Little Stark

8.fejezet

Lydia:

Berohantam a szobámba , amilyen gyorsan csak tudtam a könnyeimmel küszködve. Bezártam magam után az ajtót és összerogyva dőltem neki. A könnyek patakokban folytak le az arcomon. Miért én? Miért velem történik ez? Nem lehetek terhes , ez egyszerűen lehetetlen. Bár már semmin sem kéne meglepődnöm .
És mi lesz ez után? Mi lesz a babával vagy bármivel ami épp bennem növekszik tőle, a hazugság istenétőt
Mi lesz ha egy szörnyeteget hozok a világra? Nem tudnék élni azzal a tudattal . Ugyan akkor mi van, ha a baba tényleg csak egy ártatlan gyermek? Ő nem tehet semmiről.
Egyikünk sem akarta ezt de már nincs más választásunk. Nekem nem volt anyám aki felnevelt volna , nekem csak apa volt itt. De neki itt leszek én , hogy megvédjem mindentől és mindenkitől aki ártani akar neki!

Letöröltem a könnyeimet és oda sétáltam a tükör elé. A hasamra tettem a kezem és akkor értettem meg azt a sok rosszul létet , azt a sok émelygést. Ez mind azért volt mert tényleg terhes vagyok!

Elhatároztam , hogy minél előbb el kell mennem Brucehoz , végül is ő az orvos.  És Lokival is kéne beszélnem , hogy mi lesz ezután.  Vissza megy Asgardba és magunkra hagy ? Végül is , ő sem akarta ezt csak úgy mint én. Meg lehetne érteni ha elmenne. Vagy itt marad velünk ? Őszintén nem tudom , melyiknek örülnék jobban .

Úgy döntöttem , hogy kisétálok az ajtón és elmondom mindenkinek , hogy is döntöttem . Végül is ez az én döntésem nagyrészt.

Amint kinyitottam az ajtót , meglepetségemben majdnem hátra estem , ha az a két erős és jéghideg kar utánnam nem kap.
És nem már állt előttem mint a hazugság istene Loki. Azt arcunk csak centikre volt egymástól. És én elvesztem azokba a smaragd zöld szemekben.