The Deskmate [Namjoon ff.]

3.

-Rég beszéltünk. - mondta Yuta.

-I-igen. - mondta dadogva.

-Merre mész haza? - kérdezte még mindig japánul, amire Namjoon ki is akadt.

-Hé, nem japánba vagyunk tessék koreaiul beszélni. - karolta át a vállam.

-Merre mész haza? - kérdezte mégegyszer ezúttal koreaiul.

-Arra. - mutattam az útra és lelöktem Namjoon karját és Yuta mellé sétáltam.

-Az jó, én is, csak eddig mindig más felé mentem. Szeretek sétálni és közbe nézelődni. - nagy szemekkel néztem a gyönyörű arcát és figyeltem mit mond. Miközbe mentünk nagyon nagyon hiányérzetem volt. Namjoon.
Hátra néztem, de nem láttam sehol.

-Namjoon?! - kiálltottam a nevét.

-Itt vagyok. - hallodtam meg egy hangot mellőlem.

-Az előbb még nem voltál itt. - gondolkoztam el.

-Itt lakik Jungkook benéztem hozzá. - mondta. - Csak nem hiányoztam?

-Nem, de anyukád azt mondta, hogy mindig együtt kell haza mennünk. - mondtam, majd visszafordultam Yutához.

-Mindig együtt vagytok? Vagy ti... - gondolkodott el egy szón. - Szeretitek egymást jobban mint barátok? - fejezte be japánul.

-Igen és nem. Mindig együtt vagyunk, mert szomszédok vagyunk, padtársak és mindig egymást piszkáljuk, ezért is utáljuk egymást. - mondtam. Nem szeretnék előtte máshogy viselkedni mint amúgy, mert egyszer még régebben azt mondta, hogy 'nem szeretem ogyha valaki megjátsza magát előttem'.

-Értem, szóval nincs semmilyen párkapcsolatod. - mondta.

-Hát igen. - mondtam, Namjoon megint lemaradt ezért hátra néztem és láttam, ahogy idegesen csammog. - Most hirtelen nem akarsz versenyezni, hogy ki megy gyorsabban? - megrázta idegesen a fejét. - Gyere kicsit gyorsabban. - mondtam, majd oda futottam hozzá és húzni kezdtem előrébb, de kirántotta a kezét a fogásomból. Szúrós szemekkel néztem, majd megfogtam a kezét és össze kulcsoltam ujjainkat. A reakció elég fura volt, meglepődött és nagy szemekkel nézte a kezünket, majd engem. - Azt mondtam, gyere. Ritkán beszélek Yutával és nem akarok lemaradni.

-Akkor menj vele és engem hadj hátul. - játszotta a sértődöttet tovább.

-Jó. - engedtem el a kezét. Gyorsabbra vettem a tempót és oda siettem Yutához.

-Szóval az animéknél tartottunk...- folytattuk az abba hagyott témát. Mikor oda értünk a házunkhoz, gondoltam be hívom.

-V-van kedved be-bejönni? - kérdeztem.

-Igen. - válaszolta a két fiú egyszerre. Sóhajtottam egyet.

-Akkor gyertek be, mind ketten. - hívtam be. Kinyitottam az ajtót és bemutattam Yutának mi hol van a végére hagytam a szobám.

-Akashi? - kérdezte Namjoon.

-Suliba, négykor hozza haza anya.

-Szóval minden nap egyedül jössz haza és vagy itthon négyig? - vázolta fel a dolgokat Yuta. Ez elég furán hangzott, kicsit megijedtem, főleg azzal a fejjel amivel nézett. Megráztam a fejem, majd Namjoonra mutattam.

-Namjoonal megyek haza és bejön velem. - mondtam nem tudom miért de Yutától megijedtem az a tekintett és az a hangsúly.

-Megijedtél tőlem Ran? Pedig csak azon gondolkodtam, hogy nem-e kisérjelek haza.

-Segítséget is akartam kérni egy háziban sok olyan szó van, amit nem értek. - mondta.

-Persze. - mondtam. - Nincs itt Akashi, szóval nincs ki kirugjon. - ekkor Namjoon megköszörülte torkát. -Megfáztál, jól vagy? Fáj a torkod? - soroztam meg kérdésekkel, majd elnevettem magam.

-Inkább üljünk le tanulni. - mondta morcin. Leültünk tanulni és Yuta meg én japánul beszéltünk, miközbe magyaráztam neki. Órák teltek el én pedig észre se vettem, hogy megjött anya és az öcsém.

-Szia Ran, megjöttünk. - rohant fel az öcsém és egyből megöleltük egymást.

-Hiányoztál. - mondtam.

-Yuta? - szólalt meg Akashi. A fiú lazán intett, Akashinak, pedig csillogni kezdtek szemei. - Mit keresel itt?

-Ran segít nekem a háziba. Sokat nőttél mióta találkoztunk. - mondta.

-És ez mit keres itt? - nézett Namjoonra.

-Hát ő... Mit tudom én, lusta volt átmenni a szomszédba. - mondtam.

-És, hogy védjem attól a nyál géptől, aki a szemével vetköztette. - mondta Namjoon Yutára nézve. Szemet forgattam, majd az öcsémre néztem aki nagy szemekkel nézte Yutát, aki belekortyolt a már rég kihűlt teába.

-Namjoon, hogy találhatsz ki ilyet? Normális vagy egyáltalán? Yutával gyerekorunk óta barátok vagyunk és nem több.

-Ja, persze, csak úgy csillog a szemed mintha azonnal a karjaiba vetnéd magad. - mondta kiakadva.

-Nem ismered őt. Nem tudhatod. Hagy minket békén, semmi közöd hozzá. - mondtam ami az eszembe jutott. - Amúgy meg, menj haza, neked úgy sem kell segítség. - mondtam morcin nézve rá.

-Na, ne küldj el lécci. - vetette be gödröcskéit. Mintha azt hinné, hogy rajtam bevetheti, úgy mint a többi lányon.

-Most gyorsan befejezzük a házit Yutával. - mondtam rezenéstelen arccal. - Szia. - mondtam neki, majd vissza ültem Yuta mellé. Miután készen lettünk kikisértem Yutát.

-Holnap találkozunk. - lépett közelebb és megölelt.

-Ha van időd eljöhetnél velem valahova. -  mondta egy csábító mosollyal.

-Örülnék neki. - hajtottam le a fejem szégyellősen.

-Akkor majd valamikor hívj fel, ogyha van időd. - bólintottam. - Szia. - köszönt el.

-Szia. - zártam be az ajtót. Az ajtó mögül viszont Namjoon lépett ki.

-Hát te még mindig itt? - kérdeztem.

-Egy randi barátok közt, mi? - kérdezte gúnyosan.

-Szerintem nem randi. - mondtam kicsit pirosan.

-Miért lettél piros? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Nem vagyok. - mondtam.

-De.

-Nem.

-De.

-Nem. - értünk a konyhába anyához.

Kihúztam a zsebemből az ellenörzőt és oda vittem anyának, majd leültünk ő pedig elolvasta. Elnevette magát.

-Ez egy igazán komoly dolog. Ide az van írva, hogy órán elégitetted ki Namjoont. - a melletten Namjoon röhögő görcsöt kapott.

-Ez a tanár bevette. - könyökölt fel. - Csak egy kis baráti szivatásra gondoltam, így a barátimmal kicsit megvicceltük Rant. - ölelt át majd rám mosolygott. Jaj, de mosolyogni való dolgok.

-Igen, vigyorogj csak, te kis perverz. - vigyorogtam rá vissza.

-Minden esetre, nem tetszene, ha még egy figyelmeztetés lenne a tájékoztató füzetedbe. - csukta be anya a kis füzetet, majd vette észre a 'my love Namjoon' feliratot.

-Azt is ők csinálták. - vágtam rá.

-Igen, ha rajtad állna, 'my love is Baekhyun' lenne rajta. - mondta Nam.

-Nem, az my love is Bacon, lenne. - mondtam, mire szemet forgatott.

-Hülye. - mondta japánul.

-Hé, nem beszélhetsz japánul, az sértő.

-Sértő, a te fejed. - mondta.

-Na jó gyerekek, én megyek is. - ment anya a mosókonyhába.