Little Stark

33. fejezet

Ahogy sétáltunk a kastélyban egyre jobban össze barátkoztunk. Még tudtam , hogy Jane tudós és el mesélte, hogy hogyan találkoztak Thorral amin elég sokat nevettem.

- Tényleg el ütötted a kocsiddal?- kérdeztem még mindig nevetve.

- Kétszer is - nevetett fel ő is - Muszáj volt neki el mondanom , hogy nem direkt csinálom még mielőtt azt hinné , hogy ki spéciztem magamnak.

- Mit meg nem adnék csak , hogy láthassam az arcát- mondtam neki.

- És amúgy - kezdte- hogy viseled ezt az egészet? - kérdezte és pedig értetlenül néztem rá. - Mármint Thor mesélte ezt az egész terhesség dolgot és hogy meg haltál , most pedig mégis itt sétálsz mellettem.

- Az elején szinte fel sem fogtam mi történik velem - vallottam de neki- De mára már mindez csak a múlté. Van két gyönyörű kislányom és csak ez számít.

- Be mutatsz majd nekik?- csillant fel Jane szeme.

- Hát persze, hogy ha szeretnéd.- mosolyogtam rá kedvesen.

- Helló Jane!- jött a hang mögülünk és mi azonnal meg fordultunk.

- Loki!- hallottam Jane hangján ahogy meg remeg . Félt de ezt próbálta leplezni. A hercegem pedig egyre közelebb sétált hozzánk le sem véve a szemét a lányról.

- Örülök, hogy újra találkozunk , bár feltételezem te már kevésbé.- mondta Loki és szinte üvöltött a szarkazmus a hangjából.

- El találtad!- mondta kicsit sem kedvesen Jane.
Loki tett még egy lépést felénk egy sunyi vigyorral az arcán amitől Jane egyből mögém lépett.

- Loki kérlek. - mondtam neki és rám emelte smaragd zöld szemeit . Az arcáról el tűnt a sunyi mosoly , halványan rám mosolygott és biccentett egyet . Még közelebb lépett hozzám amitől Jane kissé meg ijedt és mögüllem is el lépett mivel én meg sem moccantam az isten közeledésére.
Kezét finoman az arcomra helyezte és meg simította. A következő pillanatban pedig el lépett előlem és Janet ki kerülve el tűnt a folyosón.