Little Stark

37. fejezet

  Mire végre oda értünk a vacsorára, már mindenki ott volt. Friga Odin jobbján foglalt helyet, vele szembe pedig Thor ült Janevel az oldalán.
Az asztal többi részén Thor harcos társai foglaltak helyet, Freya néni és persze Elena és Letty.
Friga és a lányok között volt két üres szék, ami feltételezem nekünk volt fent tartva.

- Csak, hogy meg tiszteltek a jelenlétetekkel fiam - intézte felénk a szavait az asztal fő felől Odin.

- Elnézést atyám - hajtott fejet Loki, közben pedig ki húzta nekem a széket, majd mikor le ültem ő is helyet foglalt Friga mellett.

- Felejtsük el - legyintett Odin. - Inkább együnk.

Ezt kimondva Thor úgy esett neki az előtte meg terített asztalnak, mint aki még nem evett. Jane kissé aggódva nézte szerelmét, Loki arcán pedig inkább az undort véltem felfedezni.

Mindenki szedett magának a tanyérjára majd csendben neki álltunk azt elfogyasztani. Mellettem Elena és Letty susogását lehetett hallani, amin néha el mosolyodtam.
Nem volt szívem rájuk szólni, meg egyébként is Thor csámcsogása el nyomott minden mást.

- Na és Jane - kezdte Odin, mikor már be fejeztük a vacsorát - mivel foglalkozik Midgardon?

- Oh én tudós vagyok - mondta kissé zavarban a lány. - A csillagokat vizsgálom vagy épp a viharokat és az ehhez hasonló dolgokat.

- Érdekesen hangzik - mosolygott rá biztatóan Friga.

- Valóban az is - válaszolta picit fel oldódva.

- És ez veszélyes? - faggatta őt tovább Odin.

- Hát az attól függ, de többnyire veszélytelen.

- Csak kétszer ütött el a mozgó jarműével és csak egyszer juttatott gyógyítókhoz - kacagott fel Thor, mire én is meg eresztettem egy mosolyt.

- Nem végezhettek valami jó munkát azok a Midgardi gyógyítók - forgatta meg a szemét Loki.

- Na és Lydia - szólt hozzám Odin - hallom, hogy Midgardra mentek.

- Igen, de csak egy kis időre - helyeseltem - be szeretném a lányokat mutatni otthon.

- Midgardra fogunk menni? - lelkesedett fel Letty.

-Igen drágám - simítottam meg az arcát.

- Apa is jön? - hajol át testvére előtt Elena.

- Hát persze, hogy jön - néztem az említettre aki csak mosolyogva figyelt minket. - És nagyon jól fogjunk magunkat érezni, majd meg látjátok.

- Mikor indultok kedvesem? - kérdezte lágyan Frigga.

- Még ezen a héten ha nem gond - néztem Lokira a beleegyezését várva.

- Ahogy akarod - bólintott beleegyezve.

- Veletek megyek ha nem gond- szólalt meg Freya néni.

- Remélem is, hogy jössz - mondtam.

- Nos, - állt fel Thor - azt hiszem mi vissza vonulunk - nézett Janere és a kezét nyújtotta naki.

- Jó éjszakát - köszönt el Jane majd el tűntek a folyosón.

- Biztos aludni mennek - mosolygott sunyin Loki.

- Irigyled? - sogtam oda neki.

- Ugyan - horkantott fel - nekem jobb társaságom lesz - sandított rám oldalról.

Már épp válaszoltam volna mikor egy kis kezet éreztem meg az enyémen.

- Mami álmos vagyok - motyogta Letty és a szabad kezével már a szemét törölgette.

- Azt hiszem le fektetem a lányokat - álltam fel majd a karomba vettem Lettyt ő pedig szorosan át kulcsolta a nyakamat.

- Apa! - mászott végig az üres székeken Elena, és a kis kezét Loki felé nyújtogatta. Ő persze egyből az ölébe vonta a lányt majd ő is fel állt.

Jó éjszakát - mondtam a többieknek es már épp indultunk volna mikor Odin meg szólalt.

- Fiam! - szólt a hangja élesen. Loki persze egyből hátra fordult és bizonytalanság csillant a szemében.
- Büszke vagyok rád - csak ennyit mondott , de már ez a három szó is hatalmas erővel bírt.

Loki nem válaszolt csupán meg hajolt, már ahogy Elenától tudott majd a szabad kezét a derekamra téve el indultunk a lányok szobájába.

Oda érve gyorsan át öltöztettem őket majd be fektettem az ágyba mindkettőjüket.
Először Loki köszönt el tőlük, én addig el raktam a szét dobált játékaikat, majd én is oda mentem hozzájuk és adtam egy jó éjt puszit a homlolukra.

- Nagyon szeretlek titeket - mondtam, de már a szemeik csukva voltak.

Halkan ki mentünk a szobájukból, majd csendben sétáltunk a folyosón.
Automatikusan Loki szobájába vettem az irányt, persze minden féle hátsó szándék nélkül.

Ő ki nyitotta előttem az ajtót majd be tessékelt.

- Át megyek a háló ruhámért - torpantam meg hirtelen észbe kapva, hogy ebben a szobában nincs semmim.
- Perszre csak ha maradhatok - néztem rá, ő pedig épp bort töltött két pohárba.

- Adok én ruhát - indult meg a szekrénye felé és ki vett és sötét zöld hosszú ujjú pólót, ami meglepő módon olyan földies volt, ha lehet rá ezt mondani.

- Köszönöm - vettem át tőle és el vonultam a fürdőbe. Ahogy át cseréltem a ruhát azon kaptam magam, hogy állandóan a póló alját húzkodom lefelé. Ugyanis a combom közepéig is alig ért így nem éreztem benne valami jól magam, de olyan volt az illata, mint Lokinak ezért magamon hagytam.

Ki lépve a fürdőből le raktam a ruhát az egyik szék karfájára, és az ékszereket is az asztalra.
Miközben oda sétáltam hozzá ő épp egy könyvet olvasott a másik kezében pedig a poharat tartotta. Nem nézett rám így nagyot húztam az asztalon maradt másik pohárból majd lassan el kezdtem felé sétálni.

Úgy tűnt, nem igazán érdekli most a jelenlétem, sokkal érdekesebb számára az a könyv így kénytelen voltam meg fosztani tőle.
Ahogy ki kaptam a kezéből, már nyúlt volt utána dühösen, de meg akadt rajtam a tekintete.

- Mit olvasol? - néztem meg a kezemben tartott könyvet, közben a szemem sarkából láttam, hogy le sem veszi rólam a szemét.

- Már én sem tudom -mondta kábán, majd le rakta az üres poharát az asztalra. Én is követtem a példáját, majd egy ötlettől vezérelve bele ültem az ölébe.

Meg lephette mert először csak értetlenül nézett rám, majd lassan a derekamra vezette a kezeit.

- Van egy befejezetlen ügyünk - hajolt hozzám közelebb.

- Valóban? - néztem mélyen a szemébe, majd lecsapott az ajkaimra.