Little Stark

34. fejezet

Jane le sokkoltan állt még mindig mögöttem, feltételezem az előbbi miatt. Hisz ő még nem ismeri Loki gyengéd oldalát. Csak azt látja benne, hogy el akarta foglalni New Yorkot és meg ölt számtalan embert. Kezdetben én is így láttam, de aztán egészen más kép formálódott ki róla a fejemben.

-Minden rendben? - néztem rá Janere egy halvány mosollyal.

- Persze, csak váratlanul ért, hogy veled ilyen kedves míg másokkal kevésbé.

- Hát van két lányunk, ami akarva vagy akaratlanul is de össze hoz két embert.

- Igen ebben igazad lehet - értett egyet velem - már alig várom, hogy lássam őket.

- Ha akarod most is meg ismerheted a lányokat - vetettem fel az ötletet. - Biztos vagyok benne, hogy örülnének neked - nyújtottam felé a karomat, hogy bele tudjon karolni.

Egy kis séta után meg is érkeztünk a lányok szobájához. Láttam Janene, hogy ideges de egyben izgatott is volt.
Ahogy be nyitottam a szobába egyből élem tárult a sok játék és a könyvek amik be borították majdnem az egész szobát. A két gyönyörűségem pedig a szoba közepén ült és nagyban bele voltak merülve valami vastag könyvbe.

- Lányok, hoztam nektek valakit- mentem oda hozzájuk és mind a kettőjüket meg öleltem.  - Ő itt Jane, Thor bácsi kedvese és egy ideig velünk fog élni.

- Jane ők itt Letty és Elena - simítottam meg mind két lány haját.

- Sziasztok - jött közelebb Jane és le ült velük szemben. - Nagyon örülök, hogy meg ismerhetlek titeket, már nagyon sokat hallottam rólatok az anyukátoktól.

- Teszik a neved - monda hirtelen Elena.

- Ugye Midgardi vagy, mint a mami? - jött a kérdés Lettytől.

- Igen, de ha jól tudom anyukátok csak félig az.

- Mami egy hercegnő, és most már te is az leszel mert Thor bácsival vagy - mondta semleges hangon Letty. Ilyenkor látszik csak rajta igazán, hogy az apja lánya.

- Még nem vagyok hercegnő drágám - jött zavarba Jane.

- Még - mosolyodott el végül Letty.

- Ne haragudj rájuk, néha okosabbak mint azt hinnénk - néztem bocsánat kérően Janere.

- Apa azt mondta te tudós vagy - nézett rá nagy szemekkel Elena. - Ez azt jelent, hogy van valami képességed vagy csak tudsz valamit amit más nem?

- Hű, hát ez váratlanul ért - jött Jane ismét zavarba és el mosolyodott. - Nekem nincs semmi képességem, viszont sok dolgot szoktam vizsgálni például a csillagokat vagy a vihatokat. Így találkoztam Thor bacsikátokkal is.

- Apa ezt is mesélte el ütötted egy fém dobozzal amit ti autónak hívtok- mosolygott Letty. - Apának nagyon tetszett főleg, hogy kétszer is meg történt - nevetett most már fel.

- Letty! - szóltam rá - Viselkedjetek kérlek - szidtam le őket de közben én is jót mulattam rajtuk.

- Tanultunk egy új varázslatot a nagymamától- állt fel Elena és nagyon erősen el kezdett koncentrálni valamire.  És pár pillanat múlva zöld fény kíséretében már nem a lányom volt előttem hanem egy korom fekete kismacska.

- Ezt hogy csináltad? - kérdeztünk Janenel egyszerre miközben vissza változott.

- Sokat gyakoroltam - húzta ki magát büszkén - Lettynek még nem megy olyan jól, de azért ő is ügyes már.

- Nagyon büszke vagyok rátok - pusziltam meg a fejüket. - De azért ez ne váljon szokássá ha lehet.

- Rendbem mamai- mondták egyszerre és össze mosolyogtak.

- Mi most megyünk vissza kísérem Janet Thor bácsihoz addig jók legyetek.

- Nagyon aranyosak és a korukhoz képest szinte túl okosak- nevetett fel Jane mikor már ki jöttünk a szobából.

- Tényleg restellem az előbbit, csak hát az alma nem esett messze a fajtától ugye bár - nevettem most már én is vele.

- Hát itt vagytok - jött felénk Thor és Loki - már mindenhol kerestünk titeket.

- Be mutattam Janet a lányoknak - néztem az említettre aki oda lépve Thorhoz adott egy gyors csókot a szájára. Az én tekintetem pedig a hercegemre siklott és eszembe juttatta a szobájában történteket, amitől halvány pír jött az arcomra.

- Lassan vacsora ideje készülődni - mondta Thor és el vezette Janet a szobájuk felé. Én pedig kettesben maradtam már megint egy sunyi tekintetű istenséggel.