Little Stark

9.fejezet

Lydia:

Csak ott álltunk az ajtóban ,elveszve egymás szemében. Hirtelen észbe kaptam , elnéztem és megköszörültem a torkomat.

- Sajnálom nem akartalak megijeszteni.- mondta Loki nyugod hangon. Közben mintha egy mosoly játszott volna az arcán.

- Semmi baj nem ilyedtem meg. - mondtam és félre álltam , hogy be tudjon jönni.

- Nézd! - kezdte mikor hozzám fordult - Én megértem , hogy ez az egész megrénit . Tudom , hogy félsz ettől az egésztől , de tudnod kell , hogy én is .
Sőt lehet , hogy jobban is mint te . És teljes mértékben megértem ha nem akarod ezt az egészet ugyanis nem tudhatjuk , hogy mi az ág Izé benned és ..- mondta , de én félbe szakítottam.

- Izé? Mégis milyen izé?- fakadtam ki- ez egy baba! Egy ártatlan baba! Akinek semmi köze az egészhez , nem az ő hibája ez az egész. Nem fogom hagyni , hogy izének hívd a gyermekemet , aki egyben a tiéd is!

Loki teljesen lesokkolta állt előttem . Valószínűleg nem erre számított.

- Ha neked nem kell - kezdtem - akkor majd felnevelen egyedül . Nincs rád szükségem hisz azt sem tudom ki vagy azon kívül , hogy el akartad foglalni a világot és a basziban végezted.

Erre a mondatra Lokinak haragot láttam megcsillani a szemében.

- Mégis , hogy mersz így beszélni velem?! Te nekem egy senki vagy , ostoba halandó ! - mondta gúnytól és megvetéstől téli hangal.

- Nem vagyok egy ostoba halandó! - mondtam- Lydia Stark vagyok ! Az anyám Ravena Morgenster , a legerősebb tündér a birodalomban!
És ha még egyszer ilyen hangon mersz beszélni velem egoizmus istene akkor megnézheted magad! -mondtam a szemébe már szinte üvöltve , és abban a percben a szobámban lévő összes ablak szilánkosra tört beteritve ezzel mindent , beleértve minket is.
Ebben a pillanatban olyan erőt éreztem az ereimben , hogy az szinte leírhatatlan. Éreztem , ahogy áramlik az egész testemben. Felemelő érzés volt. Megszűnt körülöttem a világ. Olyan volt mintha lebegnék , és utánna minden fekete lett.