The Deskmate [Namjoon ff.]

15.

Leültünk és a Netflixen egy film részlet indult be.

-Neked nincsenek vágyaid? Vagy ilyenek. Meleg vagy? - kérdezte a lány. Mire felnevettem.

-Nem, csak vissza fogom magam. - válaszolta az iszonyúan helyes koreai fiú.

-Nézd, neked is ezt kéne. - röhögtem. Vállat vont. -Olyan kis morcos vagy ma. - csíptem meg orcáját, mire elhúzta az arcát. - De jó, én addig nézem a Toradorát. - inditottam be. Nam is néha rá nézett a TV-re, de inkább valakivel irogatott.

-Nem tudnád lejjebb halkitani ezt visitozást? - szólt rám. Küldtem felé egy kedves mosolyt és feljebb hangosítottam.

-Na jó elmegyek. - állt fel morcosan. Nyitotta volna az ajtót, de az be volt zárva. Rám nézett mire én csak felmutattam a kulcsot és kinyújtottam a nyelvem. - Nyisd ki. - megráztam a fejem. Megprobálta elvenni a kezemből, de annyit ért el, hogy a kanapéra estünk. Megtámaszkodott a fejem mellett. Én még mindig csak mosolyogtam. Namjoon mind végig morcosan nézett. Fel csusztattam a kezem a fenekére, majd megmarkoltam, figyelem elterelés képp.

-Mit csinálsz? - kérdezte. Mivel a szituációval volt elfoglalva nem vette észre, ahogy kiveszem telefonját a hátsó zsebéből.

-Semmit, tessék itt a kulcs. - elvette, de feltűnt neki a telefonja. Rám nézett én pedig felmutattam azt neki.

-Most szórakozol velem? - bólogattam.

-Ne gyere közelebb vagy megnyomom a gyári visssza állítast és ha nincs szerencséd akkor minden kitörlödik. - mondtam, mire megállt.

-Jó. - állt meg pár méterre.

-Most magam is megleptem milyen szavakat tudok. - kezdtem el böngészni a telefonján. - Át tudnád küldeni a a dalszöveget? - olvastam fel az egyik üzenetet. - Ti dalokat írtok? - csillantak fel szemeim. - Miért nem mondtad?

-Mert nem vagyunk barátok, csak szomszédok és padtársak, nem érzünk egymás iránt semmit. - mondta monoton hangon. A tekintete szívemig hatott és marcangolta a lelkemet bűntudat, hogy azt mondtam.

-Nézzünk meg pár dalt akkor. - kerestem a zenéi közt. - Rap Monster-Do you, ez a művész neved? - nem válaszolt, csak két lépéssel közelebb lépett. Ráemeltem tekintetem, majd elmosolyodtam. A dal tetszett, egészen a végéig hallgattam. Átküldtem magamnak, hogy meglegyen, majd beindult egy másik, ami még nem volt befejezve, mert épp hogy volt fél perc és még csak dallama volt. Ilyenkor Nam kikapta a kezemből. - Ez mi volt? - kérdeztem.

-Egy dal, amit te nem hallhatsz. - mondta.

-Bunkó. - raktam kersztbe a kezem. - Na mindegy a kulcs nálad van. Menj ha akarsz. - meglepetésemre leült mellém és oda adta a kulcsot.

-Majd, ha készen lesz meghallgathatod. - mondta. - És, ha akarod akkor leállítom magam mint ahogy az a fiú. - rakta kersztbe a kezét.

-Nahát, erre kíváncsi leszek. - vágtam be most én a morcit. Elindítottam az animét és csöndben ültünk egymás mellett.

-Akashi, hát te? - kérdeztem. - Kibujtál a barlangodból?

-Valakinek kell ebédet csinálnia. - nézett be a hűtőbe.

-Unatkozok. Elmehetek sétálni? - kérdeztem.

-Egyedül? - kérdezte meglepődve.

-Igen. Majd felhívok valakit az osztálytársaim közül, hogy találkozzunk valahol. - mondtam.

-Miért nem viszed Namjoont?

-De utál. Játsza még mindig a sértődöttet. - mutattam rá.