Little Stark

22. fejezet

Végig sétáltunk a szivárvány hídon ami véget nem érőnek tűnt.

- Félsz?- kérdezte Freya néni miközben a palota felé mentünk.

- Hát - kezdtem - most fogok először találkozni a lányaimmal és az apjukkal akire nem emlékszem szóval ja , eléggé be vagyok tojva.

- Nem lesz gond ne aggódj- mondta - itt leszek melletted végig . Ne feledd félig Stark vagy félig pedig Morgenster . Nem szabad félned semmitől - fordított maga felé mikor el értünk egy hatalmas arany ajtót.
- Most be mész oda és emelt fővel fogsz végig sétálni mint egy királynő ugyanis te vagy Mooria jövője még ha a nagyapád erről mit sem tud.
Szóval bemész és nincs hiszti világos?- fenyegetett meg amit én egy durcás arccal díjaztam.

- Menjünk - sóhajtottam fel és ki nyitottam a hatalmas ajtót.

A trón terem tele volt katonával és egyszerű emberekkel egyaránt. Ahogy be léptünk a teremre síri csend ült ki és mindenki felénk kapta a tekintetét, jobban mondva felém.
Megszeppenve álltam egy kis ideig aztán eszembe jutottak Freya néni szavai és gondolkodás nélkül meg indultam a trónon ülő személy irányába nem törődve az emberekkel.

- Ő az. - kallottam meg egy halk hangot a tömegből - gyönyörű - jött egy másik- vajon ő is itt lesz mostantól , egy Midgardi?

Ahogy Freya nénivel egyre közelebb értünk a trónhoz a beszélgetések el halkultak és már csak a cipőm sarkának kopogását lehetett hallani.

- Mindenek atyja - hajolt meg kissé Freya és én követtem példáját - had mutassam be Lydia Starkot az unoka húgomat , Mooria leendő királynőjét és az unokáid anyját - ahogy ezeket a szavakat ki mondta zavarban éreztem magam.

- Üdvözöllek Asgardban- kezdte Odin- örülök, hogy meg ismerhetem az unokáim anyját.

- Hol vannak ?- kérdeztem nem törődve a tiszteletlenségemmel.

Ám mielőtt válaszolhatott volna egy vékony hang szelte át a néma csöndet.

- Mami?- hallottam meg és azonnal a hang irányába fordítottam a fejem , ahonnan két gyönyörű kislány nézett rám csillogó szemekkel.

Elena:

Letty: