The Deskmate [Namjoon ff.]

32.

-Nem. Nagyon szeretem őt és elszomorít, hogy mindent megtesz, hogy jól érezzem magam, de én...nem szeretem magam...- pillantottam fel Yutára félve.

-Ran. - ölelt meg. - Erről ő nem tud, ugye?

-Senki nem tud erről. - öleltem vissza.

-Mióta pontosan érzed ezt? - kérdezte.

-Másfél hónap körülbelül. Sajnálom. - mondtam. Elmondtam, hogy mit nem szeretnek magamban, de inkább össze vissza gügyögtem.

-Ran, szerintem nem ártana legalább Namjoonnal megbeszélni, mert ugye nem szeretnéd, ha a többiek aggodnának, de Namjoonnal is meglehet beszélni, hisz a szerelem egy erős dolog, így bizhatsz benne.

-De miért nem mondhatom el neked?

-Elmondhatod, de Namjoon szavai sokkal jobban fognak esni. Bevallom a háttérbe szorultam. - dőlt hátra egy lágy mosollyal.

-Sajnálom. - mondtam.

-Semmi baj. - simogatta meg a hátam. - Tudod, elkezdett egy kapcsolatom alakulni egy lánnyal. - felkaptam rá a fejem. - Es Jungwoo is szépen lassan tovább lép. - kacsintott.

-Komolyan? - mosolyodtam el. - Yuta! Kik ezek a csajok?! Áruld el! - rángattam, mikor elkezdte a fejét rázni.

-Titok, de meglátod milyen cuki az enyém. - mondta.

-Na! Yuta! Ez nem szép! - mondtam, de ő felállva rohant, míg én utána. - Mond már el!

-Meglepetés! - futkorázott.

-Utálok futni! - mondtam, Yuta hirtelen állt meg, de szerencsére elkapott a lendületemben.

-Megvagy, te puha kis nem tudom mi! - ölelgetett meg.

-Yuta? - hallottam meg gyerekkori barátom nevét japán kiejtéssel. Egyből felé kaptam a fejem, ahogy Yuta is. - Ő ki? - mondta japánul miközbe rám szögezte tekintetét kicsit mérgesen, míg Yutára ijedten.

-Riku! - elengedett és átölelte a lányt.

-Azt mondtad a parkba mész sétálni, szóval gondoltam eljövök, ne légy egyedül, de...te. - akadt el a hangja.

-Ne értsd félre, nem másokkal találkozok. Már meséltem neked róla, ő Ran. Szinte a húgom. - mosolygott rám.

-Szia. - intettem neki, de gőzöm sem volt mit mondjak, sosem voltam ilyen helyzetbe.

-Szia. - mondta ő is ugyan úgy. Yuta kicsit kínosan felnevetett.

-Szereted az EXO-t? - kérdeztem. Megrázta a fejét.

-Nem hallgatok KPOP-ot. - mondta.

-Értem. - mondtam. - Én megyek. - mondtam. -Sziasztok. - hajoltam meg enyhén.

-Várj, Ran. - kapta el a karom Yuta. - Gyere velünk.

-Nem, nem zavarok. Majd máskor. Nem érzem jól magam. - mondtam. Újra megölelt.

-Ahogy érzed, de nem csinálj semmi hülyeséget. Fontos vagy nekünk.

-Annyira nem komoly a dolog. - mondtam. Aztán elengedve haza mentem. Otthon még most sem volt senki. Így lefeküdtem és néztem a plafont és gondolkoztam.

Jó, nézzük. Amit most csinálok nem jó. Ezzel csak magamat teszem tönkre a szeretteimmel együtt. Már ha szeretnek. Persze, hogy szeretnek! Mi is a főproblémám? Azt hiszem a viselkedésem és a kinézetem.

Milyen akarok lenni és most milyen vagyok? Forró fejű, sok szar poénom van és nem tartom a viselkedésem nőiesnek. És most mit tegyek? Álljak be buddhistának, hogy nyugodtabb legyek?