FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

14.fejezet

#ÍRÓ#

- Mr.Dubois! - fogott kezet a hatalmas emberrel Viktor. Lucas mellette állt, és ritka mód vigyorgott. Sosem gondolta, hogy lesz olyan alkalom, amikor örülni fog régi élete egy árnyának a viszont látásának.

- Heló, Alexander. - köszönt ő is.

- Sárkány, Mr.Krum. - bicentett a bölény méretű férfi, de Lucassal már nem fogott kezet. Azért tartsák be a tisztes távolságot. Mind helyet foglaltak az egyik kocsma asztalnál. Mindegyikük előtt egy egy kupa sör állt. Amikor legutoljára találkoztunk a francia férfival, még középkorú, fess kinézetű úriember volt. Azóta viszont, hogy mesterét bezárták, ő is, mint a többiek, tovább élte unalmas, arisztokrata életét.

- Mivel válhatok a segítségükre? - kérdezte végül Alexander. Bár nem ment össze, mint a többi vénülő varázsló, arcán már látszott az idő szekere, egykoron aranybarna szakálla és haja, most őszes színre váltott.

- Emlékszik Kat Phénixre? - kérdezte Lucas, miután hosszasan tanulmányozta Alexander arcát.

- Hogyne emlékeznék. - felelte mosolyogva az idősebb férfi. Emlékeiben feltűnt a zabolázatlan boszorkány arca. - A Mester csinos summát hagyott rá. A probléma csak az, hogy sehol sem találtam meg. Éveken keresztűl kerestem hiába. Azt a lányt mintha a föld nyelte volna el.

- Nem éppen. - folytatta a társalgást Sárkány. - Csak éppen még nem született meg akkor amikor kerested. Időutazó. Az eredeti neve pedig Katniss Potter. Bizonyára hallott a Nagy-Britanniai forrogásokról.

- Dumbledore halál hírével együtt. - biccentett a francia és látszólag kicsit sem lepődött meg a hír hallatán. Sejtette, hogy valami ilyesmi lehet a dologban. - Valami Sötét Nagyúr és halálfalói, ha jól értem.

- Így igaz. - bicentett Viktor és Lucas egyszerre.

- De Katniss Potter nem ennek a varázslónak a seregében van? - kérdezte a mágus. Most először ráncolta értetlenül a szemöldökét.

- Nem éppen. - vette át a szót Viktor. A bolgár férfi eddig nem szólalt meg, de most idejét érezte a beszélésnek. - Katniss remek köpönyeg forgató, hogyha úgy hozza a szükség. Egykori mestere helyére lépett. Nyílván kitalálja, hogy ki lehetett az.

- Dumbledore. - mondta ki szinte gondolkodás nélkül a francia. - Valamit még mindig nem értek. Miért kerestek meg engem?

- Katniss az elmúlt időben sokat szenvedett. - felelte végül nehézkesen Viktor. Nem szándékozott túl sok információt megosztani az unszimpatikus francia férfival. - Nem sokára eljön az utolsó összecsapás ideje. Katniss egyedül nem bír el egy seregnyi halálfalóval. Ezért igyekszünk sereget toborozni.

- És mi van a Főnix Rendjével? - kérdezte hirtelen a francia, meglepve ezzel mindkét férfit. Egyikük sem sejtette, hogy Alexander ilyen jól tájékozott.

- A Rend nem sokára el fog bukni. - mondta Lucas csalódottan fejet csóválva. - Már így is sokáig tartotta magát.

- És mit akarnak mit tegyek? - kérdezte értetlenül a férfi. - Ha azt, hogy harcoljak Kat Phénix mellett, akkor itt a pálcám. De mást ugyan mit tehet egy megvénült Grindelwald tanonc?

Lucas halovány mosolyra húzta ajkait.

- Össze jársz még a régi cimborákkal ugye, Alexander? - kérdezte a sárkány. Sötét tekintete vidáman csillant.

- Igen. - felelte kevéske gondolkozás utána a mágus. - De kevés az esélye annak, hogy a mi oldalunkra állítsuk őket.

- Mindenki számít. - mondta Viktor. - Katnissnek minden emberre szüksége van Tudjukki ellen. Ha van egy fikarcnyi remény is arra, hogy azok az emberek velünk harcoljanak, akkor meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. Van aranyam. Ha nem elég akkor szerzek még.