FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

2.fejezet

Godric's Hollow egy magányos hely. De leginkább a temetője az. Már sötétedett amikor kijöttem ide, hogy meglátogassam a szüleim sírját. Itt mindig meg tudok nyugodni. Elpanaszlom nekik a bajimat és megköszönöm, hogy az életüket áldozták értünk. Fáradt vagyok. Minden nap edzek Voldemorttal. A sötét varázsló rengeteget tanít. Jó tanár lehetett volna egy másik életben. Talán ez az egyetlen pozitív dolog a varázslóban. De attól függetlenül bármikor elátkoz, ha valamit elbasztam. De egy idő után ha sok kínzás éri a boszorkányt, mint például engem, akkor már meg sem kottyan.

Ideges vagyok és félek. Tegnap volt az utolsó RAVASZ vizsgám. Mindenből átmentem. Sötét varázslatoknál és bájitaltannál dicséretet is kaptam. Furcsa volt az egész. De nem panaszkodhatok. Engem mindenki tisztel a halálfalók közül. Én vagyok Voldemort titkos fegyvere.

Vettem magamnak egy házat Godric's Hollowban. Hogy amikor időm megengedi, ne a Malfoy kúriában töltsem a szabad időmet. Még amikor élt, Dumbledore segített létrehozni egy illegális Hopp-hálózatot a roxmortsi házam és az itteni házam között. Ahogy így elmerengtem a szüleim sírját nézve, egy pálcaintéssel egy koszorút hoztam létre, hogy a sírra tegyem. Két kis angyalka nézett rám vissza róla.

- Annyira hiányoztok! - nyögtem ki a sírt bámulva. Holnap... Holnap lesz az esküvő... És én örökre búcsút mondhatok majd hajadon éveimtől. Afelőli álmom, hogy Viktor lesz egyszer a férjem, vagy hogy Sirius  fog engem az oltárhoz kísérni és Harry lesz a tanúm, szertefoszlott.

Nem tudtam elmenni Bill és Fleur esküvőjére. Éppen más dolgom volt. Tekintetesen be kellet törnöm a minisztériumba. Voldemort azt a feladatot bízta kegyes személyemre, hogy vezessem a támadást. Nyertünk is. Bár Bella állandóan ellenszegült nekem. Nem is csodálom. Fiatalabb vagyok mint ő, de nincs törvénybe vésve, hogy attól még nem lehetek okosabb nála. Végül amikor ezt elmondtam Voldinak megbüntette. Azóta már csak napi párbajaink vannak Bellatrixal. Úgy ötször hatszor. Ahányszor találkozunk napjában. Próbáltam ugyan elkerülni, de nehéz elkerülni egy olyan embert akivel egy fedél alatt laksz. A húga, Narcissa viszont imád engem. Igazából csak azért mert megmentettem a fia életét. Ezzel együtt pedig Perselusét is.

Tudtam a Megszeghetetlen Esküről. Voldemort kegyesnek gondolta magát, amikor megkegyelmezett a Malfoy fiúnak. Nekem pedig felfordult a gyomrom. Arról is tudtam, hogy Dumbledore meg fog halni. És hiába volt több hónapom, hogy felkészüljek majd a leplezett gyászra, még is alig bírom tartani magam. Hiába nem akarom bevallani, fontos volt nekem az öreg. Esküvő... Hogy a fene essen belé!

Dumbledore tavaly év elején újabb terhet rótt a nyakamba. Nekem kell irányítanom a Főnix Rendjét miután ő meghal. Nem tudom ezt mégis, hogy gondolta. Épp most fogom összekötni az életem egy olyan férfival, aki jóval idősebb nálam és akit testvéremként szeretek. Dumbledore felkészítette rá a Rendet, és legfőképp Siriust, hogy olyan dolgokat fogok tenni a sötét oldalon, ami nem biztos, hogy tetszeni fog nekik. Hogy előfordulhat, hogy bemocskolom a kezem. De gondolom azt legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy feleségül megyek egy halálfalóhoz. Pont ahhoz, aki elárult minket. Mióta már biztossá vált a helyem a halálfalók között kineveztem három alvezért. Kingsleyt, Minervát és Rémszemet. Ők az ideiglenes vezetők. De csak Siriussal szoktam beszélni aki átadja az üzenetem a többieknek.

Esküvő.... Minduntalan betolakodott a fejembe ez az utálatos gondolat.

- Katniss... - hallottam meg egy tétova hangot a hátam mögül. Mi a menykűt keres ez itt?! Semmi helye nincs jelenleg ott ahol én vagyok! Főleg, hogy elégé zabos vagyok, és azt hiszem hogy Pitonnak semmi keresnivalója a szüleim sírjánál.

- Mit keresel itt, Perselus? - kérdeztem színtelen hangon. Majdhogynem gorombán. Pedig nem rá haragudtam. Hanem erre az egész helyzetre. Látszólag nem leptem meg. Ugyan úgy állt ott ahonnan megszólított, mint egy rendíthetetlen bástya.