Little Stark

35. fejezet

Még hallottuk Thor és Jane távolodó lépteit, de még mindig csak álltunk ott és néztünk egymás szemébe. Végül kénytelen voltam én meg törni a csendet.

- Szeretnék veled beszélni valamiről - mondtam hirtelen.

- Ha meg bántad ami nem rég történt a szobámban akkor - kezdte de nem hagytam, hogy végig mondja.

- Nem erről szeretnék beszélni és nem, nem bántam meg egyáltalán - mosolyogtam rá és ahogy láttam ő is meg könnyebbült kissé.

- Akkor mit szeretnél? - kérdezte kíváncsian.

- Haza szeretnék menni - jelentettem ki ami kisebb sokként érhette.

- Hogy mi? - nézett rám hitetlenkedve - De hisz csak most kaptad vissza a lányokat és már is el akarsz menni tőlük? Tőlem?

- Félre érted Loki - próbáltam nyugtatni - nem hagyom el sem a lányokat sem pedig téged. Csak szeretnék egy kicsit haza menni és be mutatni őket apának és a csapatnak is.

- Tehát őket is el akarod vinni? - még mindig nem értette a helyzetet, ahogy el néztem.

- Nem csak őket, hanem téged is - mondtam végül - csak pár hét lenne esetleg egy két hónap. Én csak azt szeretném, ha meg ismernék az otthonomat.

- És azt szeretnéd, hogy én is veletek menjek? - lepődött meg hirtelen.

- Igen, hiszen te vagy az édesapjuk és mellettük a helyed - fogtam meg az egyik kezét - és persze mellettem.

- Ha tényleg ezt szeretnéd akkor legyen - adta be a derekát végül.

- Köszönöm - mondtam boldogan és egy nagy lendülettel át öleltem Lokit amit kissé késve, de viszonzott.
Mikor el váltunk már épp mondani akart valamit amikor szokás szerint meg zavartak minket.

- Drágám el rabolnám Lydiát, ha lehet - jött felénk mosolyogva Frigga.

- Hogyne anyám, addig rá nézek a lányokra - lépett el tőlünk Loki. - Vacsoránál találkozunk - mondta és ezzel magunkra is hagyott.

- Pont ez miatt jöttem - fordult felém Frigga - készítettem ki pár ruhát a szobádba és szeretném ha fel próbálnád őket.

- Nekem? - lepődtem meg.

- Igen kedvesem, úgyhogy gyere mert még rengeteg a teendőnk- mondta és el kezdett a szobám felé vezetni.

Be lépve rengeteg ruhával találtam szembe magam. Pár darab fel volt akasztva, de volt olyan is amit az ágyamra készítettek ki. És volt még a szobában két szinte teljesen egyforma fiatal Asgardi lány, kiknek mind két kezükben egy egy ruha volt és mosolyogva néztek ránk.

- Ők itt Ella és Bella - csukta be mögöttünk az ajtót Frigga ők pedig meg hajoltak.

- Örvendek - mosolyogtam vissza rájuk. - Lydia vagyok.

- Nagyon jól tudjuk, hogy kicsoda - kincogott fel Ella.

- Maga a kis hercegnők edesanyja- folytatta Bella.

- A szolgálók és az udvar hölgyek között is nagyon gyorsan terjednek a hírek - magyarázta Frigga.
- Nos lányok - csapta össze a tenyerét - nézzük mitek van számunkra.

Es ezzel meg kezdődött életem leghosszabb ruha próbája.