FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

8.fejezet

Ha azt hittem, hogy könnyen megoldom Perselus nélkül, kurva nagyot tévedtem. A diákok rosszabbak mint a fenevadok. Persze, ezt Amycusnak is köszönhetem, aki meg is kapta a saját adag büntetését a jóvoltomból.

- Prince professzor! - rohant felém egy hollohátas tanuló a folyosó végéről. Mivel DS tag volt, melegen ajánlom neki, hogy a be nem adott házi dolgozatáról akar velem beszélni. De az arca valamiért nem erról árulkodott.

- Miben lehetek segítségére, Mr.Boot? - kérdeztem hűvősen, és bevártam a tanulót.

- Neville... - lihegte a fiú. Valószínűleg keresztűl rohanta az egész Roxfortot utánam. - A Nagy Teremben, Carrow...

- Menj a klubbhelységbe, Terry! - adtam ki a parancsot és hátra sem nézve, hogy a fiú hallgatott e rám, rohanvást indultam meg a földszint felé.

A folysókon szlalomozva Minervába futottam bele. Ő kérdő tekintettel meredt rám.

- Jöjjön velem, Minerva! - szóltam oda, meg se állva, hogy bevárjam a boszorkányt. Nem kellet csalódnom. Minerva eleget tett a parancsomnak és felvette az én lépteim ritmusát.

De valaki már hamarabb odaért mint mi. Vagyis, hogy jobban fogalmazzak épp most ért vissza.

- Mégis mi a fene folyik itt? - kérdezte hűvős hangon Perselus. Háttal állt nekem, de valószínű érzékelte a jelenlétem mert a válla fölött rám pillatott.

A Nagy Terem előtt kisebb tömeg gyült össze a Carrowok és földön fekvő Neville körül. Nevillet megkínozták. Valószínűleg pontosan betartva a tíz perces limitet, mert a fiú szájából vér folyt a padlóra. Biztosan elharapta a nyelvét, hogy ne ordítson. Bátor dolog, drága barátom, de leginkább botor! Mi lett volna, hogyha elharapod a nyelvedet? A fiú ájultan feküdt a padlón, és én jobban aggódtam érte mint eddig valaha.

- Maguknak nincs semmi dolguk? - dörrentem a diákokra. Ők ijedten húzták össze magukat és menekültek előlem. Minervához fordultam és fejemmel a földön fekvő griffendéles felé intettem. McGalagony vette a célzást, hordágyat varázsolt elő és óvatos pálca mozdulattal rá emelte Nevillet.

Ahogy csak négyen maradtunk, Perselus dühe az arcán is láthatóvá vált. Tekintete villámokat szórt, arca vészjóslóan villant. Nem lettem volna a két halálfaló helyében.

- Az irodámba! - parancsolta Piton. - De azonnal!

A két haláfaló lehajtott fejjel elkullogott előttünk. Perselus tekintete itt már rám villant. Vonásai elernyedtek és hangos sóhajt engedett szabadjára. Megeresztett felém egy óvatos mosolyt és hozzám lépve homlokon csókolt. Mind két kezével fogva tartott a vállamnál fogva, és szemlélőre vette az arcom minden négyzetcentiméterét. Mintha analizálta volna a lelki állapotom.

- Nem épp így akartunk köszönteni. - mondtam csalódottan és én is megeresztettem egy keserédes mosolyt a varázsló felé. - De úgy látszik már csak a te szavad menti meg a diákokat.

- Tartottam tőle, hogy ez lesz. - mondta bocsánatkérően a varázsló miközben megszorongatta a vállam és ellépett előlem. - De úgy hallottam a Nagyúrtól, hogy jól áltad ki a próbát.

- Voltál nála? - kérdeztem meglepetten.

- Majd később megbeszéljük. - zárta rövidre a beszélgetést a férfi. - Most megyek és elintézem azt a két ügyefogyotatt. Majd üzenek ha jöhetsz.

Biccentettem a férfi szavaira, majd mind a ketten hátat fordítottunk a másiknak, és a saját dolgunkra indultunk. Az én utam a gyengélkedőre vezetett, de le is cövekeltem az ajtótól nem messze, ugyanis kitárúlt. McGalagony sűvített ki rajta, én pedig megvártam amíg elér hozzám.