The Deskmate [Namjoon ff.]

Epilogús

Az este további részében Kagome és a barátja sokkban vitte a szót. Kialakult pár kis csoport ugyan úgy. Namjoon egyfolytában rajtam tartotta a szemét, miközbe másokkal beszélt. Többször is kérdezte, hogy érzem magam és, hogy most vannak e negatív gondolataim. Bár Yoongi igen csak lefoglalt, ahogy a bor ivásról tanított.

-Most aprónyit forgasd meg körkörösen. A kezdők először az asztalon szokták, de ha már valaki olyan tapasztalt mint én az csinálhatja igazi filmesen...oh...picsába kiömlött.

-Vörös bór nem jön ki a ruhádból. - mondta Jimin.

-Yoongi hyung vérzik! - mondta Jungkook.

-Kis Kookie, te csak igyad a banános tejed! - mondta Ayame.

-Noona, szívesebben innálak té-

-Shh! Csend! - halkította le őt Ayame.

-Megmondtam, a szobák balra találhatóak. - mondta újra Jimin.

-Ran, beszélhetnénk? - kérdezte Namjoon.

-Persze. - mondtam.

-Várjatok. - mondta Yoongi. - Ran, átküldöm a számot, amihez kell a hangod, és felvehetnénk hétvégén, ha tetszik.

-Jól van, Yoongs. Majd még beszélünk. - mondtam. Namjoon egy szobába hívott, amit hallottunk kintről, hogy nevetnek rajtunk.

-Csak arról szeretnélek kérdezni, hogy..

-Hogy érzem magam? - fejeztem be mondatod. - Ne aggódj ennyit. Jól vagyok. - öleltem magamhoz. Visszaölelt.

-Olyan törékeny vagy és aprónyi. Szeretlek, Ran. Nem akarom, hogy azon menj keresztül mint én. - túrt hajamba.

-A Blackpink úgy érzem bír, azt mondták érthető, hogy a stressztől feszült vagyok. Azt mondták Lisa is az, mikor vizsgái vannak.

-El sem hiszed, mennyire tisztelem benned, hogy ilyen okos vagy, miközbe egy idegen országban tanulsz. - felnéztem rá. - Mi az?

-Ez az első, hogy ezt hallom tőled. - döntöttem oldalra fejem kuncogva, majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit a szájára.

-Többet fogom mondani. - motyogta csókjai közbe. Nem állt meg egy kicsinél, rögtön egy érzelmes csókba hívott. Kezemet felfogta a fejem mellé, ahogy a falhoz nyomott. Csókunkba belekuncogtam. - Ran! - kuncogott ő is.

-Mond. - néztem rá nagy szemekkel.

-Hagyjuk. - mosolygott rám. Átrakta kezeit a derekamra.

-Én is szeretlek, ugye tudod. - fogtam körbe arcát.

-Tudom, Ran. - mondta, bár mosolyogva, mégse nézett rám.

-Mi baj? Valamit rosszul csináltam? - kerestem tekintetét.

-Nem, csak. Azon gondolkozom, hogy... - nézett körül.

-Ahh...értem. - jöttem zavarba.

-Most olyanok vagyunk mint két óvodás? - kérdezte.

-Aha, de nem baj. - nevettem fel.

-Régebben hogy kezdtem? - döntötte oldalra a fejét.

-Tök egyszerűen. - hajoltam nyakához, majd kezdtem el gyenge puszikkal behinteni, puha bőrét. Felemelte fejem államhoz rakva kezét, majd egy értelmesebb csókba hívott, amit szívesen elmélyített önhatalmulag. Combomnál felemelt és megtartott. Elvitt az ágyik, ahova óvatosan lerakott, majd áttért nyakamra és kulcscsontomra.

*Seokjin szemszöge*

Kicsit arrébb ültem a többiektől megpillantva a gyönyörű Jisoot. Már régebb óta kötött hozzá több érzelem.