The Deskmate [Namjoon ff.]

27.

-Akkor lassan ideje mennünk, kezd későre járni. - állt fel Namjoon anyukája.

-Anya, tarthatunk pizsipartit Rannal? - vette elő boci szemeit Namjoon, mire hatalmas szemekkel néztem rá.

-Ti ketten pizsipartit? - kérdezte apa furcsálva.

-Szerintem fura lenne ha egy lány és egy fiú együtt aludna. - mondta Akashi.

-Anya, lécci. Olyan jóba lettünk mostanába. Mindig ezt szeretted volna nem? - kérdezte rajtam csüngve. Meg se bírtam mukkanni, csak néztem. - A múltkor mikor elmentetek, akkor is nagyon jól kijöttünk.

-Na jó én ebből kimaradok. - ment el Namjoon apja.

-Ran neked, mi a véleményed, megengedem, hogy te dönts. - mondta anya.

-Ne állíts be rossznak, kicsim. - suttogta a fülembe Nam.

-Ömm. - átfutott az agyamon, pár érdekes gondolaz, de aztán elfancsalodtam és megráztam a fejem.

-De te kértél meg, hogy kérdezzem meg helyetted. - színészkedett Namjoon tovább. Kis csibész.

-Szerintem félre értetted. - mondtam. - Nem akarok veled lenni, éleg nekem a suliba, hogy melletted vagyok. - csúszott ki a számon ez az orbitális baromság, mert én is tudom, hogy nem igaz.

-Pedig azt hittem szeretsz, szóval csak játszadozol velem? - szomorodott el Namjoon. A szülők megsajnálták és szigorúan néztek rám.

-Nem, dehogy. Aludj itt. - mondtam, mire a szüleim arc kifejezése enyhült.

-Akkor átdobjuk az alvós ruháját. - mondta az anyukája.

-Nem muszáj, múltkor is csak egy alsó nadrágba aludt. - mondtam, mire megint mindenki meglepődött.

-És póló nélkül. - rakta hozzá lazán Akashi, mire a szülők majdnem hanyat vágodtak.

-Akashi! - szóltam rá.

-Namjoon fiam, megyünk haza. Így is elég büntetendő amit tettél. - fogta meg anyukája a kezét és kezdte húzni haza. Jaj, ne. Most nekem kéne valamit mondanom? Nam egy kérlelő szemmel néz rám.

-Jaj, kérem. Namjoon nem tett semmi rosszat. Akashi is így szokott mászkálni, ahogy mikor japánba voltunk Yuta is ezt csinálta. Most még egy felsőtest, az mi nekem. Ráadásul annyira jó barátok vagyunk. Nagyon szeretnék a legjobb barátommal egy pizsi partit tartani. - mondtam, mire anyukája sóhajtott és bólintott.

-Oké, de ha valami rosszat csinálsz, vagy úgy érsz hozzá Ranhoz, ahogy nem akarja örök szobafogság és Rant sem engedem be hozzád. - mondta anyukája, mosolyogva fotdult hátra.

-Értettem, de nem tudok úgy hozzá érni, hogy ne élvezné. - mondta egy pimasz mosollyal, mire anya, csak nevetett. Nem tudom, hogy anya miért engedi a közelembe ezt a perverz embert, de szerintem levett valamit, amit nem tudok.

-Jaj, istenem fogd már be. - fogtam be a száját. Elköszöntünk és mi ketten felmentünk a szobámba, majd becsuktam az ajtót. - Mi bajod volt lent? Olyan voltál mint, aki majdnem sírva fakad?

-Hirtelen érdekellek és már nem csak játszasz velem? - kérdezte.

-Mi az, hogy én játszok veled? - nyiltak tágra a szemeim. - Maximum te lehetsz az aki játszik velem. Ki ne találd már, hogy én vagyok a nagy szívtipró. Amúgy meg ha nem tűnt volna fel, nem csak most érdeklődöm.

-Akkor miért beszélsz mindig Jungwoo-ról. Szinte rajongsz érte.

-Ja, persze. Azért nem mentem el egy randira sem. Biztos azért felejtettem el, mert annyira érdekel a srác. Várj mi? - realizálodott mit mondtam. - Namjoon?! Én játszok vele?! - kérdeztem aggódva.