FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

5.fejezet

- Te sosem szoktál izgulni? - kérdeztem Perselustól, miközben az igazgatóiból bámultam az apró fényfoltokat a Roxfort-i Fekete-tón.

- A diákok miatt? - kérdezett vissza Perselus, majd mellém lépett az ablakhoz. - Az elején még igen. De hamar megérted majd, hogy milyen a ha te vagy a tanár. Neked kell felelned azért, hogy a kis semmirekellők bajba ne keveredjenek az órádon és közben meg is értsék a tananyagot. Majd beleszoksz.

- Sokat segítettél... - mormogtam. Ő ezt nem értheti.

Én olyan kereszttűzbe keveredtem amibe ő még sosem. Voldemort-Rend-diákok. Állandó körforgásban kellesz koncentrálnom mindeközben majd arra, hogy vigyázak az öcsémre és közben még teljesítsem Dumbledore rám rótt feladatait. Ja és ne feletkezzünk meg arról sem, hogy diákokat kellesz megvédenem a két idióta Carrowtól. És ebben az lesz a legviccesebb, hogy a diákok valószínűleg direkt meg fogják nehezíteni, hogy kihúzzam őket a pácból.

- Indulnod kéne. - adta tudtomra Perselus, hogy miközben én elmélkedek, telik az idő. Francba.

Meglibbentettem fekete dísztaláromat és az ajtó felé vettem az utamat.

- Gyönyörű vagy ma, Katniss. - folytatta Perselus. - Ne felejsd el, hogy mi a feladatod.

- Ne hozzak szégyent a vén denevérre, ezt akarod mondani? - kérdeztem vissza fordulva. - Én nem felejtem el, hogy mi a dolgom, Perselus. Hiszen én vagyok, Katniss Prince-Potter.

Vetettem rá egy lesújtó pillantást majd fogtam magam és hátat fordítva neki kisétáltam az irodából.

Végig siettem a még üres folyosókon, egészen a tölgyfa ajtóig. A Nagy Teremből susmorgások zaja hallatszott ki amikor elhaladtam előtte. A két Carrow vigyázba vágta magát a tölgyfa ajtóba amikor elhaladtam előttük. Három hatalmas koppintás hallatszott, amikor egy pálca intéssel kitártam a nehéz faajtót.

- Meghoztam az első éveseket, professzor asszony. - mondta vontottan Hagrid.

- Köszönöm, Hagrid professzor. - biccentettem felé és megvártam amíg a vadőr bemegy a Nagy Terembe. Értetlenül néztem a két Carrowra, akik csak akkor mozdultak, amikor egy kis mágia hullámmal arrébb lökdöstem őket. Az elsősök száma jóval megcsappant köszönhetően annak, hogy idén nem küldünk levelet a mugli születésű diákoknak. Nem akartam kockáztatni a mugli születésüek életét.

- Köszöntöm önöket a Roxfort, Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. - kezdtem az üdvözlő beszédet, amiről McGalagony nem rég okított ki. A két tucat elsős félve meredt rám. - A Roxfortban, mint bizonyára tudják, négy hát működik. A Griffendél, a Hugrabug, a Hollohát és a Mardekár. A házuk klubbhelységben töltik majd a szabad idejüket és a házuk háló termeiben térnek nyugovóra. A szorgalmas tanulással jutalompontokat szerezhetnek a házuknak, míg a kihágásokkal bűntetőmunkát vagy pontlevonást kapnak jutalmúl. Reméljük, hogy maguk mind a házuk dicsőségére vállnak majd.

Az elsősök fülüket farkukat behúzva meredtek rám egész végig. Ám mintha kissé felengedtek volna a barátságos hangnemnek köszönhetően amit használtam.

- Egyes sorba fejlődjenek és jöjjenek utánam! Kezdődik a beosztási ceremónia! - mondtam barátságosan, elvégre ezeknek a diákoknak ez az első napuk. Meg kell tennem minden tőlem telhetőt, hogy jól alakuljon.

###

Perselusba karolva, mi vonultunk ki először a Nagy Teremből. Amycus ötlete volt, hogy ezzel mégjobban megmutassuk, hogy ki az úr a háznál. Én jobbára csak egyszerűen megvontam a vállam az ötletre. Se igent, se nemet nem mondtam, így Perselus jobbára kénytelen volt beleegyezni. A gyülőlkődő pillantások egész tárháza zuhant a nyakamba. A bennem nyugvó főnix majdnem kitört dühében, hogy helyre rázza a bandát és, hogy elárúlja igazából a jó oldalon harcol, csak ezt senki nem veszi észre, mert mindenki vak. A saját házamat és a DKS pillantását volt a legnehezebb elviselni. Idegtépő volt a vacsora. A diákok hangulata is a hulláékkal volt egyenlő. A máskor vidám beszélgetések, most egylátalán nem voltak. Mindenki csendben súgdolózott a szomszédjával.