Little Stark

13.fejezet

Ketten maradtunk Lokival a laborban . Ránéztem , ő pedig engem nézett kifürkészhetetlen tekintettel .
Rámosolyogtam , erre ő is elmosolyodott.

- Miért nézel úgy?- kérdeztem tőle még mindig mosolyogva.

- Sosem gondoltam volna , hogy ez fog velem történni- mondta- úgy értem, hogy eddig mindig én voltam a második Thor után. Minden dicsőség , öröm az övé volt. Engem Frigán kívül mindenki megvetett .- lesütötte a szemét és a padlót kezdte el tanulmányozni , én eközben felkeltem és csendben hallgattam tovább.- De most - rám nézett- úgy érzem , hogy lehet egy esélyem még , hogy jobb legyek mint voltam eddig. - oda jött elém és félve megfogta a kezem- Sosem fogom hagyni , hogy bajotok essen - nézett mélyen a szemembe.

- Hidd el nekem is új ez az egész. - mondtam még mindig a kezét fogva.
- Eddig az életem normális volt , már amennyire lehetett - nevettünk fel mind a ketten - de ezzel is meg fogok birkózni , veled az oldalamon. - mondtam és adtam egy puszit az arcára , amitől nagyon meglepődött de nem szólt semmit.

Pár héttel később:

A napok gyorsan teltek. A babák pedig egyre gyorsabban nőnek. Eleinte kissé furcsa volt , hogy egyik napról a másikra látványosan megnőtt a hasam , de már kezdek hozzá szokni.

Bruce és apa minden nap megvizsgálnak , próbálnak rájönni , hogy mitől fejlődnek ilyen gyorsan és, hogy lányaim vagy fiaim lesznek e vagy esetlen mind kettő. De eddig nem jártak sikerrel. Wanda és Nat egyre jobban várják , hogy a babák megszülessenek ahogy a többiek is már tűkön ülnek.
Loki és én egyre közelebb kerülünk egymáshoz aminek nagyon örülök hisz mégis csak ő a gyermekeim apja , meg ha ez furcsa is. És itt vagyok én akinek fogalma sincs , hogy mit kéne kezdenie magával. Már megbeszéltük a lányokkal , hogy elmegyünk a babáknak vásárolni hiszen akár mikor megszülethetnek , de úgy , hogy a nemüket nem tudjuk kissé nehéz lesz.

Ma szombat reggel volt . Nem keltem korán ahogy sosem ezért megint mindenki már lent reggelizett mikor kikászálódtam a liftből.

- Jó reggelt! - köszöntem oda mindenkinek , amit ők egy köszönéssel vagy egy bólintással viszonoztak.

- Hogy aludtál? - kérdezte apa miközben áttadta a  szokásos puszimat és a kakaómat.

- Meglepően jól - mondtam mivel mostanában nem nagyon ment ez az alvás dolog.

Neki támaszkodtam a pultnak és inni kezdtem.
- Kérsz palacsintát? - kérdezte Steve halvány mosollyal az arcán.

- Igen , az most jól jönne köszönöm.- válaszoltam hálásan .

Mikor Steve letette elém az elkészült palacsintát abban a pillanatban valami megmozdult a hasamban amitől még a bögre is össze törtem a kezemben úgy megijedtem.
Loki rögtön mellettem volt pedig eddig észre sem vettem a jelenlétét.

- Mi baj?- nézett rám aggodalmasan, de én csak mosolyogni tudtam. Elkaptam a kezét és rá raktam a hasamra. Lokitól kaptam egy furcsa pillantást de hamar megértette , hogy mit is csinálok.

Pár másodperc múlva ismét éreztem azt a furcsa érzést a hasamban de most intenzívebben.

Felnéztem Lokira aki hatalmas szemekkel nézett hol rám hol pedig a hasamra.