova? - kérdezte.

-Persze. Örömmel. Várj ez egy randi? - kérdeztem.

-Hát úgy gondoltam, de nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. Mi lenne, ha parkba mennénk sétálni egyet. - dobta fel az ötletet.

-Nagyon jó. - mondtam fél álomba.

-Figyelsz, vagy már alszol? - kérdezte.

-Alszok, vagy mi? Figyelek. - nevetni kezdett.

-Akkor nem zavarlak.

-Jó, mármint nem zavarsz. - alig tudom mit mondtam, szóval elég vicces lehetett.

-Jó éjt, anime hercegnő. - köszönt el.

-Jó éjt, várj mi? Anime hercegnő?

-Igen, baj lenne, ha megint így hívnak? Mint régen, amikor még japánba laktunk. - mondta.

-Nem, örülnék neki. - mosolyodtam el, amit ő nem láthatott. - Jó éjt.

-Köszönöm az engedélyt, anime hercegnő. Jó éjt. - mondta és letette. Kikapcsoltam és az éjjeli szekrényre raktam, hiába egeszségtelen, lusta voltam felállni.

Másnap reggel sötétre ébredtem és az öcsém ébresztett, szóval hajnal volt.

-Érdekeset álmodtam és nem bírok vissza aludni. - mondta. - Itt aludhatok? - kérdezte, mire bolintottam, néha olyan mint egy kisgyerek, de probál keménynek tűnni a nap nagy részében.

-Persze. - húzódtam arrébb. Ő bebújt hozzám én pedig átöleltem. - Jó éjt.

-Jó éjt. - mondta Akashi.

Reggel telefon csörgésre ébredtünk mind a ketten.

-Sajnálom, aludj még. - mondtam Akashinak. Átmásztam az alvó kis öcsémen.

-Ki a franc hív ilyenkor? - suttogtam magamba. Yuta hívott, gyorsan kimentem és felvettem. - Szia. - köszöntem a reggeli rekedt hangommal.

-Szia, itt vagyok a ház előtt. - mondta, mire teljesen lefagytam.