Little Stark

36. fejezet

  Órákon át tartó ruha próbálás és kín szenvedés után végre meg lett a ruhám.
Egy sötét zöld, földig érő ruha lett a mell részénél szív alakú kivágással, csillogó gyöngyökkel és vékony pánttal.

- Végre - dőltem hanyadt az ágyon, mikor a lányok ki mentek.

- Hallotalak Lokival a folyosón - ült le mellém Frigga én pedig fel ültem mellé. - El mentek Midgardra igaz?

- Igen, szeretném, ha apa és a többiek is meg ismernék a lányokat hisz úgy várták, hogy meg szülessenek - akaratlanul is eszembe jutott Sam és Clint amin el kellett mosolyodnom.

- Ez csak természetes - mosolygott rám. - Tudod Loki bármit meg tenne értetek. Érted. Szeret téged, még ha nem is mondja de így van.

- Azt hiszem én is szeretem őt - ismertem be.

- Ennek nagyon örülök - derült fel az arca még jobban. - Már ő is meg érdemli a boldogságot.

- Ezt én is így gondolom - tűnődtem el.

- Na jólvan - állt fel hirtelen - ideje készülni. Magadra is hagylak, gondolom a fiam majd el kísér a vacsorára - mondta és el hagyta a szobát meg sem várva a válaszom.

Még utoljára végig néztem a ki készített ruhán, majd el vonultam a fürdőbe.

A forró víz ki elvégzése után tettem fel egy halvány zöld sminket a ruhához és bele bújtam a ruhába.
Egy fekete magassarkú cipő volt hozzá ki készítve és pár csillogó arany ékszer.
A hajamat hagytam hullámosan a hátamra omlani és rá néztem a kis tiarára amit még Ella és Bella készített ide. Nem voltam biztos benne, hogy fel kéne e vennem de végül be adtam a derekam és fel helyeztem a fejemre.

A tükör elé lépve magamra sem ismertem. Már nem a Midgardra lány nézett vissza rám, hanem egy érett nő.

Az ajtó felől kopogást hallottam így még egy utolsót pillantottam magamra és el indultam.
Ahogy ki nyitottam az ajtót egy le esett állú istennel találtam szembe magamat.

- Ennyire rossz? - kezdtem kétségbe esni, mert úgy nézett rám, mint aki szellemet lát.

- Mi? - nézett most már a szemembe zavarodottan. - Dehogyis, gyönyörű vagy - mondta most már lágyabban.

- Köszönöm - mondtam kissé szégyenlősen és ki léptem a szobámból. - A lányok? - kérdeztem miközben el indultunk az étkezőbe.

- Thorral és a kis barátnőjével mentek a vacsorára - mondta kissé gúnyosan.

- Ne legyél ilyen - könyököltem oldalba.

Áu- kapta oda a kezét, de én csak meg forgattam a szememet.

- Jane kedves és Thorral sincs baj, még ha kissé gyerekes is tud lenni- mondtam neki.

- Ja, meg egy marha - motyogta Loki az orra alatt, amit én ismét és könyököléssel jutalmaztam volna, ha nem kapja el a karomat és húz be egy nagyobb drapéria mögé.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, de már választ nem kaptam, mert neki nyomott a falnak és le csapott az ajkaimra.
Először fel sem tudtam fogni, amit csinál, de hamar észbe kaptam és viszonoztam a csókjait.

Ő ettől fel bátorodva az egyik kezével meg emelte az egyik lábamat, hogy közelebb tudjon férni hozzám a másikkal pedig be járta a testemet.
Én eközben a vállig erő hajába vezettem az ujjaimat.

- Várj - mondtam két csók között. - El fogunk késni.

- Nem érdekel - mondta és rá markolt a fenekemre, amitől egy halk nyögés szaladt fel a torkomból.

- Engem viszont igen! - jött egy szigorú hang a függöny mögül, amitől mind a kettőnkben meg fagyott a vér. - Igyekezzetek és ezt hagyjátok későbbre ha kérhetem- ezzel sietős léptekkel Frigga távozott is.

- Ez de ciki- fogtam a fejemet, de Loki ahogy láttam egész jól szórakozott. - Ne röhögj már ez a te hibád - mosolyodtam el én is és gyorsan meg igazítottam magam.

- Ki kérem magamnak - húzta ki magát - nem én tehetek róla, hogy ellenálhatatlan vagy - kacsintott rám és a kezét nyújtva amit el fogadtam indultunk meg a vacsorára.