The Deskmate [Namjoon ff.]

19.

A tanár elénk nyomta a matek dolgozatot. Mi pedig oldogatni kezdtük.

-Tudod mi a válasz a ötösnél? - kérdezte Nam.

-Igen. - mondtam idegesen. Még a végén rajta kapnak, hogy itt beszél nekem. Kicsit hátra dőlt és megnézte.
-Mit nézed? - szóltam rá.

-Rossz. - mondta.

-Csönd, nem beszélni. - mondta a tanár. Namjoon kicsit közelebb tolta a lapját. Ezt a feladatot komplett rosszul írtam.

Nam oda lökött egy tinta ölőt, amivel gyorsan kijavitottam és kaptam az alkalmon, majd lemásoltam a hatodik feladatig.

-Hé, hé mit csinálasz? - húzta el, mire elkuncogtam magam.

-A tied biztos jó, most miért ne írjam le.

-Taehyung, ide a dolgozatot. Nincs megengedve, hogy segíts Jiminnek. - mondta a tanár.

-De én nem... - kezdett el magyarázkodni. Namjoon és én röhögtünk, de a tanár azt sem vette észre.

Elég könnyű volt a többi feladat, csak néhol gondolkodni kellett. Aztán jött az unalmas fizika, ahol alig bírtam nem elaludni.

-Nem bírom. - hajtottam le fejem.

-Akkor aludj. - mondta a telefonozó Namjoon.

-Dehogy alszok, óra van. - mondtam.

-Nem venné észre. - hajtottam le a fejem a padra, majd elaludtam. Nem terveztem, de csak úgy lecsukodtak a szemeim.

*Namjoon szemszöge*

Ran békésen aludt mellettem, amit a tanár észre se vett, annyira a mondandójával volt elfoglalva.

Ezért megfogtam a tollam és elkezdtem cica bajszot rajzolni neki majd az orrára is egy pötty, tökéletes. Imádom az arc kifejezéseit csak még aranyosabbá teszi. Az óra csengője után gondoltam felébresztem, de még hogy. Beinditottam az egyik én írt zenémet, amit már hallott és a füléhez raktam. Ijedve felpattant, mire a barátaim és én nevetni kezdtük.

-Olyan hülye vagy. - mondta. Leállítottam a zenét, de az nem állt le. Vissza néztem a telefonra, de nem is onnét szólt.

-Ki hív ilyenkor, nem tudja, hogy suliba vagyok? - vette elő a telefonját.

-Az én dalom a csengőhangod? - felmutatta a mutató ujját majd felvette.

*Ran szemszöge*

-Szia Jungwoo még suliba vagyok. - mondtam.

-Tudom, csak arra gondoltam, hogy elmehetnénk-e egy The Boyz koncertre. Le van árazva a jegy még egy óráig ezért nem tudtalak máskor hívni.

-Ez most komoly? - csillantak fel szemeim. - Honnét tudtad, hogy szeretem őket? Sosem említettem.

-Yutától tudom. - mondta.

-Én minden napos téma vagyok vagy mi? - nevettem fel.

-Csak néha megemlít mint egyik legjobb barátja. Néha, olyan rgy órában kétszer, na mimdegy. - terelt. - Szóval benne vagy? - kérdezte, majdnem rávágtam az igent mikor rájöttem valamire.

-Biztos képes lennél ennyi pénzt áldozni rám, mikor még csak kétszer beszéltünk. - mondtam.

-Igen. Addig még simán megismerhetjük egymást jobban. Öt hét múlva lesz és ma is össze futhatnánk mikor végeztél. - mondta. Elmosolyodtam.

-Jó, benne vagyok. - mondtam. - De viszont később beszélünk. Szia.

-Szia. - köszönt el. Ahogy letettem a telefont megláttam benne az arcom és majdnem elájultam.

-Mizu cicus? - huzogatta Nam a szömöldökét. Mögötte mindenki elnevette magát.

-Te agyhalott hülye. Ezt már megint miért? - kérdeztem idegsen.

-Hiányzott a durcis pofid. - mondta.

-Veled meg mi történt? - jött oda Sana és Mina.

-Namjoon kisminkelt. - mondtam, felhuztak, majd elrángattak a lány mosdóig, Mina előhuzott egy zsepit, amit bevizezte azt és Sanaval együtt törölgetni kezdték.

-Ez a Namjoon amilyen uri embernek néz ki olyannyira gyerekes. Nem tudja, hogyan kell bánni egy lánnyal. - mondta Sana.

-Szerintem tud ha akar. - szóltam el magam.

-Áh, szóval ti szoktatok flörtölni? - kérdezte Mina.

-Mi nem dehogy, csak pont az ablakom előtt beszélgetett egy lánnyal, virággal meg ilyenekkel. Tudjátok? - hadartam le.

-Ezt senki se hiszi el. - mondta Mina.

-Pedig ez az igazság. - fordultam el.

-Nem akar lejönni. - mondta Sana pár perc múlva aggódó hanggal.

-Ne csináld. Most csak szivatsz? - akadtam ki.

-Nem, komolyan mondom. - mondta Sana. - Amúgy egész cuki. - nevette el magát kínosan Sana.

-Ne már. - léptünk ki. Majd Yuta jött szembe majd megtorpant előttem.

-Mi az az arcodon? - hajolt közelebb, mire a lányuk uhh-zni kezdtek, mert valóban kicsit közel hajolt.

-Ez alkoholos filc? - mondta nagyra nyílt szemekkel, mire bólintottam. - Amúgy cuki. - probálta menteni a menthetőt. A lányok mellettem továbbra is olyan szemekkel néztek, mintha egy kdrama-t néznének.

-Fogjátok fel, hogy barátok vagyunk. - mondtam, Yuta közbe elgondolkozott.

-Gyere. - kapta el csuklóm. Elkezdett húzni egy hosszú folyosón, majd a végzősök folyosójához értünk, mire megtorpantam.

-Kizárt, hogy én így menjek oda. - mondtam. Szembe fordult velem, majd megfogta mind a két kezem.

-Ran, nem lesz semmi baj. Én itt vagyok megvédelek. Van itt haverom, aki segíteni fog leszedni az arcodról.
- bólintottam, ő pedig elkezdett húzni az egyik ajtó felé, amin aztán berontott.

-Ó. szia cica. - mondta nekem az előttünk ülő fiú.

-Johnny, kell egy kis alkohol. - mondta Yuta. Furcsán néztem mind kettőjükre.

-Mi van? - kérdeztem.

-Ő az egyik haverom Chicago-ból. Vigyázz vele mert egy szoknya pecér és van alkoholja, ami azért kell, hogy lehozza az arcodról a filcet. - mondta.

-Ja, persze tessék. - nyújtott át valami erős italt, bár még nem hallottam erről azért volt benne egy 40% alkohol tartalom. -Tarsd meg az én ajándékom neked. - kacsintott rám.

-Hagyd őt, még kis ártatlan. - szólt rá Yuta szúrós szemekkel. A lányokkal az osztály előtt találkoztunk, adtak még egy zsepit és most alkohollal törölgették az arcom. Yuta olyan erősen nyomta, hogy a végén égett a fél pofám.

-Yuta, finomabban. - szóltam rá.

-Ja bocsi. - nevetett fel kínosan. Mikor letörölték még áttörölték szárazzal is.

-Ez amúgy milyen ital? - kérdezte Mina.

-Apple Jack. Johhny egyik kedvence. - mondta Yuta.

-Ahh, én kicsi pónim? - kérdezte Mina, mire mind felnevettünk.

-Vajon van Pinkie Pie is? - csillantak fel Sana szemei.

-Biztosan. - mondta Yuta.

-Köszönöm, hogy segítettek. - mondtam mosolyogva. - És mond meg Johnnynak is. - mondtam Yutának, mire bólintott.

-Mi van itt gyerekek? Már elkezdődött az óra. - talált meg minket az igazgató. Yuta az alkoholt a háta möge dugta, ezért nem látta meg a tanár.

-Persze, megyünk. - mentünk be mind a hárman. Yuta eltátogta, hogy az a alkohol a benti csócsó asztal mellett lesz. Namjoon nagy szemekkel nézte, ahogy az arcomon nem volt már semmi, én pedig egy önelégült mosolyt küldtem felé.

-Ezt, hogy szedted le? - kérdezte.

-Volt egy kis segitségem. - mosolyogtam. A füzetem felé fordultam és abba kezdtem el firkálni.