Little Stark

11.fejezet

Lydia:

Mikor oda értünk a laborba, Bruce mondta , hogy feküdjek fel oda hol az előbb voltam.
Azt tettem amit mondott , közben ő bekapcsolta a gépeket amikre szüksége lesz, a többiek addig türelmesen vártak .

Friga oda jött az oldalamra és biztatóan rám mosolygott , amit most képtelen voltam neki viszonozni, mert féltem attól , amit majd látni fogunk.

Loki sem érezhette magát másképp , hiszen fel- alá járkált ő is körülöttünk.

Mire minden elkészült Bruce szólt, hogy húzza fel a pólómat , hogy rá tudja kötni a gépet .
Mikor ezzel megvoltunl Friga oda jött mellém és rá tette a kezét a hasamra.
Mindenki idegesen várta , hogy most mi lesz hisz innentől minden csak rajta áll.

- Mast megpróbálok létrehozni egy olyan bűbájt, ami lehetővé teszi , hogy lássuk őt . Arra kérlek , hogy ne ilyedj meg ha történik valami vagy érzel közben valamit , mert ez természetes lesz.- mondta és a hangjánój sugárzott a kedvesség és a szeretet.
- Loki ! - szólt a fiának , aki végig csendben figyelte az eseményeket a többiekkel - arra kérnélek, hogy fogd meg Lydia kezét , hogy erősebb legyen a kapcsolat .

Loki erre egy kissé meghökkenve reagált , de tette amit az anyja mondott neki és oda jött.
Először kissé vonakodva ,de megfogtuk egymás kezét . Loki keze jég hideg volt , mint akibe hálni jár a lélek. De ekkor elkövettem a legnagyobb hibát azon a napon. Belenéztem azoknak a smaragd zöld szemekbe. Szinte elvesztem bennük.
Már egy ideje nézhettük egymást, mert arra lettem figyelmes , hogy mindenki elcsendesedett és csak minket nézett. Elvörösödve kaptam el a tekintetemet. Apa arcán a dühöt véltem felfedezni , amit meg is értek, de Frigáén és Thorén egészen más volt. Olyan volt , mintha már egy ideje várnánk valamit , ami most jött el.

- Kezdhetjük! - szólt Friga Brucenak és elkezdte a hasamat ultrahangozni.

Először nem láttunk semmit , aztán Friga elkezdett egy számomra ismeretlen nyelven beszélni és kezdtem érezni , hogy történik valami.
Olyan volt , mintha valami nőtt volna bennem. Bevallom nem a legjobb érzés volt. Loki észrevehette a nyugtalanságomat , mert elkezdte simogatni nyugtatóan a kéz fejemet.

A gondolataim megint el kalandoztak és arra eszméltem fel , hogy Friga már nem mondja a bűbájt és annak helyét egy dobogó hang váltotta fel.

A monitorra pillantottam és akkor megláttam. Egy apró , de jól kivehető dolgot . A gyermekem . Ránéztem Lokira és rámosolyogtam. Ekkor valamit láttam megcsillani a szemében még ha csak egy pillanatra is.

Akkor egy éles fájdalom hasított a hasamba, amitől felszisszentem .
Elengedtem Loki kezét és hirtelen oda kaptam.
- Lydia mi baj?- kérdezte Loki aggodalmasan és ő is a hasamra tette a kezét.
Ekkor már apa is mellettem állt és Brucenak szólt , hogy csináljon valamit.

- Apa nagyon fáj- mondta , mert a fájdalom egyre nagyobb lett.

- Jól van kincsem nem lesz semmi baj ígérem.- mondta , de ő sem tudhatta biztosan .

Ekkor az összes gép hangos sípolásban tört ki . A fájdalom pedig egyre csökkent , ahogy a gépek is halkultak el. Loki egyik keze a hasamon a másik pedig a hátamon volt.

- Srácok! - szólalt meg Bruce- asszem ezt látnotok kéne.

Mind oda kaptuk a fejünket a monitorhoz és amit láttunk attól egy kisebb sokkot kaptam. Ugyanis az mellett az egy kis dolog mellett ott volt még egy .

A gép amiből a hang jött már kettő kis dobogást jelzett.