Az egy hét karácsony előtt nagyon jól telt és hamar el is ment. Próbáltam kedvesebben viselkedni Namjoonnal, de nem mondom, hogy néha nem akadtam ki egy-egy poénján, Jungwooval már jóba vagyok és nem is haragszok rá. Yuta is már vissza jött japánból és sokat megyünk sétálni, miközbe mesél milyen volt japán.
Mindenki nagyban készülődött az ajándékokkal míg én bent poshattam a szobámba, mert már Akashi ajándéka meg volt szeptemberbe, még hozzá egyik kedvenc animéjéből az egyik kardot, legalább jól elverheti vele Namjoont, ha már nagyon idegesít. Hasznos.
Karácsony napján, Namjoon írt, hogy szeretne tőlem kérni egy szíveséget ezért menjek ki, így felvettem a kabátom és kimentem hozzá.
-Azt szeretném kérdezni, hogy nincs e kedved elmenni velem sétálni és megnézni a karácsonyi fényeket a városba? - vágott a közepébe.
-Jó, persze. Esetleg találkozunk a fiúkkal? - kérdeztem, mert nem hittem el, hogy csak ketten megyünk.
-Csak mi ketten leszünk. - mondta, mire így lefagytam.
-Ömm... Oké. - mondtam. - Esetleg még meg kell venned az ajándékom? - nevettem fel.
-Nem, ez egy randevú. - jelentette ki, ekkor felébredtem az ágyamból. Vagyis csak akartam ez a valoság volt. Hiába csíptem meg magam, nem történt semmi. - Szólj szüleidnek, hogy fél négykor el kell jönnöd, az enyémek már tudják. - mondta, nagyokat pislogtam, mire ő egy puszit nyomva arcomra bement a házába. Felébredtem kisebb sokkomból és berohantam, fel a szobámba.
-Történt valami? - kérdezte anya.
-Nem. - mondtam. Elkezdtem a ruháim közt kutatni, magam sem tudom miért, végülis csak Namjoonnal megyek sétálni.
-Mizu? - jött be Akashi a szobámba. - Mi ez a nagy készülődés?
-Namjoon elhivott egy.. egy randira. Én pedig nem tudok mit csináljak, ki öltözzek vagy ne? Akashi okos öcsém, segíts a kilátástalan és hülye nővérednek. - mondtam elfeküdve a földön.
-Persze, na nézzük. Hova mentek? - kérdezte.
-Sétálni. - mondtam.
-Na jó, mivel csak a kabátod fog látszodni és a nadrágod így nem kell kiöltöznek, bár ha megálltok még is valahol, ami így nyitva van akkor nem hiszem, hogy kabátot viselnétek, szóval vedd fel ezt és ezt. - vett elő egy kivágott felsőt és egy fekete farmert.
-Ezt nem vehetem fel. - hajtogattam vissza a pólót. - Anya adta, mert valahonnan kaptuk.
-Pedig Namjoonnak biztos tetszene. - kuncogott fel.
-Segíts, valami cukit. Legyen ez a kis rózsaszín? - emeltem fel a kis cuki mintákkal ellátott pólót.
-És mit szólsz egy ilyen ruhához, ami elég kis elegáns? - mutatott fel egy ruhát, ami egy pulcsinak is jó volt mert tapad, olyan akár egy hosszú pulcsi, sötét kék egyszerű volt. - Kiemeli az alakod.
-Hát, anya mindig azt mondja csinin áll, de nem is tudom.. Kicsit felnőttesebb ruha nem?
-De jól áll. Nem üt el a stílusodtól... Talán egy aprócskát. - mondta.
-Jó legyen ez és egy farmer. - vettem ki.
-Nem, nem. - rázta meg a fejét és megdobott egy szűkkel.
-Jó, csak mert ez a ruha eltakarja. - mondtam. Bementem a fürdőbe és átöltöztem, majd a tükörbe néztem. Kimentem, hogy megmutassam Akashinak.
-Hol a modell beállás? - kérdezte, majd beálltam valami hátam kitört pózba, mire elnevette magát. - Amúgy jól áll. - mondta. - Mikor jön a herceged?
YOU ARE READING
The Deskmate [Namjoon ff.]
FanfictionIseki Ran japánban született, koreába költöztek miután kijárta az általánost, elöszőr nem tervezett tökéltesen megtanulni a koreait, de a padtársa Kim Namjoon miatt, elhatározta, hogy megtanul tökéletesen. Elöszőr mindenki azt hinné, hogy azért szer...