Little Stark

29. fejezet

A szívemre fogok hallgatni . Ez járt végig a fejemben miközben Loki keresésére indultam a palotában. Fogalmam sem volt hogy merre menjek vagy , hogy hol találom vagy egyáltalán  mit fogok neki mondani. Csak mentem addig amíg volt bátorságom mert ha az el száll mehetek vissza Freya nénihez még egy löketért. Épp a könyvtár ajtaja előtt haladtam el mikor eszembe jutott, hogy Loki szeret olvasni így hát próba szerencse gyanánt megkockáztattam és be léptem az arany ajtón. Egy kis keresgélés után a hatalmas könyvtárban meg láttam Lokit és ahogy sejtettem épp egy könyvet bújt. 

- Szia!- köszöntem neki amire egyből rám kapta a tekintetét.

- Nocsak- nézett rám mosolyogva- csak nem megint a hercegedet kerested?

- Ami azt illeti de téged kerestelek - és helyet foglaltam mellette a kanapén.

- Tudtam , hogy nem bírod ki nélkülem- húzta ki magát ültében mint aki nagyon büszke magára.

- Na ezt egy szóval sem mondtam- nevettem el magam amit ő egy szúrós pillantással jutalmazott- mit olvasol?- kérdeztem .

- Egy könyvet Lydia- mutatta el mintha hülye lennék és én nem tudnám.

- Na nem mondod nagy okos - forgattam meg a szemem és ki kaptam a kezéből a könyvet.

- Tudod kevesebbért is csapattam már le kezeket- utalt az előbbi tettemre.

- Ezt most vegyem fenyegetésnek?- néztem rá pimaszul.

- Lehet, hogy nem ártana- ment bele a játékba.

- Taníts meg rúnákat olvasni- mondtam neki hirtelen ötlettől vezérelve.

- Az ki van zárva rengeteg munkával járna egy Midgardit meg tanítani erre. Az Asgardi gyerekek már kis koruktól kezdve tanulják ez nem olyan egyszerű Lydia.

- Kérlek- néztem rá nagy szemekkel -kérhetsz tőlem bármit.

- Bármit?- mosolyodott el perverzen.

- Azt azért nem!- vágtam rá egyből amire még szélesebb lett a vigyora már ha ez egyáltalán lehetséges.

- Ez esetben nem segíthetek- és már állt is fel de én el kaptam a a karját és vissza húztam a kanapéra amitől szinte rám esett és csak pár centi választott el minket egymástól.

-Kérlek- mondtam mélyen a szemébe nézve de észrevettem , hogy ő nem a szemeimet nézi hanem az ajkaimat. - Loki...- kezdtem volna de ő hirtelen be zárta a köztünk lévő távolságot.