The Deskmate [Namjoon ff.]

7.

*Akashi szemszöge*

Miután kimentek a többiek leültünk az ágyra ő az egyik szélére én pedig a másikra.

-És most? - kérdezte Mayuka. - Mit csináljunk?

-Nem tudom. Rajzoljunk? - mi lett belőlem? Egy óvodás?

-Jó. - mondta. Felpattantam és hoztam egy lapot ceruzát és rajz táblát, amin kényelmesen lehet rajzolni. Elkezdtünk rajzolni és mindig rám pillantott így közelebb csúsztam és megnéztem mit rajzol és én voltam a lapon mint egy anime figura. Elmosolyodtam és én is rajzoltam őt tovább. Az órák csak úgy szaladtak, miközbe rakzoltunk, mikor a nővérem be jött.

-Ti még nem alszotok? - kérdezte. - Pedig már késő van, mindjárt 11 óra.

-Még befejezzük a rajzot. - mondta Mayuka.

*Ran szemszöge*

-Mit rajzoltok? - ültem le az ágyra.

-Egymást. - mondta. Megmutatták nekem a rajzokat.

-Wow, ezek nagyon szépek. Nem is tudtam, hogy ilyen szépen tudtok rajzolni. Lehet, hogy beiratjuk inkább rajza, minthogy Taekwondora. - tudtam, hogy a Taekwondot sosem hagyná ott, mert lett egy csomó barátja és szereti is csinálni.

-Tudom, hogy nem fogod. - mondta.

-A lányok már alszanak? - kérdezte Mayuka.

-Igen. Azt hittem sokáig fent leszünk, de hamar kidöltek. - meséltem. - Ezért jöttem át megnézni, hogy Akashi még nem e húzta le rólad a takarót. - Akashi óvatosan meglökött, majd rám szólt.

-Ne mondj ilyeneket, rosszabb vagy mint anya.

-Na jó, hagylak titeket, jó északát. - ment ki. Becsuktam az ajtót magam után és leindultam a konyhába. Vajon mit tudok most csinálni? Nem vagyok álmos és hétvége van.

Benéztem a hűtőbe es tényleg üres volt, majd a nappaliba mentem át, ahol kinéztem a nagy üveg ablakon és láttam, hogy a szomszédba még megy a TV. Mivel ott is nagyok az ablakok így oda is teljesen át látni. Elég érdekesen lett építve mind a két ház, szinte, majdnem ugyan olyan csak tükrözve. Namjoon ült a nappaliba és ahogy felkapcsoltam a villanyt ide kapta a fejét, mondjuk ilyenkor már a szüleim hulla fáradtak és alszanak és én is aludni szoktam, ahogy Akashi így nem csodálom, hogy meglepödőtt. Integetett nekem kedvesen, nem viccelek tényleg elég kedvesnek tűnt, de a látszat csal.

Előkapta a telefonját, majd írt nekem.

Namjoon

N:Van kedved elmenni sétálni?

Most?

N: Igen. Unatkozok már a TV sem köt le

Elgondolkoztam ajánlatán. Egyik felem akart menni, mert tök izgi sötétbe sétálni, másik pedig ellenkezett, hogy ő Kim Namjoon csak szivatni fog egész végig, vagy majd kiszed belőled valamit és utána azzal fog az örületbe kergetni.

N: Na?

Jó

A testem gyorsan hamarabb cselekedett mint az agyam így igent mondtam, megvertem magam fejbe és már a sírom ástam, de egy húzamba a mosokonyha felé haladtam, ahol a szépen kimosott ruhák voltak. Siettem nehogy megvárassam, felvettem a ruhákat, majd a kabátot, mivel már  jóval ősz közepébe járunk. Utána a bakancsom és nyitottam az ajtót, mikor anya szólalt meg mögöttem.

-Hova mész? - kérdezte.

-Sétálni. - intettem az ajtó felé.

-Egyedül?