Little Stark

31. fejezet

Nem kellett sokat keresnem a lányokat ugyanis mind a ketten a közös szobájukban voltak. Amint meg láttak az ajtóban mind a kettőjüknek hatalmas mosoly ült ki az arcukra.

- Mami!- kiáltottak fel egyszerre és már le is ugrottak az ágyról , hogy oda tudjanak jönni meg ölelni.

- Mi jót csináltok lányok?- néztem hol Elenára hol pedig Lettyre.

- Épp egy alakváltó bűbájt gyakoroltunk de még nem igazán megy ez nekünk . Apa szerint azért mert még túl kicsik vagyunk ekkora varázslatra.- ecsetelte Letty csillogó szemekkel.

- De majd ha meg növünk akkor bárki alakját fel fogjuk tudni venni!- húzta ki magát büszkén Elena.

- Arra még van időnk bőven drágáim- adtam puszit a homlokukra . - Képzeljétek Thor bácsi el hozza hozzánk Janet a barátnőjét vagy nem is tudom már , hogy ki ő neki igazából- tűnődtem el.

- És akkor itt fog velünk ő is élni ?- kérdezte bizonytalanul Elena .

- És ő is olyan szép szerinted mint te mami?- jött a kérdés Lettytől.  Szinte tökéletesen ki egészítik egymást Elenával.

- Lehet hogy ő sokkal szebb.

- De apa azt mondta , hogy nálad nincs szebb.

- Apa tényleg ezt mondta?- lepődtem meg de egyben örültem is neki .

- Igen !- helyeseltek egyszerre. A beszélgetést egy kopogás zavarta meg utána pedig egy ajtó nyitódás.

- Ó! Elnézést kérek úrnőm!- ijedt meg tőlem az egyik szolgáló lány. - Én azt hittem, hogy a lányok maguk vannak.

- Semmi baj . - nyugtattam meg- hogy hívnak?

- Elisa, úrnőm- hajolt meg kissé. - És azért jöttem , hogy a lányokat el kísérjem a tánc órájukra.

- Jólvan lányok- fordultam feléjük- menjetek . El ne késsetek nekem!- és egy gyors ölelés kíséretében hagytam őket , hogy el menjenek Elsaval.

Vissza érve a szobámba csak arra tudtam gondolni ami pár órája történt Lokival. Azóta nem is láttam az istenséget , de lehet jobb is így.
Akaratom ellenére is a gondolataimba férkőzött a csókja , az érintése . És csak arra tudtam gondolni, hogy megint akarom. Ettől az ötlettől vezérelve Loki szobájába vettem az irányt és kopogás nélküli be rontottam.
Ő épp egy pohár bort töltött magának teljes nyugalomban és mikor meg látott meglepődést láttam a szemében de amint tudatosult benne, hogy én vagyok valami egészen más csillant fel a szemében.

- Hát te aztán nem vagy semmi- nevette el magát- bármit csinálhattam volna. Mi van ha épp meztelenül rontasz rám? - csavarta a fejét hitetlenkedve és kortyolt egyet a borból.

- Hát erre nem igazán gondoltam - vallottam be és be csuktam magam után az ajtót. - De hála az égnek nem igy történt.- mondtam és ki sétáltam az erkéllyére amiről hasonlóan mint az enyémről rá látni egész Asgardra.

- Vagy inkább sajnos - jött ő is utánam.

- Állmaidban hercegem- mondtam , de meg érezrem két erős kart a derekam köré fonódni, amitől még levegőt is el felejtettem venni.

- Annyira gyönyörű vagy- súgta a fülembe még mindig a hátam mögött állva át karolva és vággyal teli hanggal.

- Van nálam sokkal gyönyörűbb is - mondtam én is hallkan.

- Engem nem érdekel más - fordított hirtelen maga felé, hogy a szemembe tudjon nézni - csak te érdekelsz - és azzal vadul le csapott az ajkaimra.